Névvel vagy névtelenül, itt minden történet rólatok, BME-sekről szól, a ti szátokból hangzott
el, legyen az hétköznapi témájú, vagy olyan, amiről eszetekbe sem jutna egy szabad órában beszélgetni.
Egy egyszerű kérdést tettem fel egy közlekedésmérnök hallgatónak: Miért? Elvégre mindegyikünket rávette valami, hogy belevesse magát a műszaki rajzokba, a képletekbe, a sorozatokba, a függvényekbe és olyan problémák megoldásába amik messze állnak a leányálomtól. Vagy mégsem annyira?
- Miért döntöttél úgy, hogy járműmérnök leszel?
- “Nagyon sokat hatott a gyerekkori döntéseimre a környezetemben lévők hozzá- , vagyis inkább hozzámállása. Általánosban a biológia és kémiatanáromtól kaptam a legtöbb segítséget és közvetlenséget, ezért ezen a téren akartam továbbtanulni. Orvosnak indultam, szívsebész akartam lenni. Éppen addig, míg el nem kezdtem egy biokémia szakos gimnáziumot. Csak néhány rossz tanár kellett, hogy az első év alatt elengedjem a bioszt és megutáljam a kémiát. Biztos voltam benne, hogy a doktorosdinak lőttek. Akkor döntöttem úgy, hogy azért kéne, hogy legyen belőlem valami.
A gépész és a járműmérnök között vacilláltam, mert mindent imádtam ami autó, ami gép, ami gurul vagy csak mozog. Nem is értem hogy miért nem ez volt az A-tervem. Az autóversenyzés megszállottjaként addig is nyilvánvalónak kellett volna lennie, hogy ezt akarom csinálni. Otthon ki se lehet robbantani a garázsból, szerelek és versenyzek, aztán kezdem elölről. A fizika ment, a matekot azt szerettem és szeretem is (csak ne lenne az A1).
Bár nem nagyon bíztam benne hogy felvesznek a BME-re, feljöttem a nyílt napra, és leragadtam a járműmérnököknél. Minden érdekelt, amit mondtak és a hangulat is nagyon jó volt. Ott volt Tibi, a mi mostani mentor – gárdavezető – császárunk, aki a poénjaival és buzdításával erősen fokozta az érdeklődést. Bár mint utólag kiderült, az előző esti ünneplésből jött és nem volt épp a helyzet magaslatán. Ennek ellenére csupa jó dolgot mondott és beleszerettem a járműmérnökösködésbe. A gépészt már meg se jelöltem. Mikor értesítettek, hogy felvettek (amiben őszintén kételkedtem), megnyugodtam. Tudtam, hogy jó lesz ez nekem és remélem tényleg jó lesz.
Közrejátszott még az FRT, a Formula Racing Team, ahol nagyon sok a járműmérnök és ez megerősített a döntésemben, mert jövőre talán én is elkezdem. Szóval egy zseni leszek.Hát ennyi. Most itt vagyok, és csinálom. Hogy a vége mi lesz, azt megtippelni se merem, de remélem hasonlítani fog az elképzeléseimhez.”
Ne csodálkozzatok ha felismeritek barátaitokat, szaktársaitokat a sorok között! Hamarosan jelentkezem egy újabb történettel, talán épp a tiétekkel.
