A program, melyért érdemes elhagyni a 11. kerületet, avagy élménybeszámoló egy Stúdiós csapatépítésről.
Az ösztöndíjmentes időszaknak megvan az az előnye, hogy a (pénz hiánya miatt) program nélkül maradó egyetemistákat, sőőőőőt, kolisokat is előbb-utóbb ki lehet rángatni a Drönk-CBA-koli szentháromságból.
Bennünk volt már a mehetnék, mikor egy kuponos oldalon (pl. itt vagy itt) kihagyhatatlan ajánlatot szúrtunk ki: paintball 490Ft-ért! Király! Facebook-csoportba kiírni, kupont megvenni, időpontot doodle-lel eldönteni, és máris itt a március(=pénz), mehetünk is!
Persze sosem hazudtoljuk meg magunkat! A csütörtöki vásárhelyis bulitól még fájó testtel indultunk neki a hosszú útnak, két üveg szörppel felszerelkezve. Sietnünk kellett, így nem volt mese, a buszon kellett a szódát bekevernünk, hogy finom szörpöt ihassunk. Szörpbontó persze nem volt nálunk, de még jó hogy ott volt velünk Jakus “Sommelier” Berci és az ő csodatolla, ami végül megmentett minket!
Tanuljátok meg tőle a szörpbontás szakszerű módját:
- Faragd ki a dugót kulccsal:
- A kifaragott részbe helyezd be a csodatollad, és szakszerű mozdulattal nyomd lefelé:
- Ízlés szerint hígítsd fel szódával és várd a hatást!
Lényeg, hogy jó hangulatban érkeztünk meg a 22. kerületi Aszály utcába. A kezdeti borgőzös izgatottságot szép lassan felváltotta a félelem. Nem segített, mikor megláttuk azt a pincelejárót, ahol be tudtunk menni a paintball pályára. Kis túlzással így nézett ki:
De ha már kifizettük, nem volt mit tenni, lemerészkedtünk. A távolban sikítások és fegyverropogás hallatszódott. Féltünk, na!
A barlang mélyén két türelmes és kedves srác várt minket, akik felszereltek minket és elmondták a tudnivalókat. Ezután két csapatba rendeződtünk és már kezdtük is!
Amit szerintem mindenki tud a paintballról, az az, hogy fáj. Nem kicsit, hanem nagyon! De pont ez adja a sava-borsát, akkora adrenalinpumpa az egész játék, hogy az valami hihetetlen. Hát igen, itt ha csak egy másodperce is lankad a figyelmed, súlyos árat fizetsz:
(Jótanács: kenjétek be a sérüléseket Aloe First-tel, és pikk-pakk elmúlik a pirosság.)
Szóval, akinek alacsony a fájdalomküszöbe, inkább válasszon más lövöldözős játékot. Mi ettől függetlenül nagyon élveztük: lopakodtunk, földön csúsztunk, hátba támadtunk, megadásra kényszerítettük egymást, és közben nagyon jól szórakoztunk.
Több játékformát is kipróbáltuk, kezdve a klasszikus utolsó emberig stílustól az Elnök emberén át a capture the flag-ig, és mindegyik nagyon izgalmas volt. 3 óra után kicsit megfáradtan, de az élményektől felvillanyozódva indultunk haza.
Egy szó mint száz: menjetek el paintballozni (mi itt voltunk), csak ajánlani tudjuk!
Martos Blog 