Ismét egy olyan előadó válaszait hoztam el nektek, akit jó eséllyel a legtöbben ismertek. Feltéve persze, ha ti is látogattátok a jó kis mechanika előadásokat. Ha szép, ha nem, volt már olyan tárgyunk, amire a tanár miatt nem jártunk be, na ez pont nem az volt, erre már csak Bokor tanár úr miatt bementünk. Nem mellesleg elég jó előadásokat tartott. Szerettük. Főleg a vizsgát.
1., Mi volt a legravaszabb gyermekkori csíny, amit elkövetett?
Egy esetre emlékszem, de az sem volt ravasz. Elsős koromban az udvaron felírtam az iskola falára krétával hatalmas betűkkel, hogy „HÜLYE GYŐRVÁRI“. Ő az osztálytársam volt, szintén tudott már írni-olvasni, ő azt írta fel, hogy „DILIBOGYÓ BOKOR“. Ravaszságomra jellemző, hogy a botrány után egy este az egészet nekem kellett lemosni.
2., A jó öreg “mi leszel, ha nagy leszel” kérdésre mi volt anno a válasza? (Akkor sejtette, hogy egyetemi tanár lesz?)
Emlékszem, hogy gyerekkoromban egy ilyen kérdésre azt válaszoltam, hogy „hétköznap 
orvos, vasárnap pap“. Azóta az egyiktől végleg elment a kedvem, a másikra pedig alkatilag alkalmatlan vagyok, mert egy injekciós tű látványától is ájulás kerülget.
3., Melyik tárgyat szenvedte meg legjobban az egyetemen?
Ötödévben kellett egy akusztika nevű tárgyból vizsgát tenni, ami két féléves anyag volt. Attól valamiért nagyon féltem, még a szigorlatoknál is jobban. Kicsit talán túl is tanulhattam magam, ha jól emlékszem, 10 napot is tanultam rá, ami azért extrém sok. Aznap öten mentünk el vizsgázni, és az összes létező jegyet kiosztották nekünk. Nekem jutott az ötös.
4., Mi a hobbija?
Rajongok Alfred Hitchcock filmjeiért, és hobbim a Hitchcock-filmek forgatási helyszíneit felkutatni. Kimondott élvezet egy egyébként teljesen jellegtelen utcán épp abból a szögből lefotózni egy házat vagy fát, ahol – mondjuk 50 évvel korábban – Hitchcock kamerája is állt. Ezzel még némi internetes hírnévre is szert tettem, persze csak Hitchcock-rajongótársaim körében (https://the.hitchcock.zone/wiki/Category:Articles_by_N%C3%A1ndor_Bokor).
5., Legviccesebb vizsga, amire emlékszik?
Egy sem volt, amin kifejezetten röhögtem volna, inkább idegeskedtem miattuk. De ennek arányában mindig határtalanul meg is könnyebbültem, amikor egy-egy vizsgán túljutottam.
6., Mi az, amit biztosan nem gondolnának Önről a diákok, mégis így van?
Talán a mangák (japán képregények) iránti rajongás. Bár lehet hogy lebecsülöm a diákok fantáziáját.
7., Diákként kik/milyenek voltak a kedvenc tanárai?
Középiskolában (egy szombathelyi gimnáziumba jártam) Heigl István volt az osztályfőnököm, és ő tanította a matematikát és fizikát. Szigorú volt, következetes, és jól magyarázott. Az ő óráit nagyon szerettem. Egyetemen (a BME Villamosmérnöki karára jártam) általában nem kedveltem azokat, akik unalmas órákat tartottak, ill. akik épp ellenkezőleg, harsány stílusukkal és poénkodásaikkal a saját legendájukat igyekeztek építeni ahelyett, hogy a tananyagot magyarázták volna érthetően. De sok jó előadóhoz is volt szerencsém, ezek közül is kedvencem Kovács Imre volt. Ő negyed- és ötödévben tanította a Videó- és hangrendszerek nevű tárgyat. Nem tolta előtérbe a személyiségét, szenvedélyesen és folytonosan arra törekedett, hogy a tananyag minden aspektusa a lehető legérthetőbb legyen számunkra. Közben, mintegy mellékesen, nagyon szimpatikus személyisége is előviláglott.
8., Annak idején milyen módszerekkel tanult? Mit javasolna ezek közül a mostani diákoknak?
