Tanár Úr, kérem! – Dr. Csontos József

Tanar_ur_keremMár nagyban dübörög a félév, a negyedik hetet tapossuk, noha alig eszméltem fel a regheti torokfertőtlenítésből… Szóval újra pötyögünk nektek, hogy a heti fáradalmak közt legyen 2-3 perc pihenőtök is, higgyétek el, kis testetek megköszöni! 😉 A félév nyitásaként Dr. Csontos Józseffel készült interjúmat hozom el nektek, akiből sosem néztem volna ki, hogy ennyire bőbeszédű is tud lenni. 🙂 Jó szórakozást!

1., Mi volt a legravaszabb gyermekkori csíny, amit elkövetett?

„Mélységes mély a múltnak kútja.” Hosszasan kellene gondolkodnom, hogy kiválasszak egy jó történetet, de erre nem igazán futja az időmből :). (Az előző karaktersor alatt egy smiley-t és mondatvégi pontot kell érteni, nem pedig az általam kitalált de sajnos nem szabadalmaztatott, viszont széles körben egyáltalán nem ismert „herpeszes mosoly” smiley-t.) Visszatérve a kérdésre, egy gyors böngészés a memóriarekeszeimben azt mutatja, hogy nem végződtek jól ezek a dolgok; ami egyben azt is jelenti, hogy nem voltam elég ravasz – vagyis nincs igazán adekvát válaszom.

2., A jó öreg “mi leszel, ha nagy leszel” kérdésre mi volt anno a válasza? (Akkor sejtette, hogy egyetemi tanár lesz?)

Kamionos, misszionárius, majd atomfizikus – ebben a sorrendben jöttek a válaszaim az mathematician-600x400idő előrehaladtával. Úgy gondolom, a logika mely mentén a világképem változott, nyilvánvaló, és a vegyészdiploma természetes módon belesimul ebbe a sorba. A matematikus, illetve programozó matematikus szakokon elvégzett szemesztereim ugyan árnyalják kissé a képet, de ezeket én bohó fiatalkorom megingásainak könyvelem el.

3., Melyik tárgyat szenvedte meg legjobban az egyetemen?

Ásványtan. Már hírem volt a tanszéken: van egy ember, aki mindig felveszi ezt a kurzust, de még senki sem látta. Ha jól emlékszem, a 2. félévben volt az órarendbe illesztve, és legkésőbb a 6. vagy 7. félévben lehetett teljesíteni. Nekem nem is sikerült hamarabb. A vizsga beugróján (az egyetlen alkalom ahol végül megjelentem) ásványokat kellett felismerni, és mint egy jól felkészült diák, elkezdtem nyalogatni minden „kavicsot”, amelynek vöröses színezete volt; tudniillik a bauxit tapad az ember nyelvéhez ellentétben a hozzá nagyon hasonló vörös homokkőhöz. Akkor én abba nem gondoltam bele, hogy a nyelvhez való tapadás objektív mértékegységgel való ellátása nem teljesen megoldott, illetve olyan dologtól is függhet, melyeket nehéz sztenderdizálni – gondolok itt az ember saját nyelvének előéletére (pl.: előző este megfelelő mennyiségű mentális okokból alkalmazott vízelvonó szerek hatása), vagy mondjuk a „kő” felületének történetére (vajon hány diák próbálta nyelvének kétségbeesett mozdulataival letapogatni az elmúlott szemeszterek sokaságán keresztül?). Mindenesetre bizonyítási procedúrám vége felé – melynek során a vörös homokkő ugyanolyan affinitást mutatott nyelvemhez, mint a bauxit – megcsillant az emberség vizsgáztatóm szemében és engedte, hogy a szóbelin is demonstráljam felkészültségemet.

joker lick

4., Mi a hobbija?

Túrázás, geocaching, gitározás.

5., Legemlékezetesebb vizsga, amire emlékszik?

Sok emlékezetes vizsgára emlékszem, és néhány olyanra is, amelyik nem volt emlékezetes. Akkor miért is emlékszem? De ne vesszünk el a részletekben! Az első egyetemi vizsgám mély nyomot hagyott bennem; úgy gondoltam, az ilyen alkalmakat nem érdemes 10 féléven keresztül átélni. Még mindig emlékszem emberbarát professzorunk hangjára, és az üvegajtóra vetülő árnyékára, amint a magát tömegpontnak álcázó vizsgázó fölé magasodik, miközben karriertanácsokkal látja el (eltanácsolja). Aztán ahogy lenni szokott, kiderült, hogy az emberek (ide értve a vizsgáztatókat is) különbözőek, és lettek olyan vizsgák is, amelyekre szívesen emlékszem. Hogy csak egyet említsek, az államvizsga ilyen volt. Elismerem, hogy itt nem lehet elhaladni azon tény mellett, hogy ez az utolsó vizsga is volt egyben.

6., Mi az, amit biztosan nem gondolnának Önről a diákok, mégis így van?

Ez csalafinta kérdés; maradjunk annyiban, hogy én hiszek a diákok képzelőerejében – szerintem nincs olyan, amit még ne gondoltak volna rólam…

7., Annak idején milyen módszerekkel tanult? Mit javasolna ezek közül a mostani diákoknak?

