“Minél kevesebbet tud a nép arról, hogyan készül a kolbász meg a törvény, annál nyugodtabban alszik.” – figyelmeztet Otto von Bismarck, azonban manapság is számtalan hír terjeng arról, hogy mi van a húskészítményekben, így e cikk tárgyában, a parizerben is. Ezek között a rémhírek között szerepelnek belsőségek, más állátokból származó húsok, esetleg egyéb részeik. Azonban a helyzet talán ennyire nem reménytelen.
A magyar élelmiszerkönyv szerint parizer az, ami legalább 55 mm átmérőjű, természetes vagy műbélbe töltött húspépet (prádot) tartalmazó, főzéssel hőkezelt, füstöletlen, füstölt vagy füst ízesítésű homogén metszéslapú termék. Ezután a nagyszerű meghatározás után olvashatjuk a minőségi követelményeket, melyek előírják a legalább 11% fehérjetartalmat, a legfeljebb 70% víztartalmat, s a legfeljebb 23% zsírtartalmat. Ezt követően jön a legfontosabb rész, – mely kiteszi a parizerre vonatkozó előírások több, mint felét, – az érzékszervi jellemzők, melyek itt megtalálhatóak.
A kérdés joggal merül fel, hogy a hús, mely a víz után a második legfontosabb összetevő, miből származik. Sokan húshulladéknak vélik, azonban az alapanyag húsaprólék, melyet más húsokról vágtak le, például karajról vagy combról, s melyek ugyanúgy fogyaszthatóak, csupán termékként nem hozhatóak forgalomba. Emellett kerülhet bele még ipari szalonna, és bőr is. Ez még nem hangzik olyan rosszul, azonban a húst szójafehérjével is helyettesíthetik, hogy elérjék a kívánt fehérjetartalmat. Az ízét, mely a fogyasztók számára a legfontosabb, nem fűszerek adják, hanem fűszeraromák és ízfokozók, melyekből annál több van, minél kevesebb a hús. Emellett a színét sem vér adja, ami a húsiparban csak a hurkában és a hurka jellegű készítményekben van, hanem a kárminsav felelős érte.
A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság ellenőrzései révén próbálja betartatni a gyártókkal az élelmiszerkönyv által előírtakat, s ezeknek hála csökkentek a szabályszegések. A leggyakoribb hibák között szerepel az előírtnál nagyobb víztartalom, valamint kisebb fehérjetartalom, a csomagoláson fel nem tüntetett összetevők, illetve nem értelmezhető jelzők, mint például az, hogy “minőségi” termék.
Ezek alapján örülhetünk, hogy a parizer tartalmaz némi húst, azonban a kételyek sosem oszlathatóak el teljesen, s meg kell hagyni, van igazságtartalmuk ezeknek az ellenvetéseknek. Van néhány erős túlzás is, mely kifejezetten arra irányul, hogy a tárgyalt árut ne fogyasszák. Azzal viszont nem szállhat senki sem vitába, hogy olcsó és finom, s ez bőven elég indok arra, hogy étkezéskor az asztalra kerüljön.
Martos Blog 