Tanár Úr, kérem! – Dr. Pukánszky Béla

Tanar_ur_keremSzinte minden esetben alapból is nagyon lelkes és feldobott hangvételű válaszokat kapok a rovat interjúalanyaitól. Ám a most következő válaszáradat még engem is meglepett. Minden feltett kérdésre egy-egy bekezdésnyi bő lére eresztett kisregényt kaptam és nem is akármilyen irományok ezek! Ennek természetesen csak örülni tudunk. Pukánszky tanár úr habár túlzásnak tartja, hogy népszerű lenne, szerintem viszont az egyik legszélesebb körben ismert tanár, a Karról két szak hallgatói egészen biztosan találkoztak vele a BSc alatt, vagy Vegyésznapok sportnapon… Mondjuk a tavalyin. Még mielőtt elkalandoznék, és a tárgytól eltérve felidézném ezeket a fergeteges napokat, gyorsan tiplizzünk is a válaszokra. Jó szórakozást! 😉 

13401
Dr. Pukánszky Béla
  1. Mi volt a legravaszabb gyermekkori csíny, amit elkövetett?

Nem nagyon emlékszem a csínyekre, de mint minden gyerek, természetesen én is elkövettem disznóságokat. Így például elmentem a család ismerőséhez azzal, hogy apám kölcsönkérne valamennyi pénzt, amit azután marhaságokra költöttem. Jól megruháztak érte. Vagy a szomszédban egy toronyházat építettek, és ősszel, kora télen beleesett az eső a gödörbe. Nagyszerűen lehetett nádpallón tutajozni rajta, bár anyám nem nagyon örült ennek az akciónak sem.

  1. A jó öreg “mi leszel, ha nagy leszel” kérdésre mi volt anno a válasza? (Akkor sejtette, hogy egyetemi tanár lesz?)

Igazából fogalmam sincs. Az általános iskolát nyolc különböző helyen jártam, így többnyire azzal voltam elfoglalva, hogy megszokjam az éppen aktuális új helyet. A kérdés először akkor merült fel, amikor középiskolába mentem. Szüleim elváltak, és apám új felesége vájárnak akart adni. Nem tudom, hogy miként kerültem végül gimnáziumba. A bányászat azután is felmerült, de először jelentkeztem a nagy Szovjetunióba, ahova nem vettek fel, mert apám reakciós volt, végül a Műegyetemen kötöttem ki. Azt, hogy egyetemi tanár leszek, soha nem gondoltam.

  1. Melyik tárgyat szenvedte meg legjobban az egyetemen?

A kémszámot és valami közgáz tárgyat. Előbbiből éppen csak elértem a kettes érdemjegyet. Akkoriban 5 zh-t kellett írnunk és 10 pontot szerezni belőle. Az utolsó zh előtt 9,5 pontom volt és az utolsón 0,5 pontot kaptam. A közgáz tárgy már nem tudom, pontosan mi volt, de ott volt az egyetlen bukásom, és abból kaptam a második kettesem. Nem nagyon bánkódtam, mert a szobatársam Népköztársasági Ösztöndíjas volt, és ő is megbukott. Mondtuk is egymásnak, hogy: UV jegyet egyet vegyek? Vegyél kettőt, veled megyek!

Jennifer-Lawrence-thats-funny

  1. Mi a hobbija?

Hát erre a kérdésre is nehéz válaszolni. Leginkább olvasni szeretek, az mindig pihentet és szórakoztat. Egy időben bélyeget gyűjtöttem, de azután valahogy elfogyott az időm és a türelmem. Szeretek még a kutyával sétálni az erdőben, és időnkét sportot nézek a TV-ben.

  1. Legemlékezetesebb vizsga, amire emlékszik?

Több ilyen is volt. Itt van pl. az első fizkém vizsga. 8-ra volt kiírva Varsányi professzornál. 1/2 9-kor már meg is érkezett, kiterítette a fürdőnadrágját a radiátorra és 3-ast adott. Nem tetszett. Vagy az államvizsga, ahol Tettamanti professzor nemes egyszerűséggel azt mondta, hogy “naturál konvekció”. Csak reméltem, hogy nem a mamámra értette. Később is volt kedves vizsgám, pl. amikor a kandidátusi cím megszerzéséhez marxista-leninista filozófiából kellett vizsgáznom. A vizsgáztató ifjú titán azt mondta, hogy ha a relativitáselmélet filozófiai értelmezését nem tudom, akkor a szakmámhoz sem értek. Percekig se köpni, se nyelni nem tudtam.

  1. Mi az, amit biztosan nem gondolnának Önről a diákok, mégis így van?

Erre nem tudok válaszolni, mert nem tudom, hogy mit gondolnak a diákok. Azért néha sikerül meglepnem őket.

