Még csak most kezdődött a félév, de ez az első pár hét hipp-hopp elrepült, és lassan de biztosan elérkezett a kritikus hetedik is, mikor már mindenből is(!) elege van a hallgatóknak. A nagy tanulások és kiégések közepette szükség van valami agyzsibbasztóra, ami kicsit megszépíti a nehéz napokat. Van egy jó tippem… A mi kis falunk című sorozatot pontosan erre találták ki.
A sztori Pajkaszeg csodálatos kis községében játszódik, ahol, hát hogy is fogalmazzak szépen… a magyar nemzet „krémje” tengeti mindennapjait. Miért gondolom így? Kezdeném azzal, hogy a falu közepén egy hibátlan műalkotás áll, ami a település specialitását, a kakaós brióst jelképezi… de most őszintén, ugye nektek sem a kakaós briós jutott eszetekbe róla?
Ezen meg sem kellene lepődni, hiszen ha végignézek a falu lakóin, máris rájövök, hogy náluk ez teljesen természetes. Kezdeném a polgármesterrel (Csuja Imre) a sort, aki a falu érdekeit tartja szem előtt, persze csak a sajátjai után. Ötleteit mindig tökéletesnek gondolja, és úgy adja elő, mintha mindig a köz javát szolgálná. Mentségére szóljon, hogy minden fontos kérdésben gyorsan dönt, habár nem mindig helyesen. Remek vezető, pontosan tudja, hogyan hárítsa másra az elvégzendő feladatokat, így marad „feddhetetlen” a falu számára.
Másik becses lakója a falunak, akit kiemelnék, az Gyuri (Lengyel Tamás), a helyi focicsapat edzője. Tipikus pasi, folyton csak a foci meg a kocsi. Nem túlzás, folyton az autóján jár az esze, hogyan lehetne még jobban feltuningolni a kicsikét, hiszen még a szomszédba is azzal jár. Párját, Erikát (Lovas Rozi) majdnem annyira szereti mint az autóját. Mindenkivel jó viszonyt ápol, kivéve Stokit (Szabó Győző), a falu biciklis rendőrét, aki mindig elkapja gyorshajtásért.
A falu (szerintem) leglényegesebb lakója Teca (Bata Éva), hiszen ő a helyi kocsma tulajdonosa, és hát tudjátok, akinél az alkohol, annál a hatalom. Az egyetlen lakos, aki bármilyen kis mértékben is azon lenne, hogy fejlődjön lakóhelye, de ebben a polgármester úr tökéletesen megakadályozza, hisz ő jól el van a reformok nélkül is. Persze, ahogy mindenkinek, Tecának is meg van a saját kis fekete doboza, méghozzá a pap (Schmeid Zoltán) iránt táplált gyengéd érzelmei, hiszen a kemény külső és a lágy belső nem zárja ki egymást.
A doktor urat (Reviczky Gábor) nem szabad kihagyni a szórásból, egyszerűen zseniális karakter. Az egy dolog, hogy állatorvos, de sok esetben inkább a gazdák szorulnak kezelésre. Mindenre tudja a gyógyírt (hát milyen az igazán jó orvos, ha nem ilyen), csak saját bajára nem, amit az okoz, hogy drága egyetlen kisfia nem hajlandó megajándékozni egy unokával, hiszen ő nem más, mint a falu plébánosa. („ A cölibátust kellett volna eltörölni, nem az inkvizíciót!”) Egy gondolat erejéig visszatérve a doki fiára, azért érdemes megemlíteni, hogy templom nincs, de pap van…
Remélem sikerült némi kedvet hoznom ehhez az igazán üdítő kultúrfröccshöz. Megtekintéséhez sima fröccs fogyasztása ajánlott.