Táska mese

táskaEgyszer volt, hol nem volt, valahol az akciós italok tengerén túl, de még a bukott kreditek hegyén innen, ahol a gyakorlatvezető a krétás dobozba túr, élt egy magányos laptop-táska. Táskának hívták.

Amíg Táska még csak apró övtáska volt, kényelmesen éldegélt egy táskaboltban sporttáska-mamájával és aktatáska-papájával együtt, ám amikor felcseperedett, a szülei kegyetlen döntést hoztak: beíratták az egyetemre. Nem is akárhova, hanem egyenesen a Bőrönd és Márkástáska Egyetem Valódi Bőrtáska Karára, röviden a BME-VBK-ra! Szegény Táska hamar megutálta az egyetemi életet. Reggeltől estig nehezen emészthető tananyaggal tömték, ráadásul alig 2-3 órát tudott aludni naponta, azt is csak az előadások alatt. Hogy is viselhette volna el, mikor világéletében utazótáska szeretett volna lenni? Az 5. héten már nem bírta tovább, ezért úgy döntött, megszökik.

A gondolatot tett követte, és Táska már ki is bújt az Egyetemet körülvevő kerítés résén. Annyira megörült a szabadságnak, hogy nem is vette észre azonnal a bajt: 11 tankörnyi piros csőrű gázlómadár követte. Mikor hátranézett, nagyon megijedt tőlük, rohant is vissza az Egyetem épületébe, hátha így a gólyák azt hiszik, nem akar megszökni, és békén hagyják. Ám a madarak ennél okosabbak voltak, Táska nyomában loholtak lépcsőn fel, lépcsőn le, egyik folyosóról a másikra, keresztül-kasul a Kézitáska (azaz K) épület labirintusában. Szegény Táska akkor esett igazán kétségbe, amikor még a liftbe is sikerült beragadnia. Végül aztán nagy nehezen lerázta az üldözőit, és eljutott a villamosmegállóig. A villamos már majdnem elindult, az utolsó pillanatban sikerült rá felugrania.

Alig fújta ki magát Táska, amikor a szeme sarkából valami pirosat látott megvillanni a villamos kocsijának másik végében. Odafordult. Hát egy csőr volt az! Rögtön megpillantotta a hozzá tartozó lábat is, majd egy újabb csőrt és lábat. Több tucatnyi gólya volt a villamoson! Táska szörnyen megrémült, le is szállt a következő megállónál. Körül sem nézett, megindult a tömeggel együtt le a lépcsőn, az aluljáróba. Már-már azt hitte, sikerült leráznia üldözőit, de ahogy körbenézett, észrevette, hogy épp az ellenkezője történt. Szinte teljesen körbekerítették! Egyetlen irányban látott csak egérutat, ezért arrafelé rohant. Pár pillanattal később Táska már egy mozgólépcsőn száguldott lefelé. Félúton eszébe jutott, hogy  elfelejtette megmutatni a bérletét a mozgólépcső tetején álló udvarias fiatalembereknek, és mivel Táska igazán becsületes volt, átugrott a felfelé tartó mozgólépcsőre, hogy bepótolja a mulasztását. Vesztére, mire felért, a gólyák már várták, sőt, elzárták az útját az egyenruhás úriemberek felé. Így aztán Táska újra menekülőre fogta a dolgot. Ekkor már annyira kétségbe volt esve, hogy nem is nézte merre megy. Egyik buszra fölszállt, a másikról le, még a villamos ablakán is majdnem kiugrott. Többször is átment a piros lámpán, sőt, egyszer még labdának is próbálta álcázni magát, de sikertelenül, a gólyák mindvégig követték.

Táska végül teljesen kimerülve feladta a menekülést, és hagyta, hogy a gólyák visszatereljék a kollégiumba. Félt ugyan, hogy a gólyák a felsőbb évfolyamokba is követni fogják, de úgy döntött, ad még egy esélyt az Egyetemnek, hátha sikerül lehagynia őket. Itt a vége a mesének, aki nem hiszi, járjon Táska után.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s