“Ez az igazi boldogság, amikor, alkotsz valamit, és egyszer csak egy tök jó fej egyetemi csapat küld neked egy levelet, hogy csináltak egy klipet a számodból.” – Interjú Simon Vilivel a Wattamen-ből

wattamenA 2013-mas Vegyésznapok pénteki záróbuliján láttam Ekkit (az egész héten rendezett Show’s Sonka csapatverseny egyik főszervezője – a szerk.), ahogy még hajnali egy óra környékén is fel-alá rohangál telefonnal a kezében, épp úgy, mint három nappal korábban egy nyüzsgő szervezési délelőttön. Épp azon gondolkodtam, hogy mi a karneváli arconpörgésért lehet ő még mindig ilyen fontos, amikor odalépett hozzám, és hadarva azt mondta: Vedd fel a stúdió kulcsát, és hozd le a diktafont! Összesen tizenkét emeletnyi gondolkodási időd van, hogy kitaláld, mit kérdezz a Wattamen-től.

Ugyanis Simon Vili, a Wattamen rappere éppen a Martos Flóra Kollégium előtti kerítést támasztotta, és mint kiderült, nem véletlen, mivel jelenléte nagyon is összefüggésben volt a Lombitch csapat Show’s Sonka-győzelmének ünneplésével.
Simon Vilivel beszélgettünk.

Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy a Metrómulatós előtt nem sokan ismerhettek titeket. Mesélj magatokról, kik vagytok ti?

A Metrómulatóssal akartunk igazából durrantani egyet, mert valahogy megéreztük, hogy ez a téma, a BKV érdekli az embereket. Nem gondoltuk volna viszont, hogy ekkora robbanás lesz ez a kis hülyeség, mert mi hobbizenészek vagyunk. Egy mókás szövegű hiphop-csapatként indultunk, előtte csak így hobbiból, otthon kornyikálgattunk, írtuk a zenéket, stb.
Maga a Wattamen név onnan jött, hogy eredetileg két rappersrác volt az alapító tag, a “Wattamen” pedig a “What a men” szlengesen leírt változata. Később egyikőnk kilépett, aztán jött ez a leányzó, akit láthattok is. De a név az mégis megmaradt.

Az egy dolog, hogy ez egy olyan téma, amivel be lehet robbanni (és valahol sikerült is), de erre mind le kellett futni az adminisztrációs köröket, BKV-val egyeztetni, engedélyeket beszerezni, stb., nem?

Hát ez egy nagyon kemény meló volt. Egyik iszogatós este a haverommal –aki a klip gyártásvezetője lett végül, mert médiás tanonc –, mikor már megvolt a dal, azt gondoltuk, hogy csináljunk ebből egy klipet! Küldjük el a 4-es metrónak a dalt, és nézzük, mit szólnak hozzá!
Elküldtük. Körülbelül húsz perc múlva jött a válasz a 4-es metrótól, hogy oké, mi az elképzelésünk? És semmi elképzelésünk nem volt. Akkor hirtelen, gyorsan kitaláltuk, hogy néptáncosok, meg rapperek az alagútban, meg stb., ugye ami a videoklipben is látszik.
Aztán elhívtak minket a Swietelsky-hez, – ami a 4-es metrónak az építtetője, ők csinálják az egész kócerájt (az összes állomás belső kiépítője a Swietelsky Magyarország Kft.– a szerk.)– mert az igazgató látni akart minket, beszélni akart erről az egészről. Mi felvázoltuk a klip történetét és forgatókönyvét, tényleg csak ennyi: néptáncosok hülyéskednek a peronon, rapperek az alagútban, és igazából tetszett nekik az ötlet.
Szerintem ők azt gondolták, hogy ez nekik is egy jó reklám lesz.

És jó reklám lett!wattamen vili

Igen, jó reklám lett!
A BKV-tól kellett elsősorban engedély, az pénzbe is került. A BKK és a 4-es metró ingyen adta a helyszíneket, sőt, a 4-es metró vonalán bárhol forgathattunk volna egyébként! De ott forgattunk, ahol a legjobban kész volt az állomás, és ez a Tétényi úti megálló volt.

