Martos Rádió Születésnap 2015

Újra eltelt egy év, és mi kaptuk azt a megtiszteltető feladatot, hogy írjunk a Martos Stúdió ötödik születésnapi bulijáról.  Csapjunk is bele a lecsóba, mielőtt ő csap ki belőlünk! A sima betűs részek egy régebbi tag, a dőlt betűsek pedig egy frissen avatott jelölt szemszögéből mutatják be az eseményt.

Ez volt az ötödik születésnap, amin én is részt vettem. Így visszagondolva, pontosan annyira izgultam (az első három pezsgőig), mint ahogyan a jelölteken is láttam. Semennyire. Valahogy ezek a születésnapok, a sok csillivilli ruha, hivataloskodás és minden mellett pontosan ugyanannyira jó hangulatban telnek, mint bármelyik gyűlés. Az elején még mindenki figyel, fél óra után már mindenki beszélget, Évike sipítozik, aztán a végén mindenki, mint aki jól végezte dolgát bulizni indul (tisztelet a kivételnek).

Nagyon vártam már, hogy végre itt is „felavassanak”. A folyamat hamarabb elkezdődött, mint gondoltam volna, ugyanis már előző este egy kis kolitúrával készültek nekünk. Megkímélem a kedves olvasókat és nem írom le a repertoárt, legyen elég annyi, hogy a GT-ben megismert „koktélok” sokszorosan továbbfejlesztett változataival volt dolgunk. Egyik dolog történt a másik után. A túra átterjedt a Drönkbe (asztal tetejére), tudjátok, hogyan szokott ez lenni. Aztán hazaérkezve néztem ki a gyanúsan világos ablakon, hogy “te jó ég, mi lesz még holnap”.  (Egész reggel a nagy fehér testvérrel beszélgetett…)

Idén a welcome drink után egy kis ismerkedős játékkal indítottunk. Körbeálltunk, és miután mindenki megkapta a 3 dl pezsgőjét (áldom az eszét annak, aki több emberre számolta a piát), a mellette lévőről el kellett mondania, hogy milyen szín jut róla eszébe és miért. Féltem az elején, hogy majd vödörszámra kell takarítani a nyálat a Csocsóból, de nagy megelégedettségemre a szivárvány minden színe és sok tulajdonság is előkerült. A lila kielégítetlenségtől, a  piros “mert olyan cuki vagy”-ig.

Mivel előző éjszakáról nem hagytam túl jó alapanyagot magamra, cirka fél óra késéssel érkeztem. Persze a többiek megvártak a welcome drinkkel, akikkel pedig találkoztam (?!) tegnap este, tipikus „deszarullehetsz” együttérző tekintettel néztek rám. Beálltam a körbe, majd egy furcsán érzelgős játékot játszottunk, de legalább hallottunk pár dolgot a „régebb óta fiatalokról”, akikkel eddig még nem találkoztunk, csak a nevüket hallottuk gyakran Stúdiós körökben.

Miután elfogyott a pezsgő, leültünk, és betámadtuk a rendkívül ízléses szendvicstálakat, a vezetőség bemutatta a következő feladatot. Régi műsorokból ollóztak össze részeket, melyekből kérdéseket tettek fel. A jutalom jó válasz esetén egy feles pezsgő, rossz válasz esetén a büntetés egy feles pezsgő volt. Én úgy gondoltam trollkodok egy kicsit – Évike legnagyobb örömére -, ám egy idő után inkább csak indokolatlanul kezdtem el inni a pultnál, így utoljára Szeszkó vazelinvödre maradt meg. A következő feladatban régi műsorokat kellett újra eljátszani. Mivel nem volt ott mindenki a régiek közül, így néha be kellett ugrania egy-egy vendégszereplőnek, aki eljátszotta a hiányzó delikvenst. Elég vicces adásokat is sikerült összedobni. Én például valahogy mindig valami csaj helyére lettem beültetve… Köszi srácok!

A rádiós játék során a rutinos rókák megmutatták a friss és zsenge jelölteknek, hogy hogyan is kell ezt csinálni. Én blogosként/fotósként nem vettem részt a feladatban, de nagyon jót szórakoztam, ahogy a mikrofon előtt parodizálták a hiányzó embereket.

_IMG_08639

Ezután jött az ünnepélyes avatás. A jelöltek (ekkor már enyhén illuminált állapotban) nem igazán érezték át az avatás magasztosságát, ám így utólag visszagondolva minden avatáson volt egy-két lókötő, aki vagy zavarában, vagy kreténizmusában nem megfelelően viselkedett. Mindenesetre én jól szórakoztam rajtuk. A szokásos lábmosás sem maradhatott el, ahogy Papp Éva átadta az elnökséget Szabó Annának. Könnyek és lábmosóvíz közepette üdvözöltük az új elnököt.

Az avatás során először féllábon mondtuk el az esküt, a sok jógaórának köszönhetően nekem ez magassarkúban és másnapos/aznapos fejjel sem okozott gondot. Velem kezdték, elmondtam miért akarok stúdiós lenni, majd szavazáskor csupa lefelé mutató ujj meredt felém. WTF?! Most akkor menjek vissza vagy mi? Szerencsére mielőtt visszaálltam a többiek közé, Évike belekezdett egy roppant ünnepies mondókába. Fél térdre ereszkedtem, és a karddal megkocogtatta a vállam, és a fejem búbját: felavatott. A többiekkel is megesett a dolog, koccintottunk, Évi pedig egy lábmosás közben átadta a posztját Annának. (Mint kiderült, ezek a furcsaságok mind régi Stúdiós hagyományok.) Ezután egy videóval köszöntük meg Évinek a munkáját, majd a benne lévő táncot élőben is bemutattuk. Eleinte szkeptikus voltam ezzel kapcsolatban, de Niki szerencsénkre még a rengeteg ledöntött pezsgő után is képben volt, mi meg lelkesen, itt-ott két ritmus késéssel csináltuk utána.

Mindig is szerettem a sokatmondó képeket

Mikor mindenki koccintott, jöttek a torták. Micsoda gyönyörű torták voltak. Kár, hogy a mérhetetlen mennyiségű pezsgőtől, már a rájuk kacsintás is a következő napi másnaposság szörnyképét vetítették elém, így nekem ez kimaradt. Ennek ellenére, amilyen jóízűen ettek a többiek, tutira nagyon finomak voltak. Megemlíteném, hogy Bujdosó Istvánnak itt is külön szeretnénk megköszönni, hogy saját születésnapját félretéve eljött hozzánk ünnepelni és zenélni. A bravúros tortaszeletelés pedig külön pluszpont.

A régebb óta fiatalok

Le a kalappal a cukrászlányoknak, Edinának és Zitának, mert mindegyik torta isteni volt. Mentségükre legyen szólva, hogy a trancsírozás a lányos „csak egy vékonyka szeletet” miatt volt. Mivel jópár emberben ekkor már az alkohol jócskán dolgozott, az ekkor már készülődő AP-sok is kaptak pár szeletet, valamint reggelire/ebédre is maradt.

_IMG_08624 _IMG_08952

Ezután még kellemes beszélgetéssel és még keményebb alapozással vártuk, hogy mindenki elkészüljön az utána lévő bulira. Mi kikértünk egy zsiráfot a pultból és pezsgőt ittunk belőle. Hát a tuti recept sikerült… Bruttshow és Tömös zenéire csak úgy pörögtek a csajok (persze nem arcon). Hatalmas buli kerekedett, amely egészen reggelig kitartott. A mesterpáros csak hajnali egyig zenélt, ezután átadták a helyüket a fiatalabb generációnak, Dj K3KO és Dj TPZ-nek.   Volt és jelenlegi elnök asszonyunk is fergetegesen érezte magát, legalább is ezt mesélték nekik. A buli hangulatáról a képek magukért beszélnek, hamarosan megtekinthetitek őket a Martos Stúdió  Flickr oldalán.

_IMG_09886

Összességében remek kis szülinapi buli kerekedett. Jó érzéssel gondolok rá vissza, remélem még sok hasonlón fogok részt venni. És a másnapi ébredés? Hát… Az már egy másik történet.

Azt hiszem, nagyon jól sikerült az első stúdiós szülinapom. Remélem még sok-sok alkalmam lesz ezekkel az emberekkel ünnepelni. Jó, hogy itt lehetek. Ahogy Petra mondta: hogy itt csinálhatom azt, amit szeretek.

.

.

.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s