Az aradi vértanúk napja

Kedves Olvasóink!

Október 6-ával egy újabb ünnep köszönt be, az aradi vértanúk napja! Kezdjük a megemlékezést egy rövid történelmi áttekintéssel.

Az aradi vértanúk olyan magyar honvédtisztek voltak, akik az 1848-49-es szabadságharcban játszottak fontos szerepet. Az “aradi” jelző pedig kivégzésük helyére utal.
A magyar sereg Világos közelében tette le a fegyvert az orosz csapatoknál, így megsértve a császári erőket. A magyarok üzenete ezzel a lépéssel csupán annyi volt, hogy érzékeltessék, két ilyen nagyhatalom ellen már nem képesek egyszerre harcolni. Az osztrákok sértettsége a kivégzés módjában nyilvánult meg a legméltatlanabb módon. Hiszen a golyó általi halál helyett kötél általi halálra ítéltettek a magyar foglyok.


… Aulich Lajos Horatius verseit olvasgatta, Török Ignác Vauban várépítésről szóló könyvét bújta, Láhner György fuvoláján játszott, Dessewffy Arisztid még aludt…

… mikor október 6-án hajnali kettő és három óra között a papok felkeresték az elítélteket. A kivégzések jól meggondolt sorrend alapján történtek. Haynau személyes bosszújának köszönhetően Gróf Vécsey Károly került utolsónak a bitófa elé.
Fél hatkor került sor a golyó általi halálraítéltek kivégző osztag elé vezetésére, 12 katona hajtotta végre a méltatlan kivégzést. Elsőként Schweidel József hunyt el, majd őt követték a többiek sorban, Kiss Ernő (az első lövés csak a vállát érte, így közvetlen közelről három katona lőtte agyon), Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos.
Hat óra után felsorakoztak a kötél általi halálra ítéltek:
Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezich Károly,
Nagy-Sándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos,
Damjanich János és Vécsey Károly. Sorra búcsúztak el egymástól, Vécsey Károlynak már nem volt kitől…, csupán Damjanich János kezét tudta megcsókolni.

A kivégzést nem tartották elég büntetésnek, a holttesteket közszemlére bocsátották. A felakasztottak ruhái a hóhért illették, így meggyalázva a testeket, levetkőztetve a bitófa mellé helyezték.

Az aradi vértanúk kultusza a kivégzésük napjával kezdődött meg. Elmondások szerint már a kivégzést követő órákban számos ember zarándokolt el e szörnyű helyre. Az emberek értetlenül álltak a kialakult helyzet előtt, sírtak, imádkoztak.
A nyilvános megemlékezésre, köztéren szobrok állítására csak a kiegyezés után került sor.

” A világ birája, a történelem fog e kérdésre felelni. Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökké valóságon keresztűl; engem, ki nem borúlhatok le a magyar Golgota porába, engem October 6ka térdeimre borúlva fog hontalanságom remete lakában látni a mint az engem kitagadott Haza felé nyujtva agg karjaimat a hála hő érzelmével áldom a vértanúk szent emlékét hűségükért a Haza iránt, ‘s a magasztos példáért, melyet az utódóknak adtanak; ‘s buzgó imával kérem a magyarok Istenét hogy tegye diadalmassá a velőkig ható szózatot, mely Hungária ajkairol a magyar nemzethez zeng. Úgy legyen. Amen! ” – Kossuth Lajos

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s