Sajnos elérkezett az utolsó nap, és ezzel az utolsó napi beszámolónk is. Ezen a napon ébredtünk a legszebb időre, mégsem tudtam neki felhőtlenül örülni, hiszen tudtam, hogy 24 óra múlva már úton kell lennünk. Mégsem hagytam, hogy ez kedvem szegje, és a kötelező reggeli fürdés, kaja és “kijózanító” sör után nekiláttunk, hogy kipróbáljuk azokat, amiket eddig kihagytunk a fesztivál során. Rögtön a strandon kezdtünk, hogy kipróbáljuk a vodkás vödörrel megváltható, blobbingolásként ismert dolgot. Aki nem ismerné, a recept:
Alapanyagok, előkészítés:
Végy magad mellé lehetőleg két, fejenként legalább 100 kilós jólszituált fiatalembert, igyál meg velük pár vodkás vödröt, ússzatok ki a blobnál lévő stéghez, és kérjétek a profi chéfek segítségét.
Elkészítés:
Egyikőtök (lehetőleg a legkisebb, úgy a legfinomabb) ugorjon rá békaként hassal a blobra
(bizonyos vén rókákon ez a dolog kifogott, lehet hogy többször kell próbálkozni), majd másszon ki a végére, vigyázva, nehogy idő előtt a vízbe essen. A másik két illető másszon fel a torony tetejére, és a tökéletes hatás érdekében egyszerre érkezzenek a blobra, minél nagyobb sebességgel. Ha sikerül mindent tökéletesen csinálni, egy igazi félfordulatos arccal a vízbe csapódós élménnyel gazdagodhattok, higgyétek el, nagyon finom.
Ezután a kulináris élmény után úgy döntöttünk, nagyon meleg van, így pár Bambival felfrissítettük magunkat, és a filozófiai eszmecserék közben született meg az ötlet, próbáljuk ki a fesztivál másik látványos programját, az AXE katapultot. Eddig csak messziről szemléltük a nagyméretű építményt, álmodoztunk róla, mi is ott fogunk sikoltozni rajta mint egy óvodás kislány, azonban ekkor úgy döntöttünk, mi is óvodás
kislányok akarunk lenni. A meglehetősen hosszú sor, és rövid izgulás után beültünk a már emlegetett vén rókával a katapultba. Miután leszíjaztak minket, elgondolkodtunk, lehet hogy túl sokat ittunk, mert a semmiből előtűnt mögöttünk egy űrhajós, de mint kiderült ez csak a promó része. Maga a kilövés hatalmas adrenalinbomba, ami után a csodálatos kilátás már csak hab a tortán, ráadásul utána lehet vele csajozni, hogy te voltál fent, lehet valakinek működni is fog.
Ezzel a két programmal azonban kipróbáltunk mindent, amit érdemes volt a fesztiválon, így nem maradt más estig, mint készülni és hangolódni az esti bulikra. Ez minden eddiginél fenomenálisabban sikeredett, ugyanis 6-an ugrottunk neki 14 deci vodkának, amit 1,5 L narancslével ízesítettünk a kinti parkolóban, és hacsak az időérzékem nem károsodott, kb. fél óra alatt fogyasztottuk el. Mi még mindig szolidabbnak bizonyultunk a szomszédainknál, akik bánatukban 2 méterrel taszajtották arrébb az egyik unszimpatikus autót. Ezt követően hatalmas jókedvvel indultunk tovább (a kronológia innentől bizonytalanná válik) a Mr. President koncertre. A Coco Jumbo-t pedig mind a 3-szor kitörő lelkesedéssel üvöltöttük. Suzukis régi örök barátainkat még egy utolsó karaokezás erejéig látogattuk meg. Voltak olyan kedvesek és megengedték, hogy 3-unkra még egy negyedik ember is befeküdjön a hátsó ülésre. Immár mindannyian őrült módjára nyerítettük/vonyítottuk, de semmiképp nem énekeltük a Numerakirályt.
Este a szokásos Electric Shock Duo-s buliig mindenfelé mászkáltunk, hasznosan elköltöttük a kártyán maradt pénzt. ESD után Ludmillára mentünk, és az utolsó erőtartalékainkat felhasználtuk, hogy utoljára bulizzunk egy nagyot. Sajnos végül mi is elfáradtunk, Ludmilla is abbahagyta a zenélést, és el kellett indulni a vonatra/buszra, ki min aludt hazáig. Persze
volt olyan, aki előzetesen elteleportált a sátorig, konkréten négyen hat ember cuccával maguk alatt-felett aludtak egy rakáson. Az ébredés után még alkohol-ittas állapotban a sátor lebontása közben megvitattuk, hogy mire mehetett el a kártyáról a pénz, és a tipikus jah még azt is ittuk szindróma is megvolt. Az állomáson a hosszú sort kiállva még épphogy csak tudtunk jegyet venni a vonat indulása előtt, majd pár perc röhögdicsélés után ránk köszöntött az édes álom egészen Pestig.
Nagyon remélem mindenki épségben hazaért, és emlékezetes marad ez a fesztivál, az biztos hogy nekem az marad, és ha rajtam múlik, én jövőre is itt leszek !
EFOTT 2013: Tarthatott volna tovább is!
Martos Blog 