A sikeres tanulás titka

A konnektivizmus alkalmazása a mindennapokban,

avagy hogyan jussunk egyről a kettőre a XXI. században?

Akinek van már sikeres vizsgaidőszak a háta mögött, tisztában van vele, milyen nehéz a megfelelő tanulási metódust megtalálni. Megannyi tananyagot kell bebiflázni, lexikális tudást gyarapítani, gyakorlati példákon keresztül alapvető problémák megoldását levezetni. Nem lehet találni univerzális módszert és ennek megalkotása nem is lehet cél. Ahogy a megtanulandó anyag változik, úgy a gondolkodásmód is, és ne adj’ isten az agytérfogat is, amelybe a tanuló igyekszik begyömöszölni a tudásanyagot.

Apropó tanulás… az első igazi kihívás a műszaki egyetemen, hogy megtanulunk tanulni. Már régóta hiányolom a tanulás tanítását! Nem elég egyszerűen könyvet adni a fiatal nebuló kezébe. Meg kell mutatni, hogyan forgassa azt! Lehetőleg azonban ne álljunk meg annál a pontnál, hogy rámutatunk, fejjel-lefele tartva igen csak nehézkes lesz az olvasás… Meg kell tanítani, hogy milyen alapvető, hatékony módszerekkel tudja a tanulást élménnyé alakítani. Mindezt pedig olyan korán elkezdeni, ahogy csak lehet. Hogy pedig mit csináljon az az egyén, aki felett már eljártak a kisiskolás hétköznapok? Három pontban tudom összefoglalni:

  1. Gyűjtsd össze céljaid.
  2. Tervezd meg a céljaidhoz vezető utat, készíts időrendet!
  3. Vedd sorba, kutasd fel és járj utána milyen segítséggel rendelkezel, hogy elérd a céljaid!

Az első két pont nem szorul magyarázatra, triviális életvezetési tanácsadásnak is nevezhetnénk. Azonban a harmadik ponthoz szeretném felnyitni a szemed, hogy rájöjj a segítség közelebb van, mint gondolnád.

Na de szépen belevágtunk a dolgok közepébe és még azt sem tudjuk mi fán terem a konnektivizmus. Idegenül, pedánsan cseng, már már ideológia szagú. Pedig igazából egy olyan tanulási módszerről van szó, amelynek -, mint ahogy magából a szóból is kihallatszik – valami köze van a kapcsolatokhoz, a hálózatokhoz.

A konnektivizmus olyan tanuláselmélet, amelyet a XXI. századi információbumm, mint például az internet megjelenése tett szükségessé. A hálózatalapú tanulás, avagy konnektivizmus nagy úttörői George Siemens és Stephen Downes professzorok [1], akik önálló projektbe kezdve e-kurzusokat indítottak a témában. Az előadássorozatnak a CCK-08 nevet adták, és a 2008-as megjelenés óta megannyi embert megihletett. [2] [3] A lehetőség a kapcsolatteremtésre napjainkban jelentősen megnőtt az internet előretörésével, és jócskán fel is gyorsult. Mindezek tovább növelik azt a hatalmas mennyiségű adatgenerálást, amit nem csak a kutatások és tudományos tevékenységek folytatnak, hanem a hétköznapi tevékenységek is jócskán hozzájárulnak. [pl: email, videó- és képmegosztás…] Minden egyes másodperc alatt egy órányi videó kerül feltöltésre a Youtube videomegosztó oldalra! [4]

Azt is érdemes megvizsgálnunk, hogy milyen őrületes és egyre növekvő számítási kapacitás áll rendelkezésünkre a számítógépek révén. Martin Hilbert számításai szerint a 2007-es évben, azaz hat évvel ezelőtt a számítógépek már másodpercenként 6,4×1018 számítást végeztek! Ez a szám már megközelíti azt a nagyságrendet, amennyi idegimpulzus az agyban keletkezik ennyi idő alatt. [5] A digitális korszak kezdetét 2002-re teszik a szakemberek, mivel ezután billent át a mérleg nyelve az analóg adattárolástól a digitális felé. A 2007-es évre pedig már az információ 94%-át őriztük digitális formában. [5] Ezek az adatok jól szemléltetik, hogy egy feladat megoldására 2013-ban, már messze jobb módszerek léteznek, mint a családi lexikon felütése a keresett szócikknél.

