Grofcsik András Emlékverseny – Élménybeszámoló

Grofcsik AndrásMint már hallhattátok, idén első alkalommal, múlt hét szombaton megrendezésre került a Grofcsik András Emlékverseny, melyet a Hallgatói Képviselet a 2012-ben elhunyt oktató emlékére szervezett meg. A nyertes csapat egyik tagja, Petri László (aki egyébként a Martos Stúdió Vágóstáb-vezetője) megírta, az Ő szemszögéből hogyan telt a verseny napja. Néha olyan jókat nevettem, igazi túlélés volt az a nap jó néhány ember számára! 😀

Reggel 8 óra. Csörög a vekker. Jaj, ne! Menni kell! Lélekben még mindig a fergeteges Martos Rádió szülinapi bulin érzem magam, de most más vár rám. Valami egészen más kihívás, a Grofcsik András Emlékverseny. Az ágyban felülve örömmel nyugtázom, hogy az elsődleges feladatot teljesítettem (a felkelésen kívül), vagyis sikerült úgy optimalizálni az alkoholos termékek fogyasztását, hogy nincs semmi másnaposság. Ez valóban jókedvre derít. De a szemem olyan vörös, mint az ég alja Középföldén… Hova is tettem azt a szemcseppet? Megvan! Na, most talán emberibben nézek ki. Talán… Persze nincs idő ezen merengeni, amikor rohanni kéne. Ki az ágyból, gyors zuhany, korai teszek-veszek, egy kis reggeli, aztán irány a CH…

10009645_10200873677838730_1781142230_n

Jó néhány csapat megmérettetett

Azt hiszem jól saccoltam a reggeli készülődéshez szükséges időt, mert 9:00-kor sikerül is megérkeznem a megnyitó helyszínéül szolgáló Ch205 terembe. Csapatok, köszöntés, programismertetés, másnapos arcok (na de nem az enyém)… Aztán bejön két lány és Red Bull-okat kezd osztani. Biztos, hogy az ég küldte őket! Gyorsan le is gurítom a sajátomat, mert a belső energiaraktáraim már teljesen kiürültek.

red_bull_may_give_you_wings_by_hazamzam-d347czy

Volt, akin már a Red Bull sem segített…

Végre mehetünk elfoglalni a termeket. Ahogy a kezembe kerülnek a feladatsorok, érzem, ahogy felpörgök, mint az Ottó-motor. Szerves, fizkém, műanyag, mikrobiosz, genetika, biokémia, vegymű, analitika, kolloidika, szervetlen kémia… Olyan az egész, mint egy nagy adrenalininjekció (csak olyan ponyvaregényes adagban) közvetlenül az agyba. A szerves mondjuk elég könnyű és a fizkém se fog ki rajtunk, de a szervetlen kémiás feladatok eléggé embert próbálóak. Akárhogy nézzük, valahogy nem körvonalazódik ki előttünk a teljes megoldás. De haladni kell. Néhány perc még. Hát végülis egészen jól sikerült…

frabz-Make-all-the-chemistry-exercises-2a27e8

Most pedig következhet végre a várva várt napirendi pont: EBÉD! Belépünk és eláll a lélegzetem. Mekkora választék?! Saláták, húsok, szendvicsek, üdítők. Azt sem tudom, hogy mit egyek (első körben). De azért jól megpakolom a tányéromat… aztán megint… aztán megint… Elvégre kell az anyag- és energia-utánpótlás. Miután elfogyasztottam az ebédemet, kényelmesen elnyújtózkodok a széken és a gondolataim visszatérnek a versenyhez. Vajon ki jut be a második fordulóba? Talán mi is… A fantasztikus ebéd után lassan levonul mindenki a Ch205-be. Figyelmesen és izgatottan hallgatjuk annak a 10 csapatnak a nevét, akik nem jutottak be a „döntőbe”. És a mi nevünket nem mondták! Akkor most menni kell újra fel! Pedig sokkal jobb lenne most inkább aludni.

