Ki ne hallott volna már az amerikai gyerekek – a karácsony után – legjobban kedvelt ünnepéről, mikor nem télapó hozza a fogrohasztó, ruhából kimoshatatlan édességek tömkelegét, hanem a gyerekek beöltözve szedik össze a szomszédoktól, miközben a felnőttek agyloccsantós horrorfilmekkel próbálják borzolni a saját idegeiket a villanyszámla helyett. Persze, hogy halloweenről van szó. Ám nézzük meg máshol hogy is ünneplik a halottakat.
Sokat beszélhetnénk róla, hogy halloweenkor az emberek azért raknak ki töklámpásokat
és öltöznek be, hogy elijesszék az elvékonyodott szellem és élő világ határán átkelő szellemeket, mindenszentek pedig az ősök tiszteletéről és a megemlékezésről szól. Ezzel szerintem mindenki tisztában van. Lássuk egy kicsit más irányból a dolgokat.
Nem egyszer hallottam már idősebb emberektől, hogy mit gondolnak magukról ezek a hamburgerzabáló, nacionalista, fegyverimádó barmok. Hiszen hogy merték tönkre tenni a keresztények tiszteletteljes, szent ünnepét, a mindenszenteket. Ahelyett, hogy 
az elhunytakra emlékeznének, a gyerekekre farkasemberes, zombis, múmiás szörnyűségeket adnak, és teletömik őket édességgel. Első és legfontosabb tény ezzel kapcsolatban: halloween október harmincegyedikén, mindenszentek november elsején és a halottak napja november másodikán van. Talán ez a tény hoz mindenkinek annyi nyugalmat, minthogy a Matek A3, a szerves és a fizkém zh nem egy napon, hanem egymás után lesz. A második dolog, hogy az alapgondolat pogány eredetű, így nem a keresztények találták fel a spanyol viaszt a holtak megünneplésével.
Akármelyik nemzet, vallás vagy közösség ünnepére is gondolunk, egy közös pontja van. A halottakat és a halált mindig is félelemmel átitatott tisztelet övezte. A farkastól féltek az
emberek, de tudták, ha susog a bokor, és meg van vadulva a kutya, akkor jön. Aztán jól megcsapkodjuk egy hosszú bottal, és megnyugszik örökre. De a halál, a túlvilág… hát az már nehezebb eset. Hogy mikor jönne a kedves kaszás, lehet előre jósolni. Hisz igen, nagymama már kilencvenhét éves és nagyon köhög, vagy a folyamatosan gennyedző seb és magas láz nem sok jót ígér a harcban megsérült katonának, de hogy azután mi jön, azt nem tudja senki.
Ettől a tudatlanságtól alakult ki egyszerre a tisztelet és a félelem a halottak iránt. A szellemvilágból érkező gonosz rontások mindig is a legjobb indokok voltak (mi már
csak tudjuk, ez az erő, ami megakadályozza az embert, hogy nekiálljon tanulni) a legtöbb betegségre, elmebajra. Persze visszafele is teljesen logikus, hogyha ártani tudnak, segítenek is. Főleg a túlvilágon lévő családtagok, persze sokan nem akarták elviselni újra a drága anyóst vagy a sárkány feleséget az otthoni tűz mellett, így mindent megtettek hogy elűzzék onnan. Hasonló gondolatok járhatják át a Tanárokat, mikor harmadszor vizsgázik náluk az ember.
Viccet félretéve két típusú ünneplés létezett Európában az ókorban. A Rómaiak körében elterjedt Parentalia, ahol az elhalálozott rokonok sírjánál áldozatot mutattak be tiszteletek jeléül, és az ősi kelta kultúra ahol, megpróbálták különböző praktikákkal elűzni a visszatérő gonosz lelkeket. Jól látható a két különváló gondolkodásmód a Halloween és a Mindenszentek között ugye? Na, akkor ne keverjük őket, és ne szidjuk egymás ünnepét! 🙂
