Kedves Fesztiválpatkányok és Nagyon Sajnált Itthon Maradottak!
Helyzetjelentés július hatodikáról, az EFOTT 3. napjáról:
Mikor az ember lánya-fia magához tér (persze ezt ne gondoljuk 8-9 órának, maximum negyed 7-nek) a sátornak nevezett szaunában (éljen a méregtelenítés…), az első gondolata: SÖRT! Kikászálódik a palotából, majd próbálja hangos szitkozódással elnyomni léptei cuppogását (nehogy már megzavarja a még alvókat), míg kijut az előző napi eső (mely kinek áldás volt, kinek átok) okozta sártengerből.
Ha nem lenne épp ébredés után, és nem a túlélésért küzdene, körbenézve láthatná, milyen kísértetiesen hasonlít a kemping egy katasztrófa sújtotta övezetre. Rengeteg sátor kacsaúsztatóvá vált az éjszaka folyamán, ami nem volt olyan vicces, mint amilyennek hangzik. Főleg nem annak, aki benne lakott.
Lényeg a lényeg, kijut, megszerzi a jól
megérdemelt sörét, sörváltókat megszégyenítő sebességgel legurítja, majd elindul csapatni az Electric Shock Duo-ra a Heineken Beach-re. Minden reggel 6-10-ig ott hesszel, hiszen ebben a holtidőben sehol máshol nincs ekkora veretés, szeletelés, pumpálás (és 3 lépésre sör). Együtt tombol az egész VBK delegációval (természetesen nagyrészt befoglalva az „ugrálóvárat”), majd napközben szintén velük együtt bujkál a legnagyobb hőség elől.
Miután nem bírja tovább a semmittevést, egy-két-há’ pajtást összeverbuválva (a leégést és napallergiát is számításba véve) megindul a BME Civil Faluba pontokat gyűjteni. Közben sikerül cápáznia egy sörnek álcázott narancsos üdítőt is. A faluban láthat szárazjeget, tesztelheti bringás KRESZ-tudását, twisterezhet, tanulhat, játszhat, játszva tanulhat… De a szeme előtt csakis a cél lebeg – megszerezni a BME-s EFOTT-os napszemcsit, mely első fesztiváljának első ereklyéjeként vonulna be élete történelmébe a „húúdemenöö” press-photo pass-szal és a piros „dolgozóvagyok” karszalaggal.
Szóval challenge completed, piros szemüveg kiválasztva a BME HÖOK sátránál, angyal vagyok fénykép pipa, irány sörért a boltba!
(most átugrunk az estére…)
Mivel tényleg 100%-ig igaz a teória, hogy sose lehet eljutni minden olyan koncertre, amit az ember betervez, überistenkirálycsászárnak érzi magát, mivel sikerül neki (igaz, csak ezen a napon, habár, aki a kicsit nem becsüli ugye…) eljutni (kisebb-nagyobb emlékezetkiesésekkel) Gyurexre, Péterfy Borira, Kiscsillagra, ráadásul Soerii & Poolek felé tartva még Dub FX-be is belehallgat. Mindeközben néhány riportot is sikerül elkészíteni legnagyobb fesztiválpatkány társával. ANNYI SOK GYŐZELEM! Jó hangulatot minek alvással elrontani, meg sem áll a Silent Szigetig, ahol hattttttttalmasat arconp
örögnek a haverokkal (újra kisgyereknek érezve magukat) a szívet melengető retro számokra (például Mr. President COCO Jambo-jára – azt hiszem, ezzel minden világossá vált). Csapat még jó néhány sátorban (természetesen mindig a legmesszebibe áll tovább… GENIUS.), majd félig már álmodva a csúszda sziluettjét megpillantva challange accepted érzés keríti őt és egy pajtiját hatalmába, így a napfelkeltét a fesztivál felett „fogalmanincs” hány méterrel nézheti végig (ecsééém, milyen sok sátor volt!). Ezután spuri vissza a kastélyhoz reggelizni, utána indokolatlan(?) bealvás, és 2 órával később szaunában ébredve első gondolata: SÖRT! Ördögi kör.
Martos Blog 