És cserébe a 4-es metró reklámozásáért nem kaptatok legalább egy életre szóló BKV-bérletet fejenként?

Nem, semmit… Egy bögrét kaptunk a BKV-tól, ami azóta féltve őrzött kincs a TV tetején.
A legjobban viszont az tetszett az egészben, hogy nagyon sokan azt gondolták, hogy milliókba került a klip, és (pl. a BKV) támogattak minket, pedig nem. Az én hülye agyszüleményem, én kerestem meg őket, aztán rábólintottak szegénykék.
Találtunk egy jó klipes srácot is hozzá, meg a néptáncegyüttest is mi találtuk meg. Mentem suliról sulira, hogy volna-e kedvük, aztán végül a Csepeli Munkásotthonban és a Balassi Intézetben találtam meg ehhez a legjobb csoportot.
Szerettem volna egyébként, hogy több metróállomáson is forgassunk, még a Swietelsky is erre buzdított minket. Eredetileg ez egy fiktív álomutazás lett volna a metróvonalon, poénokkal kigondolva, szóval tele volt lehetőségekkel a dolog. A klip rendezője viszont – mondván csináljon a négyes metró magának dokumentumfilmet – ebbe nem ment bele. Miután megvágta a klipet, külön is váltak az útjaink, no de nem panaszkodhatok, lehetett volna sokkal jobb is, de ez a végeredmény sem lett így rossz, ezen meg már nem tudunk változtatni.

Tudod-e, hogy itt a Vegyészkaron most mi történt a számotokkal?

Hát megnyertük!

Megkeresett titeket a csapat, akik csinálták a feldolgozott klipet? Vagy segítettél is nekik benne?

Persze, megkerestek. Megvolt már nekik a klip, és elküldték, hogy „Sziasztok, segítenétek-e nekünk?”. Mi nem tudtuk, hogy ez készült, hanem egyszer csak így jött ez a klip, megnéztük az énekes lányommal, Dórival, és mindketten teljesen odavoltunk. Ez az igazi boldogság, amikor tényleg, alkotsz valamit, és egyszer csak egy egyetemi, tök jó fej csapat küld neked egy levelet, hogy „Csináltunk egy videóklipet a dalotokból, mert verseny van”, és fúú… Én nagyon boldog vagyok tőle.

Most, hogy Youtube-on is van nézettségetek, és már ismernek titeket valamennyire, vannak megkereséseitek?

wattamen viliNincs. Semmi nincs. Nem tudom, hogy működik ez. Lehet, hogy egy jó menedzser kéne.
Igazából mi ketten vagyunk, én kitaláltam az ötletet, meg szereztem hozzá nagyvállalatokat. Aztán nem tudom, hogy azóta megbánták-e, mert egy olyan odapiszkálós dolog ez a négyes metró. Hogy a fenébe, már negyven éve készül, rendszerváltás, kormányváltások vannak, a szöveg is nagyon oda van piszkálva.
Az értelmiség, a politikusok vették is az adást, hogy miről szól ez a dolog. Vissza is hallottam, hogy közgyűlésen, meg tárgyalásokon beszéltek róla. Megmozgattuk az értelmiséget, és ez egy nagyon nagy dolog, de nem profitáltunk ebből semmit sajnos, nem volt belőle még pénz.
Nagyon sok mindent lehetne még mesélni erről a klipről, de életélménynek azt mondom, nagyon nagy volt, hogy forgathattunk a 4-es metróban, az alagútban, a szerelvényben.

Köszönöm az interjút!

Kis extrának pedig a Wattamen első száma, a Sárkány még az eredeti felállásból:

2 című bejegyzés ““Ez az igazi boldogság, amikor, alkotsz valamit, és egyszer csak egy tök jó fej egyetemi csapat küld neked egy levelet, hogy csináltak egy klipet a számodból.” – Interjú Simon Vilivel a Wattamen-ből” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s