Sajnos manapság napról-napra közeledve egy-egy nemzeti ünnepünkhöz, egyre inkább “botrány-szagú” a levegő kicsiny országunkban. Ennek ellenére nem szabad megfeledkeznünk arról, miért is van a három nemzeti ünnepnapunk. Ráadásul Nekünk, műegyetemistáknak még vonatkozásunk is van az 1956. október 23-án történtekhez.
A történtek a műegyetemisták szemszögéből:
Egy nappal az ominózus 23-ához képest, 1956. október 22-én a szegedi diákok követelésein és a poznańi munkásfelkelés hírén felbuzdulva a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatói nagygyűlést rendeztek a K épület aulájában, ahol másnap délután 3 órára a lengyelekkel szimpatizáló budapesti egyetemistáknak gyűlést szerveztek a Bem József-szoborhoz, mely a lengyel-magyar barátságot szimbolizálja. Ezen az összejövetelen fogadta el a diákgyűlés az műegyetemisták híres 16 pontját is. Este a diákok megpróbálták a Magyar Rádióban beolvastatni követeléseiket, azonban a rádió vezetői megtagadták kérésüket.
23-án reggel a Magyar Rádió mégis bejelentette az egyetemisták lengyelbarát tüntetését, valamint megírta az ország akkori legnagyobb napilapja, a Szabad Nép is Új, tavaszi seregszemle című vezércikkében.
A műszakis diákok az összes budapesti felsőoktatási intézménybe eljuttatták a 16 pontot tartalmazó kiáltványt, mely hatására számos ifjúsági szervezet és a Petőfi kör is csatlakozott a délutáni tüntetéshez.
Az éppen, hogy aznap Budapestre visszatért Gerő Ernő által vezetett tárgyaló párt- és kormányküldöttség az Akadémia utcai pártközpontban a Politikai Bizottságra kibővülve azonnali gyűlést tartottak, ahol rengeteg vádaskodással tarkított veszekedés után (e veszekedést szította többek között: a Szabad Nép szerkesztősége, a budapesti pártbizottság, a DISZ, az Írószövetség és a Petőfi kör vezetősége) a PB betiltotta a tüntetést, tűzparancsot azonban nem adott ki. Délben a Kossuth Rádió megszakította tervezett adását és beolvasta a Belügyminisztérium közleményét a tüntetés betiltásáról.
A tüntetésre való készülődést ekkor már nem lehetett megállítani. A tüntetés betiltása ellen még a pártszervezetek is azonnal tiltakozni kezdtek, sőt, a PB tiltó határozata ellenére a párt ifjúsági szervezete,a DISZ is úgy döntött, hogy részt vesz a tüntetésen, és felszólította valamennyi tagját az akció támogatására. A katonai akadémiák hallgatói ugyancsak támogatásukról biztosították az őket felkereső egyetemistákat. Kopácsi Sándor, Budapest rendőrfőkapitánya pedig kijelentette, hogy a fővárosi rendőrség nem fog fegyvert használni a békés tüntetőkkel szemben. A diákok követeléseihez egyre nagyobb számban csatlakoztak már a munkások is.
Az 1956. október 23-i, budapesti Petőfi-szobornál tartott tüntetés
Az egyetemisták menete fél háromkor indult a Műegyetem épületétől. A Szabadság-hídon átkelve meg sem álltak a belvárosi Petőfi-szoborig, ahol már számos pesti egyetemista és főiskolás várta őket. 15 órakor megkezdődött a Petőfi-szobornál a békés demonstráció. Sinkovits Imre elszavalta a Nemzeti Dalt, egy diák felolvasta a 16 pontot, majd a tüntető tömeg végigvonult az előre kihirdetett Kossuth Lajos utca – Bajcsy-Zsilinszky út – Nagykörút – Margit híd útvonalon. Útközben folyamatában csatlakoztak hozzájuk a délelőttös műszakból érkező munkások, és az ablakokból is egyre több üdvözlés, biztatás, buzdító szó hangzott el. A tömeg csak nőtt és nőtt, egyre inkább teret nyertek a nemzeti jelszavak.
A békés tüntetés szinte órák alatt népfelkeléssé, majd – a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok beavatkozása után – fegyveres szabadságharccá változott
A végállomás a Bem-szobor volt, ahol Veres Péter felolvasta az írók kiáltványát. A tüntetés végén azonban egyesek javaslatára a tömeg átvonult a Margit hídon a Parlament elé meghallgatni Nagy Imrét. Délután hat órára már 2-300 000 ember gyűlt össze a téren, egy órára az első csoportok megérkezése után. Fél hétkor, még a tér világításának megszüntetése után is ott maradt a tömeg. A tüntetők hada Nagy Imrét követelte. Végül a világítást visszakapcsolták és este 9-kor, engedve a tömegnek, Nagy Imre megjelent a Parlament erkélyén, reformokat ígért, és hazatérésre szólította fel az embereket.
A tüntetés ideje alatt Gerő Ernő és köre riadóztatták a budapesti és a környékbeli katonai egységeket. Gerő telefonon Hruscsovtól kért erősítést. Este 8 órakor a Kossuth Rádió közvetítette Gerő Ernő beszédét, amelyben sovinisztának, nacionalistának és antiszemitának nevezte a tüntetést, önmagát a reformok képviselőjének nyilvánította, addigi politikáját helyesnek ítélte és a tüntetők minden követelésétől elzárkózott.
A zászlókból kivágták a szovjet mintájú címert
Este 6 óra körül a Dózsa György úti Sztálin-szobornál nagy tömeg gyűlt össze, és a tüntetők a Himnusz éneklése mellett fél 10 körül végül ledöntötték a csaknem 6 tonna súlyú szobrot.
Martos Blog 