Tudom, hogy a február minden egyetemistának húzós, az utolsó kifizetésnek már lassan két hónapja, a következő pedig még a kanyarban sincsen. Ezért döntöttünk úgy, mikor Papp “Stúdióvezető” Évi megkért minket, hogy segítsünk Hosszúlépés-beli receptet tesztelni, hogy összedobjuk amink van, és abból hozzuk ki a legjobbat. És milyen jó lett!
Nem mondom, hogy minden kolis hűtőjében találni csípős háztáji kolbászt vagy egy jó oldal szalonnát, de szerencsére – vasárnap este lévén – tudtunk hozni otthonról egy kis disznóságot. Ezen kívül szükség volt lisztre, olajra, élesztőre, tejfölre, sajtra, hagymára és fokhagymára. Na, ezek már tényleg a hűtők mélyéről kerültek elő. Pontos adagokat nem mondanék. Nem mintha akkora fazékzsenik lennék, mint a nagymamák, akiknek – legalábbis az enyémnek – kedvelt szava járása a mennyiségi kérdésekre, hogy “amennyit felvesz a tészta”, “hát csak úgy meg kell loccsantani”, stb. – de tényleg érzés szerint kell a tésztát összegyúrni, a feltéteket adagolni.
Ennek szellemében gyúrtuk össze a tésztát, és estünk neki a hozzávalóknak, ki késsel, ki szájjal. A nagy munkában hála az égnek jutott időnk egy jót beszélgetni, egy üveg “Papa bora” előkerült, így könnyen ment a várakozás, míg megkelt a tészta. (Tipp: ha egy kicsit megmelegítitek a sütőt és berakjátok a tésztát, jelentősen lerövidíthetitek ezt a műveletet.)
Miután a tészta megkelt, kisodortuk egy tepsibe (kolis), és művészien ráhalmoztuk a feltéteket:
20 perc sütés után így nézett ki:
Mi evés közben így:
Reméljük, kedvet kaptatok egy jó töki pomposhoz, jó étvágyat kíván a Martos Stúdió csapata! Pontos recept itt!
Egy gondolat a(z) “Stúdió konyhája – Töki pompos” című bejegyzésnél