Pár tájékoztató jellegű cikkünkből már olvashattatok a Kémszámtáborról illetve az azt megszervező Szent-Györgyi Albert Szakkollégiumról! Ennek a cikknek az elsődleges célja, hogy akik nem mentek el, lássák miről maradtak le, akik pedig elmentek, megosszák velünk a tapasztalataikat!
A Kémszámtábort szervező SZASZ ugyan egy oktatással, a hallgatók felzárkóztatásával foglalkozó diákszervezet, hamar rá fogtok jönni a Martosban fel-felbukkanó plakátokról, hogy a Kémszámversenytől az Activity, Tea- és Vitaesteken át az Irodalmi Estekig elképesztően sokszínű programok szervezésével is foglalatoskodnak. Ebből egyenesen következik, hogy a Kémszámtábort sem egy kőkemény hajtós, tanulós összejövetelnek kell elképzelni. Jut idő a barátkozásra és szórakozásra is, sőt…
Mint azt az órarendben láthatjátok, a munkát minden esetben jól megérdemelt agypihentetés követi. Arról nem is beszélve, hogy miközben ismerkedtek a mindenki számára új környezettel, barátokat szereztek és a napi gyakorlásnak köszönhetően nagyobb önbizalommal vágtok neki az első egyetemi éveteknek. Ez kétség kívül létszükséglet lesz majd, amikor a kedves tutorok után Mosolygó Halál Tanár úrba botlatok! Itt már kezdetek kezdetén összehaverkodhattok azokkal a tutorokkal, mentorokkal, akikre majd Zh előtt, után, de sajnos nem közben számíthattok. Így nem egy ismeretlen névhez a papíron fogtok fordulni gondok esetén, hanem közvetlen baráthoz.
Konkrétan hozzájuk!
De ha nekem nem hisztek, olvassátok pár évfolyamtársatok véleményét, akik idén részt vettek a Kémszámtáborban:
,,Szerdán délre már mindenki megérkezett a Baross kollégium elé, ami a következő egy hétben nagyon a szívünkhöz nőtt, akár a CH épület, ahol az óráink voltak. Sokan a gólyatáborban megismert emberekkel együtt érkeztek, viszont olyanok is voltak, akiknek mindenki ismeretlen volt. Többségük nem tudott eljönni gólyatáborba, és itt ismerhette meg a leendő gólyákat. Érkezésünk után másfél órával már írtuk is a beugrókat matekból és kémszámból, amit estére kijavítottak a tanáraink, így másnap már szintek szerinti csoportokba kerültünk. Ez egy nagyon praktikus ötlet volt, mivel senki se maradt le, és minden csoport jól haladt a maga tempójában. Részemről az egyetemnek egy teljesen más oldalát ismertem meg, mint gólyatáborban. A tanáraink nagyon jók voltak, közvetlenek és felkészültek. Nem volt olyan kérdés, amit ne tudtak volna megválaszolni, akár az egyetemmel kapcsolatos témákban is. Azt kell, hogy mondjam sokkal fárasztóbb volt, mint a gólyatábor, annak ellenére, hogy itt többet tudtunk aludni és kevesebbet ittunk. 😀 A napi több órás kémszám és matekórák után minden nap különböző programok vártak ránk. A csapatjátékok során új embereket ismerhettünk meg, hallottunk előadást Veszprémi tanár úrtól és a Szakkollégium tagjaitól is. Meglátogattunk egy gyárat és két labort is, amik mindenki számára izgalmasak voltak. A feladatok közül a számháború és az utolsó csapatverseny nyerte el legjobban a tetszésemet. Az utolsó nap egy újabb szintfelmérővel zárult, ami alapján másnap sokan kaptak díjakat a legtöbbet fejlődött és a legjobb dolgozat kategóriában csoportok alapján. Természetesen az utolsó este egy óriási bulival záródott, ahol az egész tábor együtt bulizott a ZP-ben. Mindenki reggelig táncolt, tanárok és gólyák együtt. A tanáraink számára ez volt az egyetlen este amikor bulizni tudtak, mivel minden nap órákat tartottak, készültek a következő órákra és javították az aznapi zh-inkat.
Összességében én örülök, hogy elmentem, mert felelevenítettem a meglévő tudásom és rengeteg új dolgot is tanultam. Megtapasztaltam milyen sz#r egy átbulizott éjszaka után beülni órára és koncentrálni. Úgy gondolom sok tekintetben előnyben leszünk azokkal szemben, akik nem voltak a táborban.”
,,Szuperül éreztem magam! Én csak kémiáztam, mert a szintfelmérő ezt javasolta, de maximálisan megérte, mert ilyeneket én nem tanultam gimiben. Szóval kicsit durva volt a napi 7 óra kémszám, de a délutáni vetélkedők kicsit kikapcsolták az agyunkat, este pedig a programok után összeültünk a többiekkel a Duna-parton, ahonnan csodálatos a kilátás (ez az első számú kedvenc helyem eddig Budapesten). Mikor hazaértem 13 órát aludtam, de megérte ez az egy hét! Ezúton is köszönöm a szervezőknek, a CSk-knak és a tanároknak a sok munkát!”
A kérdésemre mi szerint mik voltak a nagy kedvenc feladatok a következő válaszokat kaptam:
,,Tkp. egy vetélkedő volt.Az utolsó feladat, hogy egy lisztkupacból kellett kivenni hagymát, tik takot és kockacukrot. Egy másik amikor 2 ember volt egymással szemben,az egyik tartott egy poharat a másiknak pedig vízipisztoly volt a kezébe és bele kellett találnia a pohárba (persze mindenki vizes lett).”
,,A bolyongólya, ahol a BME-n elrejtett rejtvényeket kellett megoldani, s ezzel fedeztük fel az épületeket 🙂 Előadó? Hát, a saját tanárom, Ági..”
A Te véleményedet is szeretettel várjuk! Az eddigiekért pedig köszönet Pikó Krisztinának, Sziráky Flórának és Sámy Lillának!
Martos Blog 
Hülyének éreztem magam, hogy az utolsó pillanatban jelentkeztem egy hét tanulásra- attól eltekintve, hogy nagyon rám fér- a hátralévő pár napnyi nyári szünetben, de egyik ismerősöm ajánlotta. Egyáltalán nem bántam meg, hogy elmentem. Nagyon hasznos volt és még jól is szórakoztam. Pláne hasznos volt, mert nem úgy kell kezdenem a sulit, hogy egyetlen ismerősöm sincsen. Nagyon sok fontos információt kaptunk az idősebbektől és valamennyire megismerkedtünk az egyetem környékével is. Jó buli volt. Megérte elmenni. A következő gólyáknak csak ajánlani tudom majd.
Még a gólyatábor fáradalmait ki sem sikerült pihennem, amikor megszólalt szerda reggel az ébresztőórám, és arra eszméltem, hogy nekem ezen a napon Kémszámtáborba kell mennem. Vagyis senki nem kényszerített rá, teljesen önszántamból adtam a fejem egy hét tanulásra, ami nem csak hasznosnak hanem szórakoztatónak is bizonyult.
Az első nap izgalmai (szobatársak megismerése, a szintfelmérővel való fájdalmas szembesülés, és a lakótárs bogarak megismerése) után fáradtan dőltünk be az ágyba, de tudtuk, hogy a következő nap sem lesz könnyebb. A végeláthatatlan tanórák, a várva várt szünetek, a ’dobozos csodák’, amiket ebédre kaptunk, a mindennapi rutin részévé váltak.
Természetesen minden nap változatos programokon vettünk részt: nem sérülésmentes számháború a Gellért hegyen, végeláthatatlan kincskeresés az egyetem területén, csapatjátékok, amik itt most nem az alkoholra és a vetkőzésre voltak kiélezve.
A tanórák nagy rendben és fegyelemben zajlottak, néha egy-egy sörösdoboz csörgése zavarta csak meg a nagy csendet. Sok új dolgot tanultunk, és remélhetőleg így már az első zh-kal is boldogulni fogunk. Elfogultság nélkül mondhatom, hogy a tanáraink mindent megtettek az órák poénos aláfestéséért és természetesen a tananyag elsajátításáért, amit minden nap végén ellenőrizhettek az általuk összeállított feladatmegoldókkal.
A tábornak az eredeti célját sikerült elérnie, és a jókedv sem szorult háttérbe. Mivel csoportokba voltunk beosztva a szintünknek megfelelően, ezért a gyengébbek és az ügyesebbek is tudtak újat tanulni. A szervezők poénos, átverős csapatfeladatai mindenkit megnevettettek.
A programok közül a gyárlátogatás nagyon érdekes, sőt megdöbbentő volt, betekintést nyerhettünk egy nagy üzem működésébe, illetve néhány laborban is tiszteletünket tettük.
Ami talán egy kicsit problémás volt, az a bogarakkal való harc a kollégiumban, illetve a sárga villamos jellegzetes hangja, amivel a szervezőinknek is szembe kellett nézniük.
Én személy szerint nagyon jól éreztem magam, sikerült megtalálnom az egyensúlyt a bulizás és a tanulás között, amit a tábor végi ZP-s buli kellően megkoronázott, és alkoholfogyasztási rekordok is megdőltek !