Humans of BME – Mindenkinek megvan a maga története

Névvel vagy névtelenül, itt minden történet rólatok, BME-sekről szól, a ti szátokból hangzottHOBME el, legyen az hétköznapi témájú, vagy olyan, amiről eszetekbe sem jutna egy szabad órában beszélgetni.

Egy egyszerű kérdést tettem fel egy közlekedésmérnök hallgatónak:  Miért? Elvégre mindegyikünket rávette valami, hogy belevesse magát a műszaki rajzokba, a képletekbe, a sorozatokba, a függvényekbe és olyan problémák megoldásába amik messze állnak a leányálomtól. Vagy mégsem annyira?

  • Miért döntöttél úgy, hogy járműmérnök leszel?
  • “Nagyon sokat hatott a gyerekkori döntéseimre a környezetemben lévők hozzá- , vagyis inkább hozzámállása. Általánosban a biológia és kémiatanáromtól kaptam a legtöbb segítséget és közvetlenséget, ezért ezen a téren akartam továbbtanulni. Orvosnak indultam, szívsebész akartam lenni. Éppen addig, míg el nem kezdtem egy biokémia szakos gimnáziumot. Csak néhány rossz tanár kellett, hogy az első év alatt elengedjem a bioszt és megutáljam a kémiát. Biztos voltam benne, hogy a doktorosdinak lőttek. Akkor döntöttem úgy, hogy azért kéne, hogy legyen belőlem valami.
    A gépész és a járműmérnök között vacilláltam, mert mindent imádtam ami autó, ami gép, ami gurul vagy csak mozog. Nem is értem hogy miért nem ez volt az A-tervem. Az autóversenyzés megszállottjaként addig is nyilvánvalónak kellett volna lennie, hogy ezt akarom csinálni. Otthon ki se lehet robbantani a garázsból, szerelek és versenyzek, aztán kezdem elölről. A fizika ment, a matekot azt szerettem és szeretem is (csak ne lenne az A1).
    Bár nem nagyon bíztam benne hogy felvesznek a BME-re, feljöttem a nyílt napra, és leragadtam a járműmérnököknél. Minden érdekelt, amit mondtak és a hangulat is nagyon jó volt. Ott volt Tibi, a mi mostani mentor – gárdavezető – császárunk, aki a poénjaival és buzdításával erősen fokozta az érdeklődést. Bár mint utólag kiderült, az előző esti ünneplésből jött és nem volt épp a helyzet magaslatán. Ennek ellenére csupa jó dolgot mondott és beleszerettem a járműmérnökösködésbe. A gépészt már meg se jelöltem. Mikor értesítettek, hogy felvettek (amiben őszintén kételkedtem), megnyugodtam. Tudtam, hogy jó lesz ez nekem és remélem tényleg jó lesz.B. Zoli munka közben
    Közrejátszott még az FRT, a Formula Racing Team, ahol nagyon sok a járműmérnök és ez megerősített a döntésemben, mert jövőre talán én is elkezdem. Szóval egy zseni leszek.Hát ennyi. Most itt vagyok, és csinálom. Hogy a vége mi lesz, azt megtippelni se merem, de remélem hasonlítani fog az elképzeléseimhez.”

Ne csodálkozzatok ha felismeritek barátaitokat, szaktársaitokat a sorok között! Hamarosan jelentkezem egy újabb történettel, talán épp a tiétekkel.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s