Információszerzés. Mi is a legalapvetőbb lecke, amit megtanul az ember az egyetemen a diploma megszerzésének rögös útjának legeslegelején? A Google a barátod és Wiki a barátnőd. – tartja a mondás. Az internet legnépszerűbb keresőszolgáltatása és a szabadon szerkeszthető publikus lexikona nélkül a ma hallgatója számára elképzelhetetlen, vagy legalább is nehezen elképzelhető lenne az élet. De természetesen nem csak a virtuális hálózatra kell támaszkodnia az embernek, ha tanulmányait sikeresen szeretné befejezni. A barátok és a kapcsolati háló építése, ápolása épp úgy fontos, mint az elektronikus háló ismerete. Hogy egy másik mondást idézzek: Az egyetemet egyféleképpen nem lehet elvégezni: egyedül. Bizony ez nagy igazság!

A helyzet az, hogy csak a nagyon kivételes helyzetben lévők engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy süketté váljanak a kinti világra. Nekünk, többi egyszerű földi halandónak szükségünk van a hírekre a hétköznapokban való eligazodáshoz: Időjárás-jelentés, reggeli hírek, tömegközlekedés, napi meeting, pénzügyi hírek, hírek a nagyvilágból, kuponakciók, reklámok, újabb kihagyhatatlan akciók, pletykák, esti hírek. Mindannyian befogadói vagyunk a minket érő ingereknek, de a feldolgozási folyamat természetesen egyénenként különböző.

Rendszerezés. A begyűjtött anyagok mennyisége képes hamar túlnőni a fejünkön, így gyakran azelőtt elveszíthetjük a fonalat a történésekben, mielőtt igazán felvennénk azt. Érdemes tehát egyfajta tudatos szortírozásnak alávetni a minket érő ingereket és információkat. Ez a szelekciós mechanizmus előbb-utóbb természetes úton is kialakul az emberben, azonban nem árt a tudatos finomhangolás. Így lehetünk csak biztosak abban, hogy nem szalasztunk el egyetlen lehetőséget sem utunk során, mivel minden – az adott pillanatban talán semmitmondó- információt feljegyzünk, ami a későbbiekben kulcsfontosságú lehet. Ennél a pontnál a legnagyobb fegyver a kezünkben a rutin és az évek.

Tanulás. A bevezető részben már említettem, bizony nem egyszerű annak a dolga, aki nem képezi magát a tanulási folyamatban. Alapvetően kétféle mechanizmussal sajátíthatunk el tudást: sokszori ismétléssel és asszociatív tanulási módszerrel. Minél több ismerettel rendelkezünk az adott témában, annál több kapcsolódási pontot találhatunk az új ismeretanyag és a már meglévő tudásunk között és anál eredményesebb az asszociatív tanulás. Ezeket a pontokat kihasználva a tudásunkat tovább mélyíthetjük az adott témában, és meg fogjuk látni az agyunk is igyekezni fog a helyére illeszteni a kirakós új darabkáit. Képzeljük el a már meglévő tudásunkat egyfajta hálóként, amelyben a csomópontok a meglévő ismeretek. Ahhoz, hogy a csomópontokhoz új szálakat erősítsünk, érdemes tudatosan feltérképezni a már meglévő ismereteinket, a már ismert csomópontokat. [6] Ami nélkül pedig ez nem jöhetne létre, az a személyes érdeklődés. Minden új ismeret elsajátítása hiábavalónak bizonyulhat, ha nem kelti fel az érdeklődésünket, a figyelmünket nem köti le megfelelően. Míg az asszociatív tanulás a meglévő ismeretek és az új tudás közötti kapcsolódási pontokra alapozza a tanulási folyamatot, addig az ismtélés révén szerzett új tudás nélkülözi vagy kis mértékben használja fel a kapcsolódási pontokat a meglévő tudásanyaghoz. Látható, a kettő közül az asszociatív tanulás szolgálhat a konnektivizmus alapjául.