Ha egy tárgy érdekelt, és bejártam az órákra, akkor félév végén a saját írott jegyzetemből tanultam, egyedül. Általában előre beosztottam, hány oldalnyi jegyzetet kell egy-egy nap alatt átnéznem, egyenletesen elosztva. Éjszaka sosem tanultam, olyankor aludtam. (Ezt a módszert tudom javasolni másoknak is, azzal a megjegyzéssel, hogy persze mindenkinek magának kell kikísérleteznie a saját egyéni módszerét, az adott tantárgyhoz illesztve. Lehet, hogy valakinél a vizsga előtti éjszakai lázas tanulás működik jól. Nálam az katasztrofális lett volna.) Ha nem jártam be az órákra, akkor egyik tankörtársamat (aki bejárt, és jól jegyzetelt) megkértem, hogy vizsga előtt néhány nappal lapozzuk együtt végig a jegyzetét, és magyarázza el oldalról oldalra az egész tárgyat elejétől végéig. Ez neki is hasznos ismétlés volt (legalábbis ezt mondta), én pedig hihetetlen gyorsan felfejlődtem a nullszintről valamilyen elfogadható tudásszintre. Utána egyedül még egyszer átnéztem az anyagot. (Ezt a módszert kevésbé javaslom, én is csak utálatosabb tárgyak esetén folyamodtam hozzá.)
9., Puskázott-e valaha (az egyetemen)? Ha igen, hogyan?
Nem értem a kérdést, ennélfogva arra sem emlékszem, hogy hogyan.
10., Mi a kedvenc röviditala?
Becherovka, és ha a likőrfélék is 
ideszámítanak, akkor még Cointreau és Amaretto (holtversenyben).
11., Sör vagy bor?
Korábban a sör volt, és minden mennyiségben. Ma már az első pohártól elaludnék, úgyhogy inkább nem is iszom.
12., Ki (volt) a példaképe, és miért?
Sok olyan emberrel találkoztam, akik valamilyen szempontból jó hatással voltak rám. Túl hosszú lenne a lista. De végül is egyedül kell kitalálni, mi a fontos az ember életében.
13., A pohár félig tele van, vagy félig üres?
Félig tele van, de ennek nem örülök, hanem inkább nyomaszt, ezért gyorsan megiszom.
14., Mi a kedvenc filmje, rajzfilmje?
Film: The Trouble With Harry (Hitchcock, 1955)
Rajzfilm: Macskafogó (Ternovszky-Nepp, 1986). De rajongok a Chuck Jones által rendezett Roadrunner (Kengyelfutó gyalogkakukk) rajzfilmekért is, és gondolkodom a fizikaoktatásban való felhasználásukon.
15., Mi a legpoénosabb emléke egyetemi éveiről?
Nincs emlékem kifejezetten poénos esetről, de ennek inkább az az oka, hogy hajlamos vagyok mindent elfelejteni. Arra viszont emlékszem, hogy az egyetemi évek alatt átfogóan nagyon jól éreztem magam.
16., Gyermekkorában megette a spenótot?
Igen, de azóta kigyógyultam a főzelék-változatából. Viszont pizzán most is szeretem.
17., Ha megszólíthatná ifjúkori énjét, mit tanácsolna neki? Mit csinálna másképpen?
Nem szívesen adok másoknak élettanácsokat. Úgyhogy ha saját ifjúkori énemet meglátnám, akkor is csöndben maradnék. Talán el is szaladnék a helyszínről, nehogy a látványom összezavarja szegényt.
18., Mennyire különböznek a mostani diákok azoktól, akikkel együtt járt egyetemre? Mennyire különböznek a tanárok az akkoriaktól? (Javult vagy romlott a helyzet?)
A mostani diákok szerintem éppen annyira értelmesek, mint egyetemista koromban a társaim voltak. A vegyészkariak ráadásul manapság kifejezetten rokonszenvesek, és talán udvariasabbak, szelídebbek is, mint annak idején mi voltunk. (Persze ez inkább a karok, mint a korosztályok közötti különbség.) Tanártársaimat nem tudom megítélni, de az én munkába állásommal biztosan javult a helyzet…
19., Szeretne valamit üzenni a diákoknak?
Feltétlenül. Életem nagy szerencséjének tartom, hogy a Vegyészkaron is oktathatok. Azt üzenem a diákoknak, hogy lehetőleg ők is tartsák ezt szerencséjüknek, és előadás alatt maradjanak csöndben.
Martos Blog 