Tanár Úr, kérem! – Dr. Simon András

Ha új félév, akkor újra indul a rovat, azaz ebben a félévben is olvashattok terveim szerint rendszeresen Tanár Úr, kérem! cikkeket. Kezdésnek olyan tanár válaszait hoztam el nektek, akit szintén széles körben ismer a VBK, ugyanis a gólyák infón találkozhattak vele, az idősebbek pedig analitikai kémia laborban. Legszerencsésebbek talán mindkettőben (jelen!). Lerántom a leplet, eheti szereplőnk Dr. Simon András. Kedélyes derülést mindenkinek, és kitartást az influenzaszezonban!

1., Mi volt a legravaszabb gyermekkori csíny, amit elkövetett?

Egyszer volt olyan, amikor még napközibe jártunk, hogy vittem haza krétát az iskolából.Volt egy unokatestvérem, aki a házunk előtti betonos részre lerajzolta, hogy mit csináltam, és utána nagyon rosszul éreztem magam. Habár senki nem tudta meg, de ez volt olyan a gyermekkoromban, amit nem mertem otthon elmesélni.

2., A jó öreg “mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre mi volt anno a válasza? (Akkor sejtette, hogy egyetemi tanár lesz?)

Nem sejtettem, hogy itt fogok tanítani, ellenben sok minden akartam lenni. Sokáig a régészet foglalkoztatott, de aztán rájöttem, hogy az nem nekem való, hogy egy árokban kis pamaccsal simogassam, amit éppen ki kell ásni, aztán ha ideges lennék, belevágnám az egész ásót úgy, ahogy van, és ez nem lenne egy nyerő dolog.
Persze akartam focista is lenni, de aztán mikor láttam, hogy az osztályban sem vagyok egy túl jó játékos, rájöttem, hogy ez valószínűleg magasabb szinten sem menne. Utána edző akartam lenni, hogyha már focistának nem vagyok jó.

3., Melyik tárgyat szenvedte meg legjobban az egyetemen?

Olyan igazi szenvedésem nem volt, tehát szerencsém volt abban a tekintetben, hogy nem volt egyetlenegy I.V. (ismétlővizsga – a szerk.)-m sem. Nem csak tanultam, hanem azért szerencse is kellett hozzá. Tehát volt olyan tárgy, aminél leblokkoltam, például fizkém vizsgán. Tanultam, ki is dolgoztam a tételt, és egy kegyelem kettessel átmentem.
Illetve volt még a munkavédelem. Az egyik gond az volt a vizsgán, hogy gyors volt a kérdés, ezért a válasz egy részét rövidítve írtam le, és nem teljesen értették, hogy akkor tulajdonképpen oda mit is írtam. A másik pedig az, hogy ugyan mindent elmondtam, ami kellett, de egy nagyon kis dolgot kihagytam, és emiatt is majdnem kirúgtak, de aztán 4-est kaptam.          

4., Mi a hobbija?

Igazából egy nagy hobbim van: Újpest drukker vagyok és a hazai meccsekre mindig elmegyek. Nem a D lelátóba, ahol az ultrák vannak, hanem a B teraszra. Bérletem is van elég régóta, a ’90-es évek vége óta tulajdonképpen. 

5., Diákként kik/milyenek voltak a kedvenc tanárai?

Sok tanárom volt, Pokol tanár úr is kedvenc tanárom volt, de egyrészt nem jutna mindenki az eszembe, másrészt nem is akarok senkit különösebben kiemelni.

6., Annak idején milyen módszerekkel tanult? Mit javasolna ezek közül a mostani diákoknak?

Tulajdonképpen az első félév volt az, amikor nagyon megszenvedtem, mert nem tudtam, hogyan kell tanulni. Azt alakítottam ki, hogy soha nem tanultam hajnalig. Tehát azt mondtam, hogy én 11-kor vagy legkésőbb éjfélkor, esetleg fél 1-kor (de az tényleg a maximum) lefekszem. Kellett egy egészséges nemtörődömség a vizsga előtt, hogy én azt mondjam, hogy: Na innentől kezdve engem az egész nem érdekel, lesz, ami lesz.