Káosz. Foglalkozzunk egy kicsit azzal, amit káoszelméletnek hívnak. „A káoszelmélet olyan egyszerű nemlineáris dinamikai rendszerekkel foglalkozik, amelyek viselkedése az őket meghatározó determinisztikus törvényszerűségek ellenére sem jelezhető hosszú időre előre.”[7] Szép és kompakt definíció. Viszont mit is értünk a valóságban alatta? Vegyük például a kávé és a tejszín esetét. Álmos reggeleken a kávéhoz vékony sugárban hozzáadott tejszín gyakran úgy tűnhet, önálló életre kel. Fodrozódik, vékony rétegekbe rendeződik és megannyi furcsa alakzatot képes felvenni. A kávé és a tejszín elegyedése egy olyan összetett és sok tényezős folyamat, amelyet hosszútávon nehéz előre megjósolni. Épp ezért minden alkalommal más és más strukturált formát fogunk látni a tejszín által felvett alakban, agyunk pedig önkéntelenül is beindítja az asszociatív képcsatolás folyamatát. (Off topic: Érdekes és elgondolkoztató képi asszociáció gyűjteménye a tumblr-en: Middle + Off [8].) Megjegyzem, hasonlóképpen működik a kávézaccból és/vagy teafűből történő jóslás is. Nem olyan nehéz eljutni a magyarázatig, hogy az emberi elme miért szeretne mindenképpen rendszert látni az összevisszaságban, és értelmet adni az értelmezhetetlennek. Félünk az ismeretlentől, a bizonytalantól. Az ismeret, de legalábbis a hit, hogy rendelkezünk a megfelelő tudással, felvértez bennünket. A káosz egy könnyen átültethető fogalom. Napjaink információdömpingjét joggal nevezhetjük kaotikusnak. A rengeteg kommunikációs csatorna, ami megnyílt előttünk a XXI. században, keresetlenül ontja ránk a tartalmat. Ebből az össze-vissza világból aztán mindenki a maga módján dolgozza fel az ismereteket, apró építőkockákká gyúrvá azt, amiből felépíti saját kis világát. Csak nehogy elfelejtsünk ablakot tenni a körénk emelt falakra.

Megoldás. Az tehát egyértelmű, hogy szükségünk van címkézésre, kategorizálásra ahhoz, hogy kiigazodjunk a feldolgozhatatlanul sok információ között. A tanulási folyamat, legyen szó a hétköznapokról, vagy egy vizsgára való készülésről, minden esetben a szűréssel kezdődik. A konnektivizmus esetén sincs ez másként. A sallangmentes anyagot aztán megpróbáljuk a hosszútávú memóriánkba – vagy egy-egy nem túl szimpatikus vizsga esetén a rövidtávú „flash” memóriánkba – vésni. Talán már nem csodálkozol el azon, hogy egy heti New York Times annyi adatot tartalmaz, amellyel a XVIII. Század embere egy évszázad alatt találkozott. [9] A kérdés még midnig megoldatlanul áll: Mivel készíthetjük fel magunkat legjobban a jövő kihívásaira, amelyek a jelenben még csak halványan sejlenek fel a messzeségben?

Emlékszel még arra a bizonyos harmadik pontra?

„Vedd sorba, kutasd fel és járj utána milyen segítséggel rendelkezel, hogy elérd a céljaid!”

A tudás alapú társadalmunk szerencsére nem mellőzi a saját mankóit. Amit régen a könyvtári katalógus jelentett, annak szerepét átvették az internetes keresőszolgáltatások. Hatalmas tudástár érhető el elektronikus úton, amely csupán néhány kattintásra terül el. Így nem meglepő, hogy az elsődleges képesség, amivel rendelkezned kell, a digitális írástudás. Ez a fogalom magában foglalja az összes olyan lehetőség kihasználását a felhasználó számára, amellyel nem csak kiemelheti az információt a hálózatról, de értéket is teremthet. Szövegszerkesztés, táblázatkezeléss, alapvető internet használati ismeretek, hogy csak a legalapvetőbbeket ismertessük. [10] Napi munkánk jelentős részét már számítógép segítségével végezzük. Innen már csak egy lépés a mindennapi életünk, apró-cseprő dolgaink elektronikus ügyintézése: E-banking, E-közigazgatás, Vásárlás (Amazon, Ebay) stb.

Vegyük hát sorba, hol állíthatjuk saját céljaink szolgálatába a konnektivizmus elméletét?

Internet. Kétségkívül megállíthatatlan az internet és az általa nyújtott szolgáltatások előretörése, azonban remélhetőleg nem jutunk el addig a pontig, amikor a szociális kapcsolatainknál is jobban előtérbe férkőznek. Habár a határok a barátainkkal és ismerőseinkkel való kapcsolattartás miatt összemosódik az internet világa és a személyes kapcsolattartás között, azonban egyre többen látják úgy a fejlett országokban, hogy a közösségi háló nem nyújt megfelelő intimitást és közelséget. [11] A fejlődő országokban azonban gyakran ez az egyetlen módja a kikapcsolódásnak és a minőségi szórakozásnak, ami felettébb lesújtó képet mutat, és nem gyakran tragédiába is torkollik. [12]