A képen (balról jobbra) Szirmai László, Petró József és Domokos András. Ők is megküzdöttek a feladatsorral

Azt sem tudom, hol vagyok, de már megint a feladatsort várom a társaimmal. És megint jön az adrenalin-sokk. Hirtelen nem számít, hogy alig aludtam már napok óta. Hirtelen csak a feladatra tudok koncentrálni. Öt feladatból kell egyet kiválasztani. De melyiket? Persze az utolsó egészen jól hangzik, de nem tűnik könnyűnek. Javasoljon gyógyszerkészítményt… Hűha! De hát gyógyszervegyészmérnöknek képződünk, úgyhogy még kíváncsi is vagyok, hogy ebből vajon mit tudunk kihozni. Akkor kezdjünk neki! Google, keresés, gyógyszerek, mellékhatások, nemaznemjó, inkábbeztírdbe, diuretikumok, hipertenzió, aritmia, ogyi, szabadalmatkeress, ezténnemértem, jóleszazúgycsakcsináljukmár… és peregnek le a percek, mi pedig alig haladunk. Akkor én inkább most elkezdem kidolgozni a prezentációt és a srácok meg kitalálják a szintézissort. Már csak 10 perc, de hát még olyan sok hiányzik belőle! Csinálom, csinálom, már majdnem kész is, aztán most lejárt az idő. Éppen kész lett! Apró pihenő és kezdődhet a prezentálás. Arany kezem van, mert a 6. sorszámot húztam. Hallgatjuk a többieket és közben folyamatosan nő a feszültség bennünk.

Azért nem akárkik ülnek a zsűriben. Dékán, tanszékvezető, MTA-tag… Jó lenne, ha sikerülne elkápráztatni őket. De már mi is jövünk! Akkor, ahogy megbeszéltük srácok: enyém az eleje, Zsoltié a második fele, te meg szépen bólogatsz, rendben? Tisztelt Zsűri… Szerintem nagyon jól beszéltem. Szerintem… Már csak az eredményhirdetés van hátra. Délután 5 óra van és egyszerűen nincs rá épkézláb magyarázat, hogy miért vagyok még mindig talpon. Biológiailag rejtély számomra. De most már ezt kibírom.

És már jönnek is! Az eredmény megszületett! „A 6. helyezett csapat a Likvidusz Görbe…”… Dobog a szív, izzad a homlok, kitágul a pupilla… Még mindig nem mondták a nevünket. Ez azt jelenti, hogy biztosan dobogósok vagyunk. De most se! Akkor tehát már csak az első két hely kiadó. Ha már ennyit talpaltam gyakorlatilag zéró energiával, akkor remélem, hogy megérte. Ez az akarás és küzdés már biztosan kifizeti önmagát. „És a második helyezett csapat…” Megfeszül minden idegszálam. Az idő szinte megáll körülöttem. És még mindig nem mondják… Csak most, de nem a mi nevünket! Akkor győztünk? Akkor győztünk!!!

És igen, néhány másodperc múlva már a mi nevünket közlik „győztes csapatként”. Megkapom az oklevelet és az emléklapot, azután megkapjuk az ajándékokat a HK-tól és a Bálint Analitikától. Nincs már szabad kezem, amikor érkezik a tálca Red Bull és az a csodálatos kupa. Hatalmas, fényes, csillogó, dicső. Ez a Grofcsik András Kupa. És a mi nevünk lesz elsőként rágravírozva. Ezért tényleg megérte végigharcolni a napot. És még a tegnap esti buliról sem maradtam le. Gyors fényképezkedés, jönnek a gratulációk, aztán mindenki elszivárog. Ideje hazamenni. Persze még gyorsan egy-egy telefon szülőknek, barátnőnek, hogy mindenki osztozhasson az örömben, de aztán hamarjában irány az ágy! Szép nap volt! Fárasztó, iszonyú fárasztó, de szép, gyönyörű szép!

1974676_10200873677518722_1173940078_n

A győztes csapat, a Kvantum Fick-Ció tagjai: Elek Gábor, Petri László és Benedek Zsolt

Egy gondolat a(z) “Grofcsik András Emlékverseny – Élménybeszámoló” című bejegyzésnél

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s