Az eheti cikkemben, kicsit rendhagyóan, még jobban elrugaszkodva az eddigi témáktól egy konkrét személyt, a magyar kortárs irodalom egyik legszókimondóbb alakját és egyben egyik személyes kedvenc költőnőmet, Erdős Virágot szeretném bemutatni nektek.
Két vagy három évvel ezelőtt a Miskolci Nemzeti Színház egyik programja, az Egy óra versek között keretén belül ismerkedtem meg Erdős Virággal. Ezen program során a színház három, négy esetleg öt színésze egy előre megadott témát figyelembe véve teljesen szuverén módon választ pár verset és előadja azokat a viszonylag kis létszámú közönségnek. Bohoczki Sáráé, az akkoriban újonnan a színházba érkezett színésznőé volt az utolsó két vers. Az első Kosztolányi Dezső véget nem érőnek tűnő Hajnali részegsége, a második pedig Erdős Virág Elmondanám ezt néked, ha nem unnád című átirata volt. A nyers, szókimondó stílus által Erdős Virág már akkor belopta magát szívembe.
Utána olvasva azonban rá kellett jönnöm, hogy a József Attila-díjas művész nem csak a költészetben, hanem mindhárom irodalmi műnemben alkot, és született művei megállják a helyüket mind a kortárs próza, líra és dráma világának színpadán.
Erdős Virág művei véleményem szerint tipikusan olyan atmoszféra megteremtésére képesek, ami valakinek vagy nagyon bejön, vagy nagyon nem. Eddigi tapasztalataim alapján ez emberek nagy többségéhez elér Virág munkásságának üzenete. A költőnő alapvető témáit figyelembe véve ez nem is olyan meglepő dolog, hiszen manapság alig akad ember, akit – ha nem is közvetlenül, de közvetetten – ne érintenének a jelen társadalmi és anyagi problémái. Így nem csoda, ha a költőnő szókimondó, gunyoros, olykor a politikai nézetek kinyilvánítását sem megvető hangneme könnyen értő fülekre lel.
“A korszak, amiben most élünk, sajnos olyan kritikus korszaka a magyar történelemnek, amelyben minden művészi megszólalás óhatatlanul is felértékelődik” – nyilatkozta a művész egyik interjúja során. És bár határozottan elzárkózik attól, hogy közéleti szereplőként tekintsenek rá, kiáll az ellenzéki tüntetések színpadjára verset szavalni, pont úgy, ahogy kiáll a hajléktalanok kriminalizálása ellen is.
“mondjátok meg
nagyokosok mi legyen
ki ne legyen miközülünk
maholnap és ki legyen
ki legeljen penne ágyon
rozmaringos mellfilét
ki pecázza kukából a
halolajos kiflijét
kinek legyen friss levegőn
tartózkodni ideje
kinek teljen karcinogén
cuccokkal a tüdeje “
(részlet Na most akkor… c. művéből)
Egy hasonlóan fontos témáról, egy kilakoltatásról ír az Egy kaméleon gyermekkora című versében is, melynek pár szavakból álló sorai és nagy sorközzel dolgozó szerkesztésmódja is hozzájárul a vers mondanivalójának fokozásához.
“ma még játék
ma már lutri
ma még otthon
ma már
putri
nyári paplan téli
berek
ma egy földön
alvó
gyerek”
És mindezek mellett, vagy mindezek felett, ahogy egyre több magyar kortárs költő és író műveiben, az Ezt is elviszem magammal című művében megjelenik a jobb megélhetés reményében Magyarországot elhagyó ember alakja. A verset a Rájátszás nevű projekt (melynek célja a kortárs költészet és a könnyűzene elegyítése) keretein belül meg is zenésítették.
Remélem, hogy ezzel a kis ízelítővel sikerült legalább egy kicsit felkeltenem az érdeklődésetek, ha igen akkor igazából szinte mindent, ami Erdős Virág megtalálhattok a http://www.erdosvirag.hu/ oldalon.
