Felező Bál – Welcome to 2004

Az őszi félévek mindig olyan izgalmasan indulnak. A regisztrációs és az első héten nincs semmi dolga az embernek… a másodikon se, aztán a harmadikon se nagyon, ezért az embernek bőven van ideje közösségi életet élni. Megjönnek a gólyák, bemutatják nekik az egyetemet, pörög az élet. Milyen szerencse, hogy a félév közepére berakják a Felező Bált, pihenésképpen, hogy az első és másodévesek tudjanak min szervezkedni, a harmadévesek örüljenek, hogy már eddig eljutottak, és még pontosan ugyanennyi kézi- és szájmunka kell a diploma második feléhez (a szóbeli és az írásbeli vizsgákra gondolok). Jómagam, – ötödévesként – pedig kellemesen nosztalgiázhatok, hogy bizony nekem is milyen jó volt a Felezőm. Legalábbis azt mesélik…

Annak idején emlékszem, hogy eszméletlenül izgult mindenki. A fiúk előiszogatással, a lányok a “Mit vegyek fel?” kérdéssel nyugtatgatták magukat, több-kevesebb sikerrel. Eljött a nagy nap, megérkezett a társaság, van, aki ZHról, van, aki az Icsából. Elegánsan, öltönyben, estélyiben felvonult mindenki, megettük a vacsorát, vetélkedtünk egyet, aztán, aki nem fáradt meg, maradt bulizni. Örömmel vettem észre, hogy a résztvevők újak, de a hangulat és a hozzáállás a régi.

Az emberek lassan gyülekeztek, mindenhol vakuk , és a “Jaj, de csini vagy” irigykedő bókok repkedtek a levegőben. Persze ez elég hamar megváltozott, mikor végignézték a falon lévő fényképeket, és mindenki megállapította, hogy mennyire másképp nézett ki a gólyatáborban.

Az este kezdetén megtudtuk, hogy 2004-ben vagyunk, majd Faigl Tanár Úr, rövid és frappáns szöveggel, a diákok untatása nélkül megnyitotta a Felező Bált. Sok tanár tanulhatna tőle, hogyan kell elmondani a lényeget röviden, tömören, érthetően. Ezután felszolgálták a vacsorát a rendkívül csinos hölgyek és kevésbé szép, de elegáns srácok. A Bogrács Kör újfent kitett magáért Józsa Szabi vezetésével, igazán jól sikerült pörköltről beszélhetünk, és legalább nem volt benne borsó, ami eldugította volna a… elnézést, előre ugrottam. Hihetetlen, hogy már ekkor is mennyi érzés tört elő az egyes emberekből, például régi szerelmek kerültek újra előtérbe, ahogy a lenti kép is mutatja.

A vacsora után a szokásos sikítva röhögés se maradhatott el, miután megnézték a gólyatáborban és az elmúlt 3 évben történt eseményeket összesítő kis videót. Véleményem szerint, a Disney logóval való indítás kimondottan emelte az ünnep fényét, és az este végére úgyis mindenki visszadegradálódik az 5 évesek szintjére.

A szervezők ezután hihetetlen sebességgel elpakolták az asztalokat, a megmaradt italokat… legalábbis az üres üvegeket. És elkezdődhetett a várva várt vetélkedő. A leérkező emberek már nagyon fel voltak pörögve, igaz ami igaz, a Felező fénypontja mindig is ez a rész volt. Az eszméletlenül “fiatal” (remélem Gréti és Kata is elolvassa a cikket) zsűri is felállt, azaz leült, hogy elvégezze megterhelő, felelősségteljes munkáját. Tartva magukat a régi hagyományokhoz, megvesztegethetetlenül végezték józan ítélőképességet igénylő fáradtságos munkájukat.

A vetélkedő színvonalát növelte, hogy az első ember, aki elcsapta a hasát a délben megevett gyrosszal a fejéhez rögzítve rohangált egy szemeteszsákkal, majd körbe szigszalagozott szájjal kiabált a parkett közepén. A vicces az volt, hogy semmi köze nem volt az adott évfolyamhoz. Rendkívüli mennyiségű tea és ásványvíz fogyott el az este folyamán. A hagyományos kakaóváltó után jött a tejivás gumikesztyűből, mások persze a színes AVE ásványvízre esküdtek az este folyamán. A feladatok sokszínűek, látványosak és ötletesek voltak. Sajnos a K-épület tervrajzát senkinek se sikerült kirakni, bár ez annak tudható be, hogy a vegyészek a CH épületbe járnak minden nap órára.

A vetélkedő rendkívül jó hangulatúra sikerült, többször nem tudták folytatni a szervezők a semmiből alakult tánckarok előadása miatt. A vetélkedő végén a zsűri több órás tanácskozás után kihozta a győztest, bár ennek semmi jelentősége nem volt, mert mindenki egy üveg gyors hatású köptetőt kapott ajándékba.

Az este további részében Tömös&Brutshow szolgáltatta a zenét. A retró hangulatot szerintem senkinek se kell bemutatni, fergeteges party kerekedett.

A buliban mindenki jól érezte magát, bár van aki azt hitte Karaoke Partyn van, de a körberöhögés után hamar visszarázódott a valóságba.A buli lement, mindenki elfáradt a sok táncban, majd lefeküdtek aludni. A másnapi találkozások már kevésbé voltak kellemesek, a fájdalmak egy vajúdó pitbulléhoz voltak hasonlóak (hát igen a sok laktóz teával keverve ki tudja készíteni az embert), de mindenki érezte, hogy megéri a szenvedés azért a sok (másoknak kevés) fergeteges emlékért.