Egy kémszám ZH margójára

gólyahírPéntek délután elérkezett a várva várt (vagy inkább annyira nem is várt) megmérettetés, az első igazi ZH. Ugyan már túlestünk eddig egy matek nulladik zárthelyin és röpZH-t is írtunk eme nagyszerű tantárgyból, de mégis az első igazi, komoly számonkérés most érkezett el.

Néhányan izgalommal, kíváncsian, mások kissé tartva tőle, és volt, aki szinte rettegve várta a péntek délutánt. Ahogy teltek-múltak a napok, egyre többször vetődtek fel a beszélgetések során hasonló mondatok:
– Te már elkezdtél tanulni kémszámra?
– Szerinted milyen feladatok lesznek?
– Tanultál már a ZH-ra?
– Én nem tudok semmit sem! (Általában ők írnak maxpontos dogát)
– Nekiálltál már a tanulásnak?
– Mennyi számolás lesz benne?
– Elkezdtél már tanulni?????

Mivel a leggyakrabban előforduló kérdésre a válaszom mindig egy szégyenlős nem, de holnap nekiállok volt, ezért csütörtök este már muszáj voltam kinyitni a könyvet. Az elmélet gyors átolvasása és néhány egyszerűbb számolási feladat után úgy döntöttem, már pont eleget tudok a másnapi ZH-ra. A könyvet a párna alá rakva még az éjjel folytattam egy kis ozmózisos tanulást, majd háromnegyed kettőkor egy tollal, számológéppel és egy jó adag józan paraszti ésszel felszerelkezve elindultam a vesztőhelyre… akarom mondani, a CH MAX-hoz.

why-doesnt-osmosis-work-like-this

A dolgozatok kiosztása előtt persze most sem maradhatott el a székfoglalós játék. A hátsó sorokban szokás szerint reménykedve ültek egymás közelében az emberek, hátha nem ültetik szét őket. A pozíciójukat mindaddig kitartóan megtartották, amíg a felügyelő tanárok végig nem sétáltak a termen, és könyörtelenül szóltak, ha nem a megfelelő számú szék maradt ki. Persze később kiderült, hogy túl sokan vagyunk ahhoz, hogy kivitelezhető legyen a gondosan kitervelt ültetési rend, úgyhogy mégis lehetett szorosabban ülni.

Miután nagy nehezen sikerült mindenkit elrendezni, kiosztották a négy különböző (Vagy talán nem is különböző? Vigyázat, a látszat néha csal!) dolgozatot, és elkezdődött a kilencven perc szenvedés… Legalább is én arra számítottam, ahhoz képest az első két feladat elég könnyű volt. Az elméleti tudást számon kérő teszt, de még az egyenletrendezés is egyszerűen megoldható volt, persze nem ártott figyelni, nehogy egy beugratós rész becsapjon minket. A számoláshoz azért már többet kellett gondolkozni, de összességében azok sem voltak nagyon bonyolultak. Persze nem szabad a molaritást moralitásnak olvasni, mert az egy elég érdekes kérdés lenne, hogy egy húsz tömegszázalékos NaOH-oldat vajon mennyire lehet erkölcsös. 😀

2-moles-per-liter-two

Végül megkönnyebbülve jöttem ki a teremből, és a válaszok megbeszélése közben jutottunk arra a következtetésre, hogy mindegyik csoport tök ugyanazt a dogát írta, vagy  nagyarányú átfedések voltak köztük (én inkább az előbbire tippelnék). 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s