Miért ne menj elvárásokkal koncertre – BME Egyetemi Napok, 3. nap

Fotó: Mark Somay
Fotó: Mark Somay

Az ember, mint olyan, nem nagyon tud kettészakadni (kivéve ha elég nagy az erőhatás). Így született hát meg az egyértelmű döntés már három héttel ezelőtt, hogy ha választani kell majd a csütörtök esti programok között, akkor egyértelműen  SCOOTER fog nyerni. Vagyishogy H.P. Baxxter. Vagyishogy H.P. Baxxter DJ-set. Mert azért valljuk be őszintén: mi különbség lehet a világ LEGNAGYOBBHATALMASPARTY techo-bandája és a frontemberének a DJ-setje között?

Hát elég sok.

Mindannyian ismerjük azt a tipikus fesztiválkészülődést, amikor nagyon rá akarunk pörögni a fellépőre, hogy irdatlan extázisban énekelhessük az összes szöveget, amikor majd kell, és ezért éjjel-nappal az adott előadó zenéje szól otthon még a vécétartályból is. Nos, én valahogy így voltam a Scooter-rel.

Sose voltam valami nagy elektronikuszene-rajongó, de azért a Scooter az egy olyan dolog, aminek mindenki ismeri legalább egy számát. Tüp-tip-tüp-türü-rüptüptüp, tirüp-tip-tüp-tirürüp-tüptüp. Ugye?

Ígyhát, amint kiderült a heti BME-Napok program, rögtön kiszemeltem a csütörtököt magamnak: Kerozin-Kozmix-Scooter egymás után? Hát hülye leszek kihagyni!
Ennek a jegyében olyannyira a Scooter szólt itthon minden nap, hogy már szövegeket is tudtam a számokból (igen, igen, van szövegük, én is meglepődtem!). Na de leginkább csak annak az 5-6 számnak, ami hallgatható (jó!) volt, mert azért néha a techno is sok.
Azon kaptam továbbá magam, hogy akármilyen ismerőssel találkozom véletlenül az utcán, az első kérdésem a köszönés után rögtön a “Csütörtök este Scooter?” volt, mert hát ekkora bulit, uramatyám. Annyira pörgött bennem a techno, hogy szegény hónapok óta nem látott barátaim is így jártak…

És végül eljött a nagy nap! Kerozin, Kozmix, Scooter! Ezaz. Vagyis H.P. Baxxter, de hótmindegy!
Nagy készülődés volt a koli hátsó udvarán is, ugyanis a srácok jó kis kádazást [=alkohol] is rendeztek, hogy akinek ne lenne elég adrenalinja a techno-hoz, annak legyen a vérében valami egyéb utánpótlás. Aztán végül olyan jó volt a hangulat, hogy a Kerozinról le is maradtunk, de nem volt nagy gáz, mert a Kozmix még javában ment.

A Kozmix hozta a papírformát rendesen, sőt, jóval többet is. Hatalmas buli, magyar Scooter, hidrogénezett haj, stroboszkóp, minden volt. A közönség ekkor átlagos méretű (talán kicsit több) volt még, de már jól lehetett látni azokat az arcokat, akik a hármas buliélményre hajtottak és négy órája foglalják az első sort.
Eljött hát a szünet, egy sör gyorsan bevág, aztán uccu neki, mert jön a SCOO H.P. Baxxter!!!!

Végre, beteljesedhet az álom, másfél órás csapatás, slágerek az ezredfordulóról, jöjjön bármi, ha ma meg is halunk, hallottuk a SCOOTER frontemberét!
De az extázis csak nem jött. Ő ott állt, középen, a DJ pult mögött, mellette meg egy legalább tíz évvel fiatalabb ember, aki tulajdonképpen a produkció szíve volt. Szegény Baxxter úrnak annyi volt a feladata, hogy a hangerő- és hangszínszabályozó pötyörőket néha pötyörgesse, srácunk pedig hallgatta a fejhallgatót, nézte a MacBook-ot, váltogatta a zenét, kevert, figyelt, mindent csinált. Ja igen, Baxter úrnál volt a mikrofon is, így az elengedhetetlen random bekiabálások nem hiányoztak…