Kapcsolatok. Bármilyen mederbe is tereljük az életünket, az új lehetőségek legnagyobb része ismerőseink, barátaink révén talál ránk. Épp ezért a legfontosabb, hogy mindig tisztában legyünk az aktuális kapcsolati hálónkkal és folyamatosan frissítsük az állapotát, a változásokat. Ne elégedjünk meg azonban egy közösségi hálózatba való bekapcsolódással és „bejelölgetéssel”. Szánjunk rá időt, hogy személyes találkozókra invitáljuk ismerőseinket és ne csak akkor érdeklődjünk felőlük, amikor valamilyen okból kifolyólag szükségünk van rájuk.

Irodalmazás. Bármilyen projektbe is kezdünk, ne feledkezzünk el arról, hogy valószínűleg már másnak is akadtak a miénkhez hasonló problémái, gondolatai. Súlyos órákat, sőt napokat is megtakaríthatunk magunknak a fáradtságtól, anyagiakról nem is beszélve. Kutakodjunk az interneten, kérdezzünk rá az internetes fórumokon és ismerőseinknél az adott témára. Valószínű, hogy fogunk találni mástól is kezdeményezést, jó esetben pedig a részletes utánajárást is megspórolják nekünk például egy jól dokumentált blog formájában. Az okos ember más hibájából tanul!

Szolgáltatások. Ha már minden letisztázódott a fejünkben, esetleg akciótervet is készítettünk a projekt megvalósítására, vegyük sorba és kutassuk fel azokat a szervezeteket, hivatalokat és csoportokat, akik segítségünkre lehetnek. Ne felejtsük el kikérni az ismerettségi körünk véleményét, tapasztalatát! A legtöbb esetben több lehetőség közül is választhatunk, már csak rajtunk áll, hogy objektív vagy szubjektív indokok alapján hozzuk meg döntésünket. Ahogy bíróságra sem szeretnénk felkészületlen, kókler ügyvéddel menni, a különböző feladatokban sem hagyatkozhatunk képzetlen szakember véleményére. A nem hiteles forrásból kapott információkat, tanácsokat mindig kezeljük fenntartással!

Fejes Balázs [YX12JI]

2013.12.06.

Forrásjegyzék:

[1] Wikipedia – Hálózat alapú tanulás – szócikk http://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A1l%C3%B3zatalap%C3%BA_tanul%C3%A1s

[2] A CCK-08 előadássorozat által ihletett előadások diáinak egyik gyűjteménye http://www.slideshare.net/tag/cck08

[3] Különösen informatív előadás dia a konnektivizmus témájában
http://www.slideshare.net/kulcsi/mi-a-konnektivizmus

[4] Youtube bővülését szemléltető weboldal
http://www.onehourpersecond.com/

[5] Cikk az adattárolás múltjáról, jelenéről és jövőéről
http://www.origo.hu/tudomany/20110210-megbecsultek-mennyi-informaciot-tarolt-az-emberiseg-2007ben.html

[6] Oktatás-Informatika folyóirat 2009 1. Szám – Kulcsár Zsolt: Hálózati tanulás
http://issuu.com/elteppkoktinf/docs/okt_inf_folyoirat_2009_1szam

[7] Wikipedia – Káoszelmélet – szócikk
http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1oszelm%C3%A9let

[8] Asszociatív képgyűjtemény
http://middleandoff.tumblr.com/

[9] Előadásdia: IV. Nemzetközi Médiakonferencia „A média hatása a gyermekekre és fiatalokra”
http://www.slideshare.net/slideshow/view/289905?login=soobrosa&title=az-oktats-vge

[10] Wikipedia – Digitális írástudás – szócikk
http://hu.wikipedia.org/wiki/Digit%C3%A1lis_%C3%ADr%C3%A1stud%C3%A1s

[11] Médiatudományi intézet: „Új trend a láthatáron? Egyre több fiatal hagyja el a Facebookot”
http://mtmi.hu/cikk/370/Uj_trend_a_lathataron_Egyre_tobb_fiatal_hagyja_el_a_Facebookot

[12] Origo.hu: „Felakasztotta magát, mert nem facebookozhatott”
http://www.origo.hu/nagyvilag/20131024-felakasztotta-magat-az-indiai-tinedzser-mert-nem-facebookozhatott.html

+1 A témában fellelhető magyar nyelvű anyagok legjobban összefoglalt listája: http://www.crescendo.hu/2008/9/8/1-mi-konnektivizmus

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s