Tragikus esemény miatt ezévi első cikkem főszereplőjének Fodor Ákost választottam, a magyar haiku költészet legnagyobb alakját, a műfordító költőt, aki a mai napon, február 22-én, életének 70. évében elhunyt.
Nem hiszem, hogy akad olyan ember, aki – akár tudtában volt a dolognak, akár nem, – nem találkozott volna össze Fodor Ákos egyik fappáns háromsorosával például a facebookon. A költőnek különleges érzéke volt az élet apró pillanatainak megragadásához és frappáns tizenhét szótagos, hangsúlyos apró költemények formájában szavakba önteni azokat.
“Egészen biztos,
hogy előbb-utóbb ez vagy
az lesz, így vagy úgy.”
Ezzel a cikkel szeretnék előtte tiszetelegni, úgyhogy beszéljenek is inkább Fodor Ákos szavai:
“Annyira tetszel,
hogy nem tudlak szeretni:
rossz, hogy nem én vagy.”
“Hogyan adhatnék
választ, mikor a kérdést
is csak keresem?”
“Végy egy Ezt – vagy – Azt;
emeld föl a szívedig
– s vigyázva tedd le.”
“(Milyen érvényes
lett arcom: két tenyered
zárójelében!)”
“Ki itt belépsz, tudd:
m i n d e n k i: bejárat egy
ki-már-sohába.”
“Ne terítsetek.
Ne bontsatok ágyat. Csak
búcsúzni jöttem.”
Fodor Ákos (1945-2015)
Martos Blog 