Ivan and The Parazol az EFOTT-on

iván

Az EFOTT utolsó napjára megérkezett Velencére az Ivan and The Parazol is, mégpedig azért, hogy megkoronázzák a fesztiválozóknak az egész hetes bulit. A banda a sajátságos pörgős stílusában felrázta az embereket, hogy a negyedik napon a maradék erejüket is beleadva ropják egészen hajnalig, ahogy illik.

A koncert előtt egy rövid interjút adott nekünk az énekes, Vitáris Iván, és az együttes dobosa, Simon Bálint. Nagyon barátságos hangulatban fogadtak minket a backstage-ben, mi is próbáltuk kicsit oldani a saját feszültségünket azzal, hogy rögtön elsütöttük, hogy mi is a BME-ről jöttünk. A fiúk ugyanis ugyancsak az egyetem tanulói, még a könyvtárban is össze lehet velük futni. Lehet, ezentúl érdemes lesz oda benézni néha… A kis bemutatkozás után pedig bele is vágtunk a dologba:

Mint ismert magyar banda, a ti nyaratok is gyakorlatilag csak koncertezésből áll. Persze elsősorban fesztiválokon léptek fel. Nektek miben más az EFOTT, mint a többi fesztivál?

Iván: Ez volt a legeslegelső fesztivál, ahol valaha játszottunk. Nagyjából egy évesek lehettünk, amikor először az EFOTT színpadán állhattunk. Talán Szolnokon, vagy Miskolcon volt akkoriban. Szóval nekünk azért is különleges, mert az első nyári fesztivál volt, ami befogadott minket.

A fesztiválok után szoktatok maradni bulizni?

Iván: Hát, nem igazán. Nagyon sokat játszunk nyáron és az ember megbecsüli a szabadidejét, azt az időt, amit pihenésre fordíthat. Általában akkor szoktunk maradni, hogyha esetleg van olyan előadó, aki érdekel minket. A nagyobb fesztiválokon a külföldi előadókra gondolok például. A Szigeten nem csak fellépők, hanem rendszerint vendégek is vagyunk.

Bálint: Ha végigjátszol nyáron mondjuk 25 fesztivált, akkor próbálod beosztani úgy az időd, hogy minél többet tudj pihenni.

Hogyan válogatjátok össze a számokat, amiket egy koncerten játszotok?

Iván: A szerint, hogy mit tudunk – Itt egy kicsit elcsodálkozva néztünk Ivánra, de végül is teljesen logikus. 😀 –

De hogy érted azt, hogy amit tudtok?

Iván: Hát azokat válogatjuk össze, amiket el tudunk játszani. Most képzeld el, hogy olyan számokat állítunk össze, amiket még soha nem láttunk – Ezt már ő is nevetve mondta, látta az értetlenkedést az arcunkon. – Általában a fesztiválszezon előtti próba alkalmával beszéljük át azt, hogy melyik dalok “esnek jól”, és igazából ez alapján állítjuk össze – folytatja kicsit komolyabban. – Egy-két dal változtatással, de nagyrészt ugyanazokat a számokat játsszuk a fesztiválokon.

ivan

Tehát ez hangulatfüggő is?

Bálint: Lehet, de igazából én azt mondanám, hogy időfüggő. A fesztiválokