November 1-je mindenszentek, 2-a a halottak napja a keresztény hagyományban. A régi magyar népnyelv a lélek napjának nevezte, amikor is nagy halotti tort rendeztek és ételt adományoztak a rászorulóknak.
November mindenszentek napjával kezdődik. Mindenszentekkor azokat a megdicsőült lelkeket ünneplik, akikről – mivel sokan vannak – név szerint nem emlékezik meg a naptár. Ehhez szorosan kapcsolódik a halottak napja, melyet november 2-án tartanak.
E két napon nem csak az egyház, de az egész társadalom is a halottjairól emlékezik meg. A temetőket kitisztítják, a sírokat feldíszítik, és mindenszentek estéjén gyertyákat égetnek a sírokon és/vagy otthon, a lakásban. Számos templomban rekviemmel emlékeznek a halottakra.
Családi ünnep
A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért néhány vidéken a halott családtagoknak is megterítettek az asztalnál. A gyertyagyújtás is mágikus szokást idéz: arra szolgál, hogy a sírjukból e napon kiszabadult lelkek visszataláljanak a helyükre, és ne kísértsék az élőket. Régebben a falusi nép vígságos torral emlékezett az elhunytakra.
Nógrádban, a palócoknál igazi lakodalmas ételeket ettek ilyenkor: szerepelt az étlapon tyúkhúsleves, sült hús és lakodalmas kalács is. A nagy családi vendégség közös estéje sokszor torkollott verekedésbe. Sőt, úgy tartották, szégyen száll arra a házra, ahol nem történik egy jó, kiadós pofozkodás. Természetesen régen a szolgabírók felkészültek erre, és megpróbálták megakadályozni, hogy a haragban lévő családok egymásnak essenek. A Dunántúlon éjjelre ennivalót hagytak a megterített asztalon, mert a hiedelem szerint a halottak ezen az éjszakán meglátogatták őket.
Adomány a szegényeknek
Halottak napján még a jómódú családok sem feledkeztek el a rászorulókról. Ezen a napon bőségesen megajándékozták a koldusokat és a kéregetőket, illetve a faluban élő szegényeket. Szokás volt a ravatalozóban vagy a temető kapujánál felhalmozni az ételeket; ezekre a helyekre vittek az asszonyok kalácsot, cipót és ott osztották szét közöttük. Úgy vélték, hogy ők majd a túlvilágon közbenjárnak értük, és általuk bűnbocsánatot nyerhetnek. Gyimes-völgyben így mondták: „Halottak napjára főzünk, sütünk cipókat odaadjuk avval, hogy a hóttaké.” Sok helyen, így Topolyán is a sírra is tettek ételt halottaik számára, ugyanakkor a koldusoknak is adtak belőle.
Árulkodó ünnepnap
Úgy tartják, mindenszentek időjárása „beszél” a várható télről: ha ekkor hó esik, akkor – a babonások jóslata szerint – az nem olvad el márciusig. Ha mindenszentek napja nedves, lágy telet várhatunk, ha pedig száraz, úgy kemény tél következik – mondogatták a régi öregek. Egyes helyeken halottak napján a holtak nyugalma érdekében a gazdaemberek tartózkodtak a mezei munkától. Máshol úgy vélték, hogy a mindenszentek napján levágott cserfaágból megjósolhatják az időjárást: ha az ág belül száraz volt, kemény hidegekre, ha nedves volt, lucskos, enyhébb télre következtettek.
Dologtiltó nap
Számos vidéken a halottak napjának hetében tilos volt a mosás, mert különben „vízben állhatnak a halottak”. Csallóközön is tilos volt mosni, szerintük megsárgult volna a ruha. Nem meszeltek, mert a férgek ellepték volna a házat. Ilyenkor Szlavóniában sem végeztek semmilyen földmunkát, mert keléses lett volna az, aki ezt megszegi. Csantavéren a halottak napi esőből sok felnőttet halottra jósoltak a következő esztendőben.
Martos Blog 