Jönnek, esznek, elmennek…

keep-calm-and-come-to-muegyetemi-nyiltnapPénteken, azaz holnap mindenki örömére szünetel a tanítás a BME-n. Valószínűleg mindenki tudja az okát: jönnek a kicsik! 🙂

Ez a tény felelevenített egy rakat emléket, és eszembe juttatta, hogy vélekedtem anno az egyetemről, és milyen érzések kavarogtak bennem. Ezeket osztanám meg Veletek.

Miért is jöttem pont ide nyílt napra?

Hát az úgy volt, hogy totálisan fogalmam sem volt 13-os koromban, hogy merre tovább (pedig egy évvel több időm is volt ezen gondolkodni) . Így hát egyik este a kollégiumi szobában olyat játszottunk, hogy felcsaptuk azt a jó vaskos, mindenki számára ismerős kék Felvételi tájékoztatót és a szerencsére bíztuk magunkat szobatársaimmal. Volt sírás-rívás, mikor az egyik szerencsés ez alapján a rabbiképzőben folytathatta volna tanulmányait, a másikunk meg a Zrínyire ment volna had-és biztonságtechnikai mérnöknek. No de nálam mi történt? A könyv a BME-VBK oldalán nyílt ki… Mondanom sem kell, ez is elsőre kacagást váltott ki belőlünk, hogy “Hahahhaaaa vééébéékááááá, ezek biztos mindig azt isznak!” Aztán csak nem ment ki a fejünkből. ” Az milyen menő már! Mérnök, hát még vegyész…” Baromi jó kombináció! 😀 Mikor lesz nyílt nap? Király! Megyek!

Milyen volt az első benyomás?

Hát az úgy történt, hogy addig még sosem járkáltam egyedül ebben a hatalmas városban, így kb. remegő térddel indultam útnak tesómék lakásából. A táv hatalmasnak tűnt, és féltem, hogy a csúnya, gonosz emberek ellopnak minden buszmegállóból, a villamoson kirabolnak, és hatszor eltévedek, mire talán odaérek. De feltaláltam magam, s a villamosról követtem az átlag 18 évesek koncentrált tömegét, így találtam oda a K épületbe, a mindenség központjának a kellős közepébe. A K dugig volt, hömpölyögtek az emberek, legszívesebben már akkor kifordultam volna onnan, de megláttam középen a standokat és a feltűnő narancssárga emberkéket. Igencsak megtetszett a szín, oda is verekedtem magam. Csak neeeem? :O DE! Ez a VBK standja, s ezek az emberkék a mentorok.
Nagyon kedvesek és aranyosak voltak, bármilyen, utólag szerencsétlen kérdésre válaszoltak és ajánlgatták a laborlátogatásokat, hogy az hú, de milyen jó lesz nekem, feltétlenül menjek. Nem kellett kétszer mondani, sodródtam az árral a szerves labor felé.
Ott megintcsak kedves emberek munkálkodtak, körbevezettek minket a büdös laboron, még kétes tartalmú vegyszeres üvegeket is szaglászhattunk, majd egy előadást hallgattunk meg arról, hogy itt még sorozatba illő munkálatok is folynak. Meg tudják például állapítani, hogy valaki előre aláírt egy üres papírt, vagy a már nyomtatottra firkantotta fel a nevét. Elég izginek tűnt, és pogácsa is volt. 😀 Kifelé menet egy csomó laborköpenyes figurával akadtam még össze, akik felé tisztelet és ámulat irányult belőlem. Ekkor döntöttem el, hogy én ide szeretnék felvételt nyerni! Erre a hatalmas, gyönyörű, nyüzsgő egyetemre, s majd egyszer talán rám is így tekint valaki. (Nem mellesleg, abban az évben nagyon támogatták a mérnökképzést. 😀 )
Jöttem, ettem, elmentem. De ami a legfontosabb, döntöttem.

Milyen most?

Hát nyilván nem ugyanúgy vélekedek már erről az egészről, mint annak idején. 😀
Először is, a VBK-n ha isznak, akkor kb. mindent a keverttől a miújságon át a fröccsig, de hogy vörösboros kólát nem, az tuti. [Kivéve Felezőn. Áuh… – A Szerk.]
Másodszor, már nem tágra nyílt szemekkel járok az egyetemre (ha mégis, az a koffeintől van), nem tévedek el a campuson (a K-ban még a mai napig), már nem tűnik olyan hatalmasnak ez az intézmény, de sokkal jobban érzem magam, mert én is a részévé válhattam. A laborköpenyes doktoranduszokra és tanárokra még mindig felnézek, sőt, jobban is csodálom őket, mert konkrétan tudom, mit kellett átélniük, hogy oda jussanak, ahol épp járnak. A narancssárga pólós emberek felének a felét (a negyedét) közelebbről is ismerem, a másik felét látásból, úgy a másik felét meg mintha sosem láttam volna. A nyomozós előadóra a minap döbbentem rá, hogy ő az egyik aktuális tanárom és előadáson jót vidultam magamon.

Nem tudom, hogy tényleg a sors akarta-e így, de itt kötöttem ki. Épp mesélek Nektek, és boldog vagyok! Szeretek a BME-re járni, szeretek a VBK-ra járni, szeretek Stúdiósnak lenni, szeretem minden nap látni az ismerős arcokat, akik egyébként nagyon sokan vannak. 🙂 Így hát csak azt tudom mondani, hogy akinek van középiskolás ismerőse, és úgy gondolja, hogy őt érdekelné ez a szak, ajánlja neki! Mellé nem nyúlhat vele!

A nyílt napról informálódni itt lehet. Aki segédkezik benne, annak jó munkát, aki nem, annak jó pihenést a hosszú hétvégére! 😉

BME nyílt nap

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s