  1. Annak idején milyen módszerekkel tanult? Mit javasolna ezek közül a mostani diákoknak?

Kezdetben mindenfélével próbálkoztam, de nem váltak be valami nagyon. Később kialakítottam a saját technikámat, ami elég jól működött. Keveset jártam előadásra, mert nem nagyon tudtam figyelni és nehézfejű is voltam, nem értettem mindent, amit mondtak nekem. Viszont félév közben is tanultam, elég gyorsan és célirányosan, így általában sikerült a vizsgaidőszakot 2-3 hét alatt teljesíteni. Akkor még 6 hét állt rendelkezésünkre. 1-2 elővizsgát mindig teljesítettem és a maradékra már nem kellett sok idő. Egyébként általában háromszor olvastam el az anyagot. Először megismerkedtem vele, azután alaposan olvastam, a képleteket, egyenleteket leírtam és megismételtem ezt, ha kellett. Végül pedig átismételtem az anyagot. Bevált. Sajnos egy jó jegyzetnél, ami világos és érti az ember, hajlamos azt hinni, hogy tudja is. Ez általában nem így van.

  1. Puskázott-e valaha (az egyetemen)? Ha igen, hogyan?

Fogalmam sincs. Nem nagyon puskáztam, inkább igyekeztem megtanulni a dolgokat. Egyszerűbb volt és kényelmesebb. Egyszer-kétszer a mellettem ülők tudását próbáltam használni, de nem sokszor.

  1. Mi a kedvenc röviditala? Valamint, Sör vagy bor?VICTOT-PONTFOL-Calvados-Dup-5

Minden, ami árt. Az édes dolgokat nem szeretem, és többnyire igyekszem minőségi italokat inni. Szeretem a calvadost, a jó konyakot és a whiskyt. Mostanában többnyire bort iszom, de a jó sört is szeretem, mint pl. a Prazdrojt.

  1. Mi a kedvenc filmje, rajzfilmje?

img-yogiBottomA kedvenc filmem mostanában a Love actually. Korábban a rajzfilmeket is szerettem, de ma már elég keveset nézem őket. A Maci Laci, Tom és Jerry, meg a Huckleberry Hound mind nagyon élvezetesek voltak.

  1. Mi a legpoénosabb emléke egyetemi éveiről?

Nem nagyon tudom, hogy mi az, hogy “legpoénosabb”, de sokat marháskodtunk, és jól éreztem magam, az egyetemen többnyire boldog voltam, ami azért korábban nem volt jellemző. Mi rendeztük az első Show’s Sonkát, mi találtuk ki az Ars Presso-t, volt stúdió, ami még a dobozokból szólt stb.

Excited-Amy-Adams-In-Cute-Dress-Reaction-Gif_zpsa152083a.gif~c200

  1. Mennyire különböznek a mostani diákok azoktól, akikkel együtt járt egyetemre? Mennyire különböznek a tanárok az akkoriaktól? (Javult vagy romlott a helyzet?)

Az összehasonlítás eléggé értelmetlen. Akkoriban más volt a rendszer és kevesebb hallgatót vettek fel. Ez sok mindent meghatározott. Nem volt kreditrendszer és egyszer lehetett félévet ismételni. Akkor is voltak szorgalmas és lusta, okos és kevésbé okos diákok, mint most. A tanárok hozzáállása sem különbözött nagyon, voltak népszerű és kevésbé népszerű vagy egyenesen utált tanárok. Semmit sem romlott vagy javult a helyzet, változtak a körülmények, így változtak az emberek is.

  1. Van-e rigolyája, ha igen, micsoda?

Mindenkinek vannak rigolyái. Nekem az egyik a pontosság, utálom, ha valaki késik egy összejövetelről, vagy nem tartja be a határidőt. A figyelmetlenséget sem szeretem, és szerintem a forma is fontos, mint pl. egy megszerkesztett dokumentum külalakja.

  1. Mit értékel egy diákban?

Leginkább azt, ha gondolkodik, érdeklődik és szorgalmas. Na és persze, ha figyelembe veszi a rigolyáim.

  1. Mi tudja nagyon felbosszantani?

Az, ha értelmetlen tevékenységre kényszerítenek, ami manapság gyakori. A szabályok és a bürokrácia, olyan mértékben eluralkodott rajtunk, hogy lehetetlen dolgozni. Nehezen viselem, ha egy diák, vagy fiatalabb kolléga a saját érdekeit sem ismeri fel, de leginkább a szemtelenség zavar. Ritka, de előfordul.

  1. Amikor semmihez sincs kedve, mivel veszi rá magát arra, hogy mégis csináljon valamit?

Az attól függ. Van, hogy nem csinálom. Viszont elég lelkiismeretes ember vagyok, és szeretek ragaszkodni a rigolyáimhoz, igyekszem a kötelességeimet időben és jó minőségben teljesíteni. Mivel ez ma nem általános, ha néha elmaradok, senkinek sem tűnik fel.