7., Puskázott-e valaha (az egyetemen)? Ha igen, hogyan?

Egyetlenegyszer puskáztam, nem mondom meg, hogy melyik tárgyból, de abból az évfolyamunk nagy része is puskázott. Tulajdonképpen nem volt olyan komoly felügyelet. Az az egyetlenegy tárgy volt, ahol nagyon sok olyan képlet meg levezetés volt, amit esetleg nem értett az ember.

8., Mi a kedvenc röviditala?

Egyáltalán nem fogyasztok alkoholt, egyetlen kivétel van, a konyakos meggy, azt szeretem, de mást nem.
9., Sör vagy bor?

Még alkoholmentes sört sem fogyasztok, de nem elvből, hanem megkóstoltam és egyébként sem ízlett. Maradtam a light cola mellett, azt meg más nem szereti.

10., Ki (volt) a példaképe, és miért?

Igazából nem nagyon voltak. A családban én voltam az első ember, aki egyetemet végzett, és így szakirányban szintén nem voltak példaképeim. A szüleimet szeretem és tisztelem, valamennyire azért őket mindenki példaképnek tekinti, ha máshogy nem, viselkedés szempontjából. Jó tanáraim voltak a középiskolában, de ők sem tipikus példaképek, hogy olyan akartam volna lenni, mint ők.

11., A pohár félig tele van, vagy félig üres?

Mind a kettő elő szokott fordulni. Visszagondolok az Újpest meccsre például; nem mindegy, hogy egy döntetlent hogy érünk el: egyenlítünk a vége előtt valahogy, vagy pedig az ellenfél egyenlít. Nem mindegy a kettő.

12., Mi a kedvenc filmje, rajzfilmje?

A kedvenc rajzfilmjeim tulajdonképpen még gyermekkoromból valók: Pom Pom, Vuk, Legkisebb ugrifüles, Vízipók csodapók, a Mézga család – el ne felejtsem! Ezek nagy részét meg is vettem, hogy ha majd egyszer lesz gyerekem, ezeket nézze, ne azokat, amik most mennek. Gyereknél még nem tartok, de DVD-n már megvannak ezek.
Filmek közül nagyon sok van, ami tetszett, elsősorban azok, amelyek valamelyest politikai indíttatásúak is. Tűzvonalban, amit néha szokott adni a TV, a nicaraguai polgárháborúról szól. Michael Claighton, ez egy új film (4-5 éves).

13., Mi a legpoénosabb emléke egyetemi éveiről?

Erre nehéz válaszolni, mert nem voltam igazából olyan, aki mindenfajta buliban benne lett volna. Nem igazán van ilyen élményem, megmondom őszintén.

14., Gyermekkorában megette a spenótot?

Nem szerettem a spenótot. Biztos, hogy amikor be voltam fizetve napközibe, akkor megettem, mert más nem volt, de nem rajongtam érte. Ma sem rajongok érte, bár ma már több mindent megennék.

15., Ha megszólíthatná ifjúkori énjét, mit tanácsolna neki? Mit csinálna másképpen?

Nem hiszem, hogy adnék ilyen tanácsot, egyrészt nem csak azért, mert azt mondom, hogy járt utat járatlanért el ne hagyj, mint ahogy a szólás is tartja, hanem másrészt, mert nagyon sokszor igazából véletleneken múlnak a dolgok. Az nagyon véletlenen múlt például, hogy ide kerültem a vegyészmérnöki karra.

16., Mennyire különböznek a mostani diákok azoktól, akikkel együtt járt egyetemre? Mennyire különböznek a tanárok az akkoriaktól? (Javult vagy romlott a helyzet?)

A diákokkal kapcsolatban azért nem tudok mit mondani, mert mikor én voltam az, más szemmel láttam a dolgokat, de valószínűleg nem nagyon változhatott a helyzet.
Tanárokban annyi a változás, ami negatív folyamat, hogy akkor sokkal több, magasabb végzettségű oktató volt. Rengeteg doktor, és sokkal több nagydoktor, tehát minőségileg erősebb volt a kar. Illetve nem mindenhol lehet látni az utánpótlást.

Hírdetés