Diákkoromban hallottam egy viccet arról, hogy mennyi idő alatt lehet megtanulni finnül. A professzor szerint egy élet is kevés, a docens már néhány évtizedre esküszik, az adjunktus szerint 10 év biztosan elegendő, míg a hallgató csak annyit kérdez: mikor lesz a vizsga?
Valami olyasmit akartam ezzel sugallni, hogy próbálják meg jól beosztani az idejüket, és akkor biztosan könnyebb dolguk lesz.

8., Puskázott-e valaha (az egyetemen)? Ha igen, hogyan?

Határozott nem a válaszom. (Az ilyen dolgoknak milyen hosszú az elévülési ideje?)

9., Mi a kedvenc filmje, rajzfilmje?

Nagyon nehéz a választás. Például a Coen-testvérek filmjeit nagyon szeretem, „The Big Lebowski” az egyik kedvencem.

10., Mi a legpoénosabb emléke egyetemi éveiről?

Ami hirtelen eszembe jut, az egy „közepes” történet. Vegyipari műveletek vizsgán senki sem akart az első lenni. Hosszas huzavona után a vizsgáztató kijelentette, hogy az első egy jeggyel jobbat kap. Ennek hatására természetesen jelentősen megnőtt a pole-pozíció iránti érdeklődés. Az egyik évfolyamtársam a lehető legjobb ütemben érkezett a vizsgáztató asztalához, majd egyértelműen jelezte, hogy számára a közepes érdemjegy tökéletesen megfelel és akkor ugye most már csak le kellene könyvelni a dolgot. A vizsgáztató meghökkenve informálta, hogy a skála, melyen osztályozni kényszerül az 1-től 5-ig terjed, következésképp vizsga nélkül elégségesnél semmiféleképpen sem adhat magasabb érdemjegyet. Erre évfolyamtársam tisztelettel emlékeztette az oktatót, hogy az év elején azt ígérte, hogy nála senki sem fog megbukni, tehát a gyakorlati skála az 2 és 5 között van, és a 2+1 az bizony három.

ThAy5

11., Mennyire különböznek a mostani diákok azoktól, akikkel együtt járt egyetemre? Mennyire különböznek a tanárok az akkoriaktól? (Javult vagy romlott a helyzet?)

Természetesen a diákok sokkal jobbak voltak akkoriban; a mostani diákság szerencséjére a tanárokról épp az ellenkezőjét lehet elmondani. 🙂

12., Van-e rigolyája, ha igen, micsoda?

Nekem genetikám van.wowscarlett

13., Mit értékel egy diákban?

Alapvetően a tudását próbálom értékelni…

14., Mi tudja nagyon felbosszantani?

A fölösleges kérdések. 🙂 Komolyra fordítva a szót, valóban ez a helyzet. Ha olyan kérdést kapok, amire mondjuk egy egyszerű google-keresés első találata megadja a választ, akkor ugyan nem nagyon, de egy kicsit mindenképp bosszankodom.

15., Amikor semmihez sincs kedve, mivel veszi rá magát arra, hogy mégis csináljon valamit?

Ha semmihez sincs kedvem, akkor tulajdonképpen azt csinálom amihez kedvem van, vagyis semmit. Szóval minden rendben van így; miért akarnék változtatni rajta?!

16., Mit szokott enni bundáskenyérhez?

Paradicsom, paprika, uborka.

17., Mennyire zavarja, ha valaki késik óráról? Ön hajlamos-e elkésni?

Egyáltalán nem zavar. Óráról nem szoktam késni, de egyébként sajnos előfordul, hogy késem. Ezen próbálok változtatni – egy Wass Albert regényben olvastam –,   hogy a másoktól elvett idő az egyetlen olyan dolog amit sehogyan sem lehet visszaadni.

18., Hogyan emlékszik vissza arra a napra, amikor először lépett ki a tanári pulpitusra? Magabiztos volt, vagy tartott a diákseregtől?

Ha az ember felkészül, akkor minden oka megvan a magabiztosságra. Természetesen minden új dolog okoz egyfajta belső feszültséget, amin a felkészülés sem segít.

19., Milyen trükkjei vannak arra, hogy egy álmos hétfő reggeli órán fenntartsa a diákok figyelmét?

Próbálok nevettetni, meghökkenteni, ez általában segít – többnyire ezekre a trükkökre magam miatt is szükség van.

20., Katalóguspárti vagy sem, és miért?

Teljesen értelmetlennek tartom a katalógust. Az emberek különbözőek: van aki autodidakta módon jobban halad, van, akinek nagyobb szüksége van külső segítségre. Szerintem 18-20 éves emberek már el tudják dönteni, hogy vajon ők profitálnak-e az adott előadásból vagy gyakorlatból. Az alacsony látogatottság persze egy kritika is kell, hogy legyen az oktatónak. Természetesen vannak olyan részei is a vegyészetnek, ahol nincs választás, ott kell lenni – itt elsősorban a laboratóriumokra gondolok.

21., Mire a legbüszkébb, amit fiatalkorában ért el?

A négy fiamra, bár egyik esetben sem számítottam fiatalkorúnak.

22., Szeretne valamit üzenni a diákoknak?

Egy ilyen lehetőséget nem szabad kihagyni; egyrészt ne izguljanak a vizsgán, az nem segít (többnyire inkább megnehezíti a dolgot), másrészt (még ha az adott pillanatban ez nem is így tűnik) vannak sokkal fontosabb dolgok az életben, mint egy sikeres, vagy sikertelen vizsga.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s