  1. Mit szokott enni bundáskenyérhez?

Nem szeretem a bundáskenyeret.

What

18. Mennyire zavarja, ha valaki késik óráról? Ön hajlamos-e elkésni?

Mint már említettem, szeretem a pontosságot, mindent megteszek azért, hogy ne késsek. Ritkán fordul elő. Nagyobb teremben nem nagyon zavar a diákok jövése-menése, kisebb teremben mindenkit megzavar, engem is. Ennek ellenére nem nagyon bosszankodom rajta.

  1. Hogyan emlékszik vissza arra a napra, amikor először lépett ki a tanári pulpitusra? Magabiztos volt, vagy tartott a diákseregtől?

Nem emlékszem valami nagyon, nem volt emlékezetes esemény. Viszont kutatóintézetből jöttem az egyetemre, és akkor már nagyon sok előadást tartottam, esetenként sok ember, egyszer kb. 600 ember előtt. Az a néhány hallgató, aki eljött az órámra, meg sem kottyant.

  1. Milyen trükkjei vannak arra, hogy egy álmos hétfő reggeli órán fenntartsa a diákok figyelmét?

Nem nagyon erőltetem ezt. Ha a hallgató fáradt, hadd aludjon. Végülis a hétvége mindig nagyon fárasztó. Egyébként már hosszú évek óta tartom az előadásaim, esetenként nagyon unom őket, ezért hülye viccekkel és történetekkel szórakoztatom magam, és csak remélem, hogy a hallgatókat is. A hallgatónak kell eldöntenie, hogy figyel, vagy nem. Amíg nem zavarja az órát, azt csinál, amit akar.

  1. Katalóguspárti vagy sem, és miért?

Egyáltalán nem értek egyet a katalógussal. Az oktatás célja az, hogy a hallgatót megtanítsuk valamire. Ennek nem az előadás az egyetlen módja. Ha a hallgató nem akar bejárni, én nem kényszerítem, mert a kényszernek semmiféle értelme nincs. Azok a hallgatók, akik egyébként nem mennek be az órára, alszanak, jegyzőkönyvet írnak, udvarolnak, filmet néznek stb. Ezeket másutt sokkal kellemesebb körülmények között is meg lehet tenni. A legrosszabb, ha beszélgetnek, az tényleg zavar.

  1. Szokott-e/szeret-e főzni?

Nem tudok főzni, bár már előfordult velem. Enni viszont szeretek.

  1. Ha esetleg nem itt tanult volna egyetemistaként, vagy nem a BME-n dolgozott korábban, hogyan és miért pont a Műegyetemre jött dolgozni?

Mint említettem, kutatóintézetben kezdtem a pályámat, ahol 20 évig dolgoztam. Azért jöttem ide, mert hívtak. Akkoriban Gál Sándor volt a dékán, és felkért, hogy jöjjek ide és pályázzam meg a Műanyag- és Gumiipari Tanszék vezetői posztját. Úgy éreztem, hogy változtatásra van szükségem, a feladat pedig kihívást jelentett, így elfogadtam a felkérést. Nem bántam meg. Szeretek oktatni, és építettem valamit. Élvezem ezt a munkát.

  1. Mire a legbüszkébb, amit fiatalkorában ért el?

Nem értem a kérdést. Én most is fiatal vagyok. Szeretem a bort meg a lányokat, és marháskodni is szeretek. Elégedett vagyok azzal, amit elértem, de nem egy partikuláris dologgal, hanem általában a munkásságommal. Talán, ha ki kell emelni valamit, akkor az az egyszerű modell, amit kidolgoztam, és úgy tűnik, hogy elég hasznos és sikeres.

  1. Hogyan próbálta meg elnyerni egy lány tetszését/Hogyan udvaroltak a fiúk egyetemista korában?

Hát valószínűleg úgy, mint most. Hülye szövegekkel, meg minden más eszközzel, ami eszébe jut az embernek. És persze ez nagyon személyiségfüggő dolog. Nem voltam valami nagymenő ezen a területen, de boldogultam. Elég meglepő Smartphoneszámomra viszont, hogy manapság a hallgatóknak komolyabb problémái vannak ezen a területen, nem tudnak kommunikálni egymással. Legalábbis nekem úgy tűnik. Valószínűleg a sok elektronikus kütyü, meg játék az oka. Amikor két egymás mellett ülő csaj egymásnak küld üzeneteket a facebookon, és nem egy krapekkal smárol, akkor valami baj van.

 26. Szeretne valamit üzenni a diákoknak?

Legfeljebb azt, hogy fel a fejjel, mert a jó általában elnyeri méltó büntetését. Komolyra fordítva a szót, tapasztalataim szerint a szorgalom, a minőség és a tudás általában eredményre vezet. Sajnos nem mindig.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s