Viszont azon kívül… Azon kívül nem sok minden emlékeztethetett senkit a méltán híres Scooter nevű zenekarra bandára. Mert ami zeneileg történt, az voltaképpen egy klasszikus pénteki diszkószett volt. Sőt, nem is klasszikus, mert ahhoz képest azért eléggé jó volt. Csak Scooter-szám nem volt benne. Vagyis volt, 3 db. A Maria (I Like It Loud), a How Much Is The Fish? és a One (Always Hardcore).
A legutóbbinál különösen is megörültem, mert a két perccel korábban elhangzott (átkeverés ideje) “I AM THE HORSEMAN”-bekiabálásra már tudtam, hogy mire lehet majd itt számítani. De elég sajnálatos módon ez, a produkció vége előtt 20 perccel elhangzott szám volt H.P. Baxxter csúcspontja.
És ebben nem ő a hibás. Ő DJ-settelni jött, és DJ-skedett. Nekünk meg azt reklámozták, hogy itt Scooter lesz, és mi azt is vártuk. Volt is, csak a várakozáshoz képest igen kevés, Baxter úr pedig (aki amúgy 47 éves és a német X-Faktor zsűrije) nem tudhatta, hogy őt hogyan marketingelték.
Ha viszont eltekintünk attól, hogy mi volt a plakátokon, akkor el kell ismernünk, hogy elég jó bulit csapott a fickó, és amikor azt gondoltam az akkor már eléggé besűrűsödött tömegben, hogy éppen egy péntek esti Electric Shock Duo veretésen vagyok, akkor nagyon élvezhető volt, amit hallottunk és láttunk.

Viszont a kedv annyira elment a bulitól, hogy néhányan “Scooter” után haza is indultunk… Mondjuk szerepet játszhatott benne az is, hogy az utolsó negyed órában két perverz elkezdte véletlenszerűen fogdosni a lányaink hátsó felét, egy nagydarab Piña Colada-t ivó (beazonosítva a pulóverekről) fazon pedig a saját hátsó fertályát nyomogatta a mi hátunkba.
Lehet, mégis Hősökre kellett volna menni.

És hogy mi a tanulság? Legközelebb ne menj elvárásokkal koncertre.

2 című bejegyzés “Miért ne menj elvárásokkal koncertre – BME Egyetemi Napok, 3. nap” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. Nekem tetszett.
    Sehol nem volt Scooternek beharangozva, mindenhol HP Baxxter volt, nem véletlenül. Nem koncertre ment oda az ember hanem a zenei élményért – ami megvolt.
    Én 5 vagy 6 Scooter számra emlékszem, de megvolt az az állapot hogy utána sem tudtam volna felsorolni mik mentek.
    Scooter nem technot játszik, hanem (főleg) hardcoret. Ég és föld a különbség.
    “ne menj elvárásokkal koncertre”==> ne várj el többet mint amit reklámoznak, mert úgyis a legjobb opciót nyomják az arcodba, hiszen akkor mennek legtöbben.
    Üdvözlet az “első sor”ból.

    1. egyeteminapok.bme.hu : “Óriási Scooter bulival zárult a VII. BME Egyetemi Napok, ahol a bulizó fiatalok teljesen megtöltötték a nagysátor nézőterét.” “A Scooteren kívül amúgy is csupa szőke frontember vezette zenekar vette birtokába a nagyszínpadot…”
      en.wikipedia.org/szkúter: “Genres: Techno, EDM, happy hardcore, hardstyle, jumpstyle, hard trance, house, rave”
      Félreértés ne essék, a buli adta, csak a marketingje el volt csúszva kicsit.
      Az pedig, hogy ki miért megy oda, szerintem teljesen egyéni dolog, én egyet tudok érteni a “bulivan!” állásponttal is!
      Üdvözlet a “második sor”ból.:)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s