Azt hiszem, sokunknak ismerős az érzés.
Leérsz a Martos aljába, vagy csak épp bepillantasz az utcáról, és nem tudod elkerülni, hogy ne akadjon meg a szemed a színkavalkádon. Nem látod még, pontosan milyen is a választék, de azért megszületik a gondolat: gumicukrot kéne venni.
A magam részéről igazából nem szokott nagy nehézséget jelenteni, hogy ellenálljak a kísértésnek, édességtéren nem a gumimacik jelentik a gyenge pontot. Sőt még csak nem is a kígyók, békák, egerek, szemgolyók (hú, az milyen menő volt már!).
De néha azért mindenki elcsábul. Ha már egyszer megkínálják az embert, illik elfogadni és megkóstolni a fent említett terméket. Legfeljebb kiderül, hogy a kedves, osztozkodó illető csak szeretne megszabadulni a várakozásokkal ellentétben egyáltalán nem finom maradéktól.
Mi is ez, amiért ennyire odavagyunk, megdobban a szívünk és beremeg a térdünk, ha megpillantjuk? Miből készül a gumimaci? Kényes kérdés ez. Sok finomság van, amiről azért sejtjük, hogy nem a világ legegészségesebb és természetesebb anyagaiból áll össze, de minimum van bennük valami bizarrul hangzó cucc.
A gumicukor összetételét hazánkban a Magyar Élelmiszerkönyv szabályozza, eszerint van benne cukor (no, shit! :O ), glükózszirup, zselésítő anyag, ízesítő és színezék. Ezzel még nem mentünk igazán messzire, de hogy mik is lehetnek ezek konkrétan?
Zselésítésre eredetileg gumiarábikumot (E414) használtak, illetve használnak is a mai napig. A gumiarábikum vagy más néven arabmézga bizonyos akácfajok váladéka, ami 95% poliszacharid, fő alkotóelemei a D-galaktóz és L-arabinóz. Érdekesség, hogy már az ókori egyiptomiak is ismerték a gumiarábikumot, csak ők ragasztószerként használták a múmiapólyák összetartására.
A gumiarábikum mellett a gumicukor állaga zselatin felhasználásával érhető el. A zselatin egy áttetsző, színtelen, majdnem szilárd anyag, amit állatok (főleg sertés, szarvasmarha, ló) kötőszöveteiből és csontjából kivont kollagénből állítanak elő hidrolízis útján. A zselatin 98-99%-ban fehérjéket tartalmaz, de tápértéke nagyon alacsony, mivel nagy koncentrációban nem-esszenciális aminosavakat tartalmaz. Érdekesség, hogy a 70-es években elterjedt volt a zselatin kizárólagos fogyasztása, mivel az emésztése több energiát használ el, mint amennyi felszabadul belőle, a fogyókúrának viszont halálos kimenetele is lehetett, mert a szervezet nem kapta meg az esszenciális aminosavakat. Élelmiszerekben a zselatin (E441) napi maximum beviteli mennyisége nincs meghatározva, mellékhatása nem ismert.
De hogy a vegetáriánusok és az iszlámhívők se maradjanak ki a buliból, készítenek gumicukrot agaragar (E406) felhasználásával is, ami tengeri vörösmoszatokból nyert poliszacharid-keverék, vagy a hozzá hasonló karragénből (E407), ami tengeri hínárból előállított kéntartalmú poliszacharid.
Az ízesítő, savanyító és színezőanyagokat napestig sorolhatnánk a karotinoktól kezdve a klorofillinen át a kárminsavig. De minek?
Egyszer talán majd eljön a nap, hogy eszembe jut ez a sok adalékanyag, ha édességet veszek, de addig is maradjunk annyiban, hogy a gumicukor finom! 😀 És ha valaki most megkívánta volna az édességet, és nem bír várni a
cukrosnénire, meg lehet próbálkozni a házi készítéssel! 😉
Hozzávalók:
- 2 dl frissen facsart gyümölcslé
- 1,5 evőkanál zselatinpor (langyos folyadékban oldódó)
- 2 evőkanál friss citromlé
- 3 evőkanál méz
Elkészítése:
A gyümölcslé feléhez keverjük a zselatint, jól összedolgozzuk, hogy ne legyen csomós. A másik felét felmelegítjük, és lassan hozzádolgozzuk a zselatinos gyümölcslevet. Mikor már jó meleg, hozzákeverjük a citromlevet és a mézet is, főzni nem szabad, csak melegen tartani, amíg csomómentesre keverjük. Majd ezután szilikonformába, vagy jégkockatartóba töltjük és hagyjuk kihűlni, ezt követően 1 órára hűtőbe tesszük, és kínálhatjuk is.
Martos Blog 