Tanár Úr, kérem! – Dr. Veszprémi Tamás

Tanar_ur_keremMár itt is a hétvége, szóval eljött az ideje, hogy picit megpihentessétek megfáradt buksitokat. Ehhez hoztam nektek egy rövidke olvasnivalót a lazítás megkezdéséhez.
Alább Dr. Veszprémi Tamás tanár úr sorait láthatjátok. Megéri végigfutni rajtuk, én nagyon jókat mosolyogtam a szellemes válaszokon – természetesen csak jó értelemben! 🙂


1., Mi volt a legravaszabb gyermekkori csíny, amit elkövetett?

Nagyon-nagyon régen történt, tán igaz se volt. Mindenki rám várt. Az anyukám már egészen kikészült, de a többiek is roppant idegesek voltak. Én meg csak csendben kuksoltam a sötétben. Aztán egyszer csak gondoltam egy nagyot és előbújtam. Na erre lett nagy öröm és rögtön el is neveztek Tamásnak.

2., A jó öreg “mi leszel, ha nagy leszel” kérdésre mi volt anno a válasza? (Akkor sejtette, hogy egyetemi tanár lesz?)

Kiskoromban, ha jól emlékszem, villamosvezető akartam lenni, aztán meg orvos. Aztán valamikor az általános iskola végefelé, elkezdtünk kémiát tanulni, és a tanárnő megmutatta, hogy, ha lúgoldatba fenolftaleint csepegtetünk, az megvörösödik. Na ez engem úgy elvarázsolt, hogy – elég butaság, tudom – de attól fogva vegyész akartam lenni. A dologban az az érdekes, hogy mai tudásommal sem választanék másként.

villamos

3., Melyik tárgyat szenvedte meg a legjobban az egyetemen?

Nem volt olyan tárgy, amellyel szenvedtem volna, volt viszont olyan, amelyet nem szenvedtem. A legszörnyűbb ezek közül a politikai gazdaságtan volt. Biztos volt ebben is logika, de én bizony sose találtam, magolni és szövegelni viszont nem tudtam. A szigorlaton (mert ebből az is volt) viszonylag jó kérdést kaptam, melyről leírtam azt az öt mondatot, ami eszembe jutott. Előttem vizsgázott a barátom, aki spíler volt a tárgyból és beszélt is vagy negyedórát, meggyőzően, értelmesen. Befejezte, a vizsgáztató pedig azt mondta neki: kedves kolléga, ez eddig semmi, mondjon valami konkrétumot is. Erre a barátom ismét beszélt vagy tíz percet, folyékonyan, értelmesen, meggyőzően. Miután a vizsgáztató szó nélkül kirúgta. Bennem erre megfagyott a … na mi is? Pedig én következtem! És fel is olvastam az öt mondatomat. Aztán elhallgattam. A vizsgáztató is hallgatott. Ott ültünk csendben hallgatva percekig. Majd megkaptam a kettest. Ezzel elúszott a kitüntetéses diplomám, én pedig ugráltam az örömtől.

politikai gazdasagtan

4., Mi a hobbija?

Ásványgyűjtés. Régebben magam is gyűjtöttem, ma már legfeljebb az ásványbörzéket járom.

ametiszt-07-1

5., Legviccesebb vizsga, amire emlékszik?

Mármint amikor vizsgáztam, vagy én vizsgáztattam? Az előbbiek közül egyet se éreztem viccesnek. Utóbbi esetben nem hinném, hogy a hallgatóknak is ugyanolyan vicces lett volna, mint esetleg nekem volt… Márpedig hallgatót kiröhögni csúnya dolog. (Oktatót is.)

6., Mi az, amit biztosan nem gondolnának róla a diákok, mégis így van?

 Hmmm. Hááát képzeljék, van két fülem, meg egy farkam…

wow

7., Diákként kik/milyenek voltak a kedvenc tanárai?

Kedvencem a fizikai kémikus Varsányi professzor úr volt. Nagyon tiszteltem a tudását és az egyéniségét. Számomra minden szempontból példakép volt.

8., Annak idején milyen módszerekkel tanult? Mit javasolna ezek közül a mostani diákoknak?

