Aki próbálkozott ma már Google-kereséssel, az nyilván tudja, hogy ma van a nemzetközi nőnap. Sőt, aki tegnap próbálkozott vele, az is tudja, ugyanis a Google ezúttal már előző nap kitette a nőket köszöntő doodle-t – rendes tőlük, valószínűleg sok férfi van, akinek különben nem jutott volna eszébe.
A nőnapot Magyarországon 1913-ban ünnepelték először, de csak 1948-tól tartották minden évben március 8-án. 1917-ben Oroszországban a nők tüntetést szerveztek ezen a napon, emiatt került az ünnep erre az időpontra.
Persze a tavasz már régebben is a nők köszöntéséről szólt, gondoljunk csak az anyák napjára, a májusfákra, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére, vagy akár a húsvétra – ezek mind olyan alkalmak, amikor a nőket ünnepeljük. A nemzetközi nőnap viszont kilóg ebből a sorból, hiszen ekkor nem a nők nőisége és termékenysége kerül előtérbe (legalábbis, ha az ünnep eredetét nézzük), hanem éppen ellenkezőleg: kialakulásakor még a dolgozó nőkről, valamint az egyenjogúságáért és a választójogért való küzdelemről, később pedig ennek sikeréről szólt.
S hogy miről szól ma a nőnap? A virágárusok bevétele az egekbe repül, az édességárusoké szintén, az ajándékboltokból kifogynak a szívecskés párnák, a Facebook megtelik virágokat ábrázoló fényképekkel. Az ünnep eredeti jelentéséről pedig már senki sem beszél. Pedig – jobban belegondolva – a kialakulását segítő tüntetéseknek köszönhetjük, hogy ennyi okos (fiúknak: csinos) lány járhat most a VBK-ra.
Javítanám:
“a kialakulását segítő tüntetéseknek köszönhetjük, hogy ennyi okos (fiúknak: okos ÉS csinos) lány járhat most a VBK-ra”