A Vegyésznapok elmúltával a Szeszkultúra rovat is szeretne megemlékezni az eseményről. Mivel is lehetne a legjobban kifejezni a legjobban a megmérettetés kifinomultságát, a csapatok szofisztikáltságát? Persze, hogy a tablettás borral!
Kezdjük azzal, hogy mit is jelent a tablettás bor fogalma. A közhiedelemmel ellentétben nem abból áll, hogy a boltban található tablettát beledobjuk adott mennyiségű tiszta vízbe, bár ettől nem áll messze. Az “igazi” tablettás bor pár perc alatt elkészíthető vízből, patikában beszerezhető alkoholból (egyes források vodkát alkalmaztak), borkősavból, citromsavból és az ínyencek kedvéért egy kevés valódi borból.
Igazából a borászok közössége meghatározta azokat a szabályokat, amik a bor minőségére vonatkoznak. Megállapították, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelnie egy-egy italnak, miből készülhet pontosan, milyen eljárással. A “tablettás” bor tulajdonképpen minden olyan borként forgalomba kerülő alkoholos ital, ami ezen kritériumoknak nem felel meg. Ez a definíció akár tájegységenként is különbözhet, ezért létezhetnek földrajzi jelzés nélküli borok. A földrajzi jelzés nélküliség ebben az esetben azt jelenti, hogy a termék nem felel meg ezeknek a borászok által felállított követelményeknek, viszont nincsen benne olyan anyag, amit a hivatalos jogszabályok tiltanak.
Chevallier, A. (1793-1879.): Dictionnaire des altérations et falsifications des substances alimentaires médicamenteuses et commerciales – A kereskedelmi élelmiszerek és gyógyszerek anyagainak módosítási és hamisítási szótára című könyve 30 különböző módszert ír le a borhamisításra. A teljesség igénye nélkül pár:
Répacukor – a must cukorfokának javítására
- Glicerin – hozzáadásával testesebbnek tűnik a bor
- Tanninpor – fanyarabb íz érdekében
- Alkohol – hozzáadott (jobb esetben) etil-alkohol a butító hatás fokozására
- Színezőanyagok – vörösborhoz bodza, szeder, fehérborhoz sáfrány
Természetesen a műanyag palackos megjelenés nem jelenti egyből azt, hogy olcsó utánzattal van dolgunk. Egyre több olyan vállalkozás jelenik meg a hazai piacon, amik minőségi folyóbort kínálnak. A feladat már csak megtalálni őket a pancsolt tengerben.
A rossz (5-600 Ft/2L) flakonos bor nem feltétlenül hamisítvány, mert akkor nem lehetne a piacon ekkora mennyiségben. Van a világon selejtes szőlő is, amit – megfelelő kereslet mellett – ocsmányborként lehet a „legjobban” hasznosítani, a lehető legnagyobb részét mustsűrítményként szállítva, hogyha messze eltér a kereslet és kínálat helye (finomszesznek, takarmánynak eladni kevésbé jövedelmező). Ha csak annyiban hamisítvány egy bor, hogy túl sok olcsó sűrített mustot tartalmaz, az valószínűleg máris elég jó üzlet, és szigorúan véve még mindig teljesen természetes, nem igazán érdemli meg a „tablettás” jelzőt.
Másrészt: a tablettás bor eredetileg feltehetően az olyan cukorcefrét (esetleg törkölyös cukorcefrét) jelentette, amihez élesztőtápként műtrágyatablettát adnak, persze ennél is szükséges (hasznos) a sav (-tabletta). Természetesen működő lehetőség a fentiekben leírt, – de patikai alkohol vagy vodka helyett inkább többé-kevésbé megtisztított denaturált szeszből készült – hamisítvány is.