Első stúdiós kirándulásomnak csillagos ötös!

A sok egyeztetés és szervezés után elérkezett a várva várt nap, elmegyünk a stúdiósokkal kirándulni. Célpont a gödi Dunakaland Kalandpark!

Egy kis csapattal reggel nyolckor indultunk a kollégiumtól, a társaság másik fele a Nyugati pályaudvar peronján csatlakozott. Mindenki kajával és üdítővel feltankolva szállt fel a vonatra és pár perc múlva már indultunk is. Ahogy a kollégiumtól vezető úton, úgy a vonatúton is folyt a csevej, mindenki poénokkal és vicces történetekkel vidította, vagy inkább fárasztotta a többieket. Miután leszálltunk a felsőgödi állomásnál, a biztonság kedvéért még páran bementek a közeli kisboltba beszerezni egy kis folyadék utánpótlást, mivel nagyon meleg volt, és sörözésre csak a kalandpark után lehetett számítani.

Tizenöt perces séta után meg is érkezett csapatunk a kalandparkba, az állomás közelsége azonban nem jelentette a természetes élővilág hiányát. A Duna partjához közel fekvő helyszínen, magas fák közt bújt meg a kötélpálya, amit mindannyian izgatottan kémleltünk. Ezenkívül terepjáró-, és quad-túrára, sárkányhajózásra, valamint csapatépítésekre is lehet jelentkezni a kalandparkban, de akár leány- és legénybúcsúkat is lehet szervezni oda.

A mi esetünkben a kötélpálya volt a kitűzött cél, ezt kellett a Stúdió elkötelezett tagjainak teljesíteni a elkövetkező két órában. Mielőtt felmehettünk volna, a felkészült segítő csapat tagjai elmagyarázták, hogy mit, hogyan csináljunk a pályán, és a talaj szintjéről folyamatosan figyeltek minket, segítettek nekünk. Visszagondolva, lentről, amíg nem mehettünk fel, nem is tűnt annyira vészesnek a dolog, mint amikor már körülbelül egy emelet magasságban mászkáltunk. A kötélpálya egyre nehezebb akadályokból állt, nekem, a tériszonyommal elég nagy kihívás volt már a felén túli akadályokat teljesíteni, de végül sikerült megbirkózni velük. Persze Farkas és Kristóf két kört is megtettek, nekik úgy ment az egész, mint a karikacsapás. Az egyre nehezedő pályarészekkel, egyre magasabbra is ért az ember, a legutolsó állomás körülbelül 3-4 emelet magasságban volt, ahonnan egy kötélpályán végigcsúszva lehetett eljutni az akadálypálya végére. Mögöttem egy kicsit feltorlódott a sor, mivel az első kérdésemre, ami az volt, hogy “Itt haltak már meg?” azt a választ kaptam a segítőtől, hogy “Nem, de még csak pár hónapja épült az új pálya…” Ez után még olyan kifejezetten nyugtató dolgokat is mondtak, hogy fent nem maradt még senki, meg ehhez hasonlók, amikkel szívatni szokták azokat, akik be vannak tojva. Ezért kellett nekem pár perc, hogy erőt vegyek magamon és csússzak. Igazából csak elrugaszkodni volt nehéz a többi már kész élményként ért, ahogy a fák fölötti magasságban siklottam a pályán. Személy szerint nagyon élveztem az egészet, de szerintem ez mindenkire vonatkozik, a csapat nagyon jót szórakozott együtt a kötélpályán!

Miután a segítők levették rólunk a felszerelést, az utunk egyből a legközelebbi büféhez vezetett, ahol jó vegyészkaros módjára még gyorsan 12 óra előtt vett magának mindenki egy korsó “sert”. Folyt a beszélgetés a nyári tervekről, a tanulásról és természetesen a pultos lány alakjáról is, majd miután mindenki végzett a söröcskével, elindultunk visszafelé. A csapat egy része maradt még sütögetni és iszogatni, páran viszont elindultunk Budapestre szabadidőnk szűkében.

Első alkalommal vettem részt olyan Stúdiós kiránduláson, ami nem a Csocsóba vagy a Drönkbe vezetett és hihetetlen királyul éreztem magam, remélem a jövőben még sok ilyenben lehet részem!

Ha kedvet kaptál rá Kedves Olvasó, hogy részt vegyél egy hasonló nagyszerű élményben, mint mi, nagyon egyszerű a kapcsolatfelvétel a kalandparkkal, akár email-ben, akár telefonon is.