 Vizsgára háromszor olvastam végig az anyagot. Az első csak ismerkedés volt, és elég gyorsan ment. Csak arra volt jó, hogy nagyjából lássam, mi hol van a könyvben-jegyzetben, és legyen valami átfogó képem az egészről. A második olvasás volt a legnehezebb. Ez lassan ment és egy-egy részben addig nem is mentem tovább, míg meg nem értettem a dolgokat. Harmadszorra a vizsga előtt olvastam el az anyagot. Ez inkább csak lapozgatás volt, és tudtam, ha végig tudom lapozni az egészet úgy egy óra alatt, akkor csak jól vizsgázhatok. Természetesen ez csak az én módszerem volt, mindenkinek ki kell alakítania a sajátját, így nem is javaslok a mostani diákoknak semmi ilyesmit.

9., Puskázott-e valaha (az egyetemen)? Ha igen, hogyan?

Az ember előbb-utóbb ráérez az értékekre. Szerintem az egyik legfontosabb érték a tudás, így, ha valamit megértek, annak roppant mód tudok örülni mind a mai napig. Ha eddig eljut valaki, akkor a vizsgát is más szemmel nézi. A vizsgajegyet saját tudása értékelésének érzi, vagyis a puskázással saját magát csapja be. Ja, hogy puskáztam-e? Természetesen, mint minden diák, én is puskáztam, de nem minden tárgyból, csak azokból, amiket nem tartottam fontosnak. A számomra fontos tárgyakból – pl. fizkémből – soha.

 10., Mi a kedvenc röviditala?

 A rostos almalé. De nem kell feltétlenül rövidnek lennie.

rostosalmale

11., Sör vagy bor?

Társaságban, vagy ha nagyon muszáj, megiszom mindkettőt. Valamint a kamillateát is, brrr. De ha rajtam múlik, azért maradok a gyümölcslé mellett.

kamillatea

12., Ki (volt) a példaképe, és miért?

 Ld. 7. választ. És hogy miért? Borzasztó okosnak, műveltnek és borzasztó korrektnek tartottam. Valószínűleg nem volt annyira okos vagy korrekt, mint én gondoltam, de hát ő volt a példaképem és egy példakép mindenben a leg.

13., A pohár félig tele van, vagy félig üres?the_glass_is_always_full

 A kérdés egyszerű. Ha üres poharat töltünk, és így jutunk az 50 %-hoz, a megtöltés időfüggése egészen a végpontig folytonos és deriválható az egész félig zárt intervallumon. Nyilvánvaló, ez esetben a “teli” nem értelmezhető, tehát ez egy félig üres pohár. Ha viszont egy teli pohárból öntjük ki az anyagot, pontosan azonos okfejtés alapján a pohár félig van tele.

14., Mi a kedvenc filmje, rajzfilmje?

 Szörnyen röstellem, de nincs ilyen.

15., Gyermekkorában megette a spenótot?tejbegriz

 Sőt, szerettem. Viszont a tejbegríztől a hideg is kirázott.

16., Mennyire különböznek a mostani diákok azoktól, akikkel együtt járt egyetemre? Mennyire különböznek a tanárok az akkoriaktól? (Javult vagy romlott a helyzet?)

Egyszer valamilyen zh-t vagy pótzh-t irattam kb. 20 diákkal. A CH-maxban kaptam helyet, de valamilyen adminisztrációs hiba folytán pont oda és pont akkorra irányítottak egy gépész társaságot is zh-t írni. Mikor ez ott helyben kiderült, gyorsan megegyeztünk a gépész oktatókkal, hiszzhírásen ők se voltak többen 20 embernél, így kényelmesen elfért mindkét társaság a teremben. Nos, hát mindenki leült, viszonylag távol egymástól, hogy elkezdjük. És elkezdődött. És akkor a gépész oktatók szó szerint elkezdtek üvöltözni. Mindenki külön sorba… Mindenki elvágólag… Hová ül maga barom?… Aki puskázik, az kerékbe töretik… Még mindig nem pakolt el, maga féleszű… A gépész diákok fásultan engedelmeskedtek, az enyémekre viszont azonnal rájött a fosás, mivel ők ehhez nem voltak hozzászokva. Én meg csendben somolyogtam, mert eszembe jutott, hogy amikor én voltam diák, pont ugyanez ment nálunk is minden zh előtt. Lehet, hogy ma már a gépészeknél is másként van?

17., Szeretne valamit üzenni a diákoknak?

Üzenni? Minek? Mindent  jobban tudnak, és ez így van rendjén.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s