Az ember, mint olyan, nem nagyon tud kettészakadni (kivéve ha elég nagy az erőhatás). Így született hát meg az egyértelmű döntés már három héttel ezelőtt, hogy ha választani kell majd a csütörtök esti programok között, akkor egyértelműen SCOOTER fog nyerni. Vagyishogy H.P. Baxxter. Vagyishogy H.P. Baxxter DJ-set. Mert azért valljuk be őszintén: mi különbség lehet a világ LEGNAGYOBBHATALMASPARTY techo-bandája és a frontemberének a DJ-setje között?
Hát elég sok.
Mindannyian ismerjük azt a tipikus fesztiválkészülődést, amikor nagyon rá akarunk pörögni a fellépőre, hogy irdatlan extázisban énekelhessük az összes szöveget, amikor majd kell, és ezért éjjel-nappal az adott előadó zenéje szól otthon még a vécétartályból is. Nos, én valahogy így voltam a Scooter-rel.
Sose voltam valami nagy elektronikuszene-rajongó, de azért a Scooter az egy olyan dolog, aminek mindenki ismeri legalább egy számát. Tüp-tip-tüp-türü-rüptüptüp, tirüp-tip-tüp-tirürüp-tüptüp. Ugye?
Ígyhát, amint kiderült a heti BME-Napok program, rögtön kiszemeltem a csütörtököt magamnak: Kerozin-Kozmix-Scooter egymás után? Hát hülye leszek kihagyni!
Ennek a jegyében olyannyira a Scooter szólt itthon minden nap, hogy már szövegeket is tudtam a számokból (igen, igen, van szövegük, én is meglepődtem!). Na de leginkább csak annak az 5-6 számnak, ami hallgatható (jó!) volt, mert azért néha a techno is sok.
Azon kaptam továbbá magam, hogy akármilyen ismerőssel találkozom véletlenül az utcán, az első kérdésem a köszönés után rögtön a “Csütörtök este Scooter?” volt, mert hát ekkora bulit, uramatyám. Annyira pörgött bennem a techno, hogy szegény hónapok óta nem látott barátaim is így jártak…
És végül eljött a nagy nap! Kerozin, Kozmix, Scooter! Ezaz. Vagyis H.P. Baxxter, de hótmindegy!
Nagy készülődés volt a koli hátsó udvarán is, ugyanis a srácok jó kis kádazást [=alkohol] is rendeztek, hogy akinek ne lenne elég adrenalinja a techno-hoz, annak legyen a vérében valami egyéb utánpótlás. Aztán végül olyan jó volt a hangulat, hogy a Kerozinról le is maradtunk, de nem volt nagy gáz, mert a Kozmix még javában ment.
A Kozmix hozta a papírformát rendesen, sőt, jóval többet is. Hatalmas buli, magyar Scooter, hidrogénezett haj, stroboszkóp, minden volt. A közönség ekkor átlagos méretű (talán kicsit több) volt még, de már jól lehetett látni azokat az arcokat, akik a hármas buliélményre hajtottak és négy órája foglalják az első sort.
Eljött hát a szünet, egy sör gyorsan bevág, aztán uccu neki, mert jön a SCOO H.P. Baxxter!!!!
Végre, beteljesedhet az álom, másfél órás csapatás, slágerek az ezredfordulóról, jöjjön bármi, ha ma meg is halunk, hallottuk a SCOOTER frontemberét!
De az extázis csak nem jött. Ő ott állt, középen, a DJ pult mögött, mellette meg egy legalább tíz évvel fiatalabb ember, aki tulajdonképpen a produkció szíve volt. Szegény Baxxter úrnak annyi volt a feladata, hogy a hangerő- és hangszínszabályozó pötyörőket néha pötyörgesse, srácunk pedig hallgatta a fejhallgatót, nézte a MacBook-ot, váltogatta a zenét, kevert, figyelt, mindent csinált. Ja igen, Baxter úrnál volt a mikrofon is, így az elengedhetetlen random bekiabálások nem hiányoztak…
Viszont azon kívül… Azon kívül nem sok minden emlékeztethetett senkit a méltán híres Scooter nevű zenekarra bandára. Mert ami zeneileg történt, az voltaképpen egy klasszikus pénteki diszkószett volt. Sőt, nem is klasszikus, mert ahhoz képest azért eléggé jó volt. Csak Scooter-szám nem volt benne. Vagyis volt, 3 db. A Maria (I Like It Loud), a How Much Is The Fish? és a One (Always Hardcore).
A legutóbbinál különösen is megörültem, mert a két perccel korábban elhangzott (átkeverés ideje) “I AM THE HORSEMAN”-bekiabálásra már tudtam, hogy mire lehet majd itt számítani. De elég sajnálatos módon ez, a produkció vége előtt 20 perccel elhangzott szám volt H.P. Baxxter csúcspontja.
És ebben nem ő a hibás. Ő DJ-settelni jött, és DJ-skedett. Nekünk meg azt reklámozták, hogy itt Scooter lesz, és mi azt is vártuk. Volt is, csak a várakozáshoz képest igen kevés, Baxter úr pedig (aki amúgy 47 éves és a német X-Faktor zsűrije) nem tudhatta, hogy őt hogyan marketingelték.
Ha viszont eltekintünk attól, hogy mi volt a plakátokon, akkor el kell ismernünk, hogy elég jó bulit csapott a fickó, és amikor azt gondoltam az akkor már eléggé besűrűsödött tömegben, hogy éppen egy péntek esti Electric Shock Duo veretésen vagyok, akkor nagyon élvezhető volt, amit hallottunk és láttunk.
Viszont a kedv annyira elment a bulitól, hogy néhányan “Scooter” után haza is indultunk… Mondjuk szerepet játszhatott benne az is, hogy az utolsó negyed órában két perverz elkezdte véletlenszerűen fogdosni a lányaink hátsó felét, egy nagydarab Piña Colada-t ivó (beazonosítva a pulóverekről) fazon pedig a saját hátsó fertályát nyomogatta a mi hátunkba.
Lehet, mégis Hősökre kellett volna menni.
És hogy mi a tanulság? Legközelebb ne menj elvárásokkal koncertre.
Martos Blog 
Nekem tetszett.
Sehol nem volt Scooternek beharangozva, mindenhol HP Baxxter volt, nem véletlenül. Nem koncertre ment oda az ember hanem a zenei élményért – ami megvolt.
Én 5 vagy 6 Scooter számra emlékszem, de megvolt az az állapot hogy utána sem tudtam volna felsorolni mik mentek.
Scooter nem technot játszik, hanem (főleg) hardcoret. Ég és föld a különbség.
“ne menj elvárásokkal koncertre”==> ne várj el többet mint amit reklámoznak, mert úgyis a legjobb opciót nyomják az arcodba, hiszen akkor mennek legtöbben.
Üdvözlet az “első sor”ból.
egyeteminapok.bme.hu : “Óriási Scooter bulival zárult a VII. BME Egyetemi Napok, ahol a bulizó fiatalok teljesen megtöltötték a nagysátor nézőterét.” “A Scooteren kívül amúgy is csupa szőke frontember vezette zenekar vette birtokába a nagyszínpadot…”
en.wikipedia.org/szkúter: “Genres: Techno, EDM, happy hardcore, hardstyle, jumpstyle, hard trance, house, rave”
Félreértés ne essék, a buli adta, csak a marketingje el volt csúszva kicsit.
Az pedig, hogy ki miért megy oda, szerintem teljesen egyéni dolog, én egyet tudok érteni a “bulivan!” állásponttal is!
Üdvözlet a “második sor”ból.:)