Szeszkultúra

sLoMoTiOnGrAffiX.comFolytassuk kalandozásunkat a középkorban! Vajon egy középkori átlagember le tudna inni egy mai valamirevaló egyetemistát? Sorozatunk ezen részéből kiderül.


sz13013081A középkorra a hatalmi tényezők gyors megváltozása volt a jellemző. Rengeteg addig mindennapos szokást feledtek el, rengeteg tudás veszett el úgy, mintha nem is létezett volna. Nem úgy az ital művészete! Szorgos szerzetesek fáradságos munkával mentették át az antik értékeket, köztük is előkelő gonddal őrizve a borkészítés csodájának a titkát. Erre természetesen nagy szükség is volt, hisz a Szent Mise forgatókönyve miatt elengedhetetlen a bor, hiszen Krisztus megváltást hozó kiontott vére a borból lényegül át, mint a misztérium központi eleme. Ha pedig a jámbor barátoknak volt némi bora, miért is ne fogyasztották volna? Egy bencés-rendi rendi előírás például napi nagyjából 3 dl elfogyasztását engedélyezi. Úgy tartották, hogy a testi étvágy leküzdésére a borfogyasztás a legmegfelelőbb, ami mellesleg egy isteni ajándék. Nem csoda hát, ha a keresztény világban is megtalálható a bor (Szent Márton) és a sör (Szent Adorján) védőszentje.

110_tv14asztal_1Az új évezred elejére nagyjából rendeződött a politikai helyzet Európában, lehetett újra a “fontosabb” dolgoknak szentelni a figyelmet. Ekkoriban ráadásul a klíma is nagyon kedvezően alakult, így kis túlzással a kontinens Krétától a mai Dániáig egy nagy szőlőskertté alakult. A bőségesen előállított bor viszont amellett, hogy megőrizte szakrális jellegét, beférkőzött az emberek mindennapjaiba is. Nemcsak a főúri lakomák kellékévé nőtte ki magát, az egyszerű parasztember asztalára is bőven jutott, nem is akármilyen mennyiségben: egy francia halász napi boradagja 2,5-3 liter volt, egyes források szerint egy magyar férfiember naponta 3–5 litert is megivott, amire a mai egyetemisták is elismerően bólogathatnak. Mégsem hívtak senkit alkoholistának, ám ennek az az egyszerű oka, hogy ekkor még nem ismerték ezt a szót…

Igaz, hogy hatalmas mennyiségű bort termeltek, de erre mindig találtak is megfelelő piacot. Az élelmiszerhiány is erőteljes volt, így a hiányzó ételadagot a szegényebbek is kalóriadús borral pótolták. Természetesen annak idején az életstílus teljesen más volt, az urak is sokkal több fizikai munkát végeztek, ez sokkal nagyobb energiamennyiséget követelt, ennek pótlására pedig a bor kiválónak bizonyult.
A vízfogyasztás nem volt népszerű. Ez annak is betudható, hogy akkoriban nem ismertek semmiféle víztisztító módszert, így nagyon sok betegség (pl. kolera) terjedt a víz által, így a szomjúságot is inkább alkohollal oltották. Az Albertus Magnus által feltalált desztillációnak köszönhetően a középkori szeszes italok jobb minőségűek voltak, és magasabb alkoholtartalommal rendelkeztek.kozepkor_1040457_2031

A bor tehát meghatározta az emberek mindennapjait a középkorban (is), legyen az a király, főúr, pap vagy földművelő. Az élet minden területén megjelent, amit mi sem bizonyít jobban, hogy az alkoholnak gyógyhatást is tulajdonítottak, például a vörösbornak a terhesség ideje alatti fogyasztásáról úgy gondolták, hogy fiúgyermek születését segíti elő, bár ez, mint később kiderült,  káros hatással volt a magzatra…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s