Szeszkultúra

sLoMoTiOnGrAffiX.comA nemes ital megismerése után haladjunk az időben egészen olyan korokig, amit a legtöbben a tudományok születésének tartanak, ám mint látni fogjuk, bőven volt butulás is. Lássuk, mit fogyasztottak elődeink az ókorban!


Az ókori görögök elsősorban a bornak hódoltak. Ezt viszonylag egyszerűen kijelenthetjük csupán annak a ténynek az ismeretében, hogy az egyik főistenük történetesen a földművelés mellett a szőlő és a bor istene is egyszerre. Az isteneknek pedig kedveskedni kell, amit őseink előszeretettel meg is tettek, így Dionüszosz tiszteletére kellő mennyiségű áldozatot mutattak be. A klasszikus korban a lakomák (symposion) is az italozás és a bohém élet jegyében teltek. Sok olyan dalt ismerünk ami ezen szokásokat örökíti meg, így elsőként Theophrastus és Homérosz is megemlíti a bor és az ezzel kapcsolatos ivászat jótékony hatását.

dionysosAz ókori borok alkoholosabbak, testesebbek voltak, mint a maiak. Valószínűleg még nem szűrték, így az italban maradhatott sok szennyező, amit igyekeztek elfedni. A görög borokat előszeretettel ízesítették különböző fűszerekkel, gyógynövényekkel. Persze ez inkább a szegényebbeknek szánt termékekre volt igaz, a jómódúaknak szánt italok már akkor is a tökéletes tisztaságra és tökéletes minőségre törekedtek, Érdekesség, hogy már a rómaiak megkülönböztették az évjáratokat, így tudjuk, hogy különösen jó termés volt Kr.e. 121-ben, amikor is Lucius Opimius volt Róma egyik consulja, s a róla „opimusi”-nak elnevezett nedűt évtizedekig emlegették. Ezzel szemben a szegényebbeknek maradt a mézzel, sőt tengervízzel, mészporral, sóval és gyantával is kezelt, de előfordult, hogy füstölt bor is. Nagy ellátandó tömeg esetén gyakran előfordult, hogy csak a borból készített ecetet vizezték kicsit fel. Érdekes tény továbbá az is, hogy a vörösbort közel sem tartották olyan becsben mint azt gondolnánk, sőt több recept is született, hogy “kifehérítsék az értéktelen fekete bort”.

borA Bacchus, majd Liber Pater képében továbbélő hagyomány a rómaiaknál is élt. Lassan a római népünnepélyek elmaradhatatlan kelléke lett a bor, amit már milliószámra szállítottak amforákban. A borból és gyümölcsből készült nedűk tisztelete átcsapott duhajkodásba, ami már-már akkora méreteket öltött, hogy egyesek (némi joggal…) a társadalom romlásának okaként tartották számon. Csodák csodája, hogy az ókorból nemcsak az írott, képi és régészeti források hagytak nyomot az italokról: Jean Cousteau (Saint-André-de-Cuzac 1910. június 11. – Párizs 1997.június 25.) kapitány egy Marseille közelében felfedezett, görög amforákat szállító hajón érintetlen ókori bort talált. Egyes városi legendák szerint a neves tengerjáró megbontotta és belekóstolt a 2500 éves borba.

A görög borkultúra tehát egészen sokrétű volt, amit a vallási rituálék és az istenkultuszok is erősítettek. Nem véletlen, hogy a legnépszerűbb istenek egyike volt Dionüsszosz, a neki felajánlott boráldozatok, az ünnepek sokasága a nép vidámságát, életszeretetét jelképezte, amely a rómaiak vallási kultuszában is tovább élt, sőt a keresztény európai civilizáció is sokat átvett ezekből az ünnepekből.

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s