Május 1. – a munka ünnepe

Minden évben május első napján felkerekedek, és elmegyek majálisra. Imádom a nagy tömeget, a kürtős kalácsot, a ringlisspílt. De mit is ünneplünk május elsején?

A munka ünnepe a nemzetközi munkásszervezetek által kiharcolt állami szabadnap, mely a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokat ünnepli. Ezen kívül katolikus ünnep is, Munkás Szent József,  a munkások védőszentjének napja.

E jeles nap eredete egészen a brit ipari forradalomig nyúlig vissza, amikor is egy angol gyártulajdonos, Robert Owen a napi 14-16 órás munkaidő helyett 8 órás műszakot követelt. Több kisebb tüntesét szerveztek, de ezek nem keltettek nagy visszhangot, mert a résztvevőket (a törvényi szabályozás hiánya miatt) kirúgták és más gyárakba sem vették fel.

1856. április 21-én az ausztráliai Melbourne város kőművesei és építőmunkásai vonultak az utcára, szintén 8 órás munkaidőt követelve. Akciójuk sikerrel zárult, hiszen nem csak a 8 órás műszakot sikerült kiharcolniuk, de még a fizetésük sem lett kevesebb. Így a világon első alkalommal sikerült egy szervezett munkáscsoportnak (későbbi nevén szakszervezetnek) bármiféle sikert is elérni fizetésmegvonás és retorziók nélkül. Ez a siker is nagyban inspirálta a munka ünnepének ötletét, illetve a majálisok megszületését.

A következő fontos dátum 1886. május 1., amikor Chicagoban szerveztek a szakszervezetek sztrájkot, amelyet a május 4-i Haymarketi zavargás zárt le, amikor is a tüntetők közé vegyült anarchisták bombát dobtak a visszavonuló rendőrök közé. A rendőrök erre tüzet nyitottak. Számos civil megsérült, de nem mertek kórházba menni, mert féltek a megtorlástól. Összesen 11 vesztették életüket.

1889. július 14-én Párizsban megalakult a II. Internacionálé, melyen úgy határoztak, hogy a három évvel korábbi chicagói tüntetés kezdetének negyedik évfordulóján, 1890. május 1-jén, a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződések együtt vonuljanak fel országszerte a nyolc órás munkaidő bevezetéséért,  illetve a nemzetközi szolidaritás kifejezéséért. Az USA-ban olyan jól sikerültek a tüntetések, hogy 1891-ben hivatalosan is a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították.

A 20.században a munka ünnepe nemzeti ünneppé nőtte ki magát, először a Szovjetúnióban, majd a II. világháború után kialakult szocialista-kommunista keleti blokkban a legnagyobb nemzetközi szocialista ünneppé nőtte ki magát. Így az eredetileg munkások ünnepének hívott felvonulást átkeresztelték a munka ünnepére, mert ez jobban illet a diktatúra ideológiájához. Ez a név a rendszerváltás után is megmaradt.