Nemrégiben, amikor a Szerves Kémia és Technológia Tanszékről hoztam el valaki válaszait nektek, igen nagy népszerűségnek örvendett. Akkori cikkemben is ecseteltem, hogy a szerves laborok – szerintem – mindannyiunk szíve csücske marad, tehát biztosan szívesen olvastok az ott dolgozókról. Bátorkodtam tehát ismét erről a tanszékről választani valakit, akit szintén széles körben ismer diáktársadalmunk. Kellemes derülést kívánok Dr. Hazai László válaszaihoz, a hosszú hétvégére pedig Áldott Húsvéti Ünnepet!
1., Mi volt a legravaszabb gyermekkori csíny, amit elkövetett?
Nem voltam se túl jó, se túl rossz gyerek. De azért inkább nem részletezem, hátha még ötleteket adnék.
2., A jó öreg “mi leszel, ha nagy leszel” kérdésre mi volt anno a válasza? (Akkor sejtette, hogy egyetemi tanár lesz?)
Sosem sejtettem gyerekkoromban, hogy professzor leszek. Általános és középiskolás koromban zenésznek készültem, a kémia inkább szüleim unszolására kezdődött. Ide, a Műegyetemre felvételiztem 1964-ben és a végzésem után 20 évig a Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézetben dolgoztam. Itt szereztem meg a nagydoktori fokozatomat is. 1991-ben jöttem az akkori Szerves Kémia Tanszékre, ahol habilitáltam, és akkor lettem professzor, vagyis egyetemi magántanár.
3., Melyik tárgyat szenvedte meg legjobban az egyetemen?
Nem szívesen írom le, de látom, hallom, nagyjából a hallgatók nagy része most is azt szenvedi meg legjobban.
4., Mi a hobbija?
Természetesen a zene az első. Rockzene, pl. Chris Rea és komolyzene, pl. Bach és sok más popműfaj és komolyzene. Imádok sci-fit olvasni és régebben a keleti harcművészetek is érdekeltek; a shotokan karatét 10 évig csináltam még 40 felett is.
5., Legviccesebb vizsga, amire emlékszik?
Fizika vizsga 1966 körül. A prof., hogy megnyugtasson, megkínált cigivel, fél kiflivel és egy pohár teával. A hosszú levezetés eleje és vége stimmelt, a közte lévő részeket ne firtassuk. Néhány kérdés után azért átengedett, de nem volt olyan vicces.
6., Mi az, amit biztosan nem gondolnának Önről a diákok, mégis így van?
Sajnos rosszkedvű is tudok lenni.
7., Diákként kik/milyenek voltak a kedvenc tanárai?
A neveket a mai hallgatók talán már nem ismerik, mert meghaltak. Kettőt azért megemlítenék, Görög Jenőt, akinél biológiát hallgattam; és régi fizika-kémia professzoromat, Varsányi Györgyöt, akiktől nemcsak tudást, de igen sok más emberi dolgot is tanultam.
8., Annak idején milyen módszerekkel tanult? Mit javasolna ezek közül a mostani diákoknak?
A szerves kémiát mindig írtam. A reakcióegyenleteket nem lehet úgy tanulni, hogy nézegetjük őket. A szöveges tárgyaknál az volt szokásom, hogy aláhúzogattam a lényeget. Néha persze kimaradt az aláhúzás, ez volt a pech.
9., Puskázott-e valaha (az egyetemen)? Ha igen, hogyan?
Egyszer, de nem mondom meg hogyan, mert néhány éve nálam is így puskáztak és nem vettem észre. Meg még jelest is adtam.
10., Mi a kedvenc röviditala?
Az Unicum.
11., Sör vagy bor?
Ha jó a sör és hideg, szívesen megkóstolom, borból a villányi száraz vörös.
12., Ki (volt) a példaképe, és miért?
Nem volt soha EGY példaképem, kémiában, zenében, karatéban is mindig volt valaki, akire felnéztem.
13., A pohár félig tele van, vagy félig üres?
Egyes napokon félig üres, de a többi napon félig tele. Ahogy a körülmények hozzák.
14., Mi a kedvenc filmje, rajzfilmje?
Sok kedvencem van. A nagy klasszikus a Csillagok háborúja összes és jövőbeli része.
15., Mi a legpoénosabb emléke egyetemi éveiről?
Mostani emlék. Amikor néhány éve divatba jött, hogy megtapsolják az előadót. Amikor ez velem először megtörtént, nagyon zavarba jöttem, annyira, hogy a meghajlás majdnem olyan mélyre sikerült, mintha a Hamletet játszottam volna el. Nagy volt a nevetés, de azt mondtam, köszönöm, mert ez annak a jele, hogy tetszett az előadás. Erre újra tapsoltak, és ez jól esett.
16., Gyermekkorában megette a spenótot?
Nem, kisgyermekkoromban a legenda szerint a falra addícionáltam. Mostmár szeretem.
17., Ha megszólíthatná ifjúkori énjét, mit tanácsolna neki? Mit csinálna másképpen?
Talán mostani fejemmel orvosnak mentem volna, még csak nem is zenésznek. Azt éreztem, hogy a zenei tehetségem nem olyan, hogy megérte volna. Hogy milyen kémikus lettem, ezt megítélni nem dolgom, eljutottam a professzorságig, szeretnek a hallgatók (legalábbis vannak jelei) és izgalmas a kutatómunkám. Talán így jó, ahogy van.
18., Mennyire különböznek a mostani diákok azoktól, akikkel együtt járt egyetemre? Mennyire különböznek a tanárok az akkoriaktól? (Javult vagy romlott a helyzet?)
Csodálatos laboratóriumi csoportok kerülnek évente hozzám. Akarnak tanulni. Mindig azt szoktam mondani, hogy a félév végén már csak üldögélek és nézem, hogy önállóan dolgoznak. Ezért érdemes csinálni.
Sajnos sok feladat van, amivel a tanárok hajszolva vannak, meggyorsult a világ. Ez persze közhely, de a közhelyek általában igazak.
Úgy érzem, nem lehet kijelenteni, hogy javult vagy romlott a helyzet. Inkább más. Aki akar, sokat tanulhat a tanároktól, akiknek felkészültsége többségében minden vitán felül áll.
19., Szeretne valamit üzenni a diákoknak?
Nem adnak semmit ingyen, meg kell dolgozni a tudásért. Mindig legyen cél, amiért küzd valaki.
Látom összehordtam megint egy csomó közhelyet. Talán azért azt mondanám, a kedvet ne veszítsük el, ne felejtsünk el nevetni, még magunkon sem szégyen. Sok nehéz helyzeten átsegíthet, ha van némi humorérzékünk.
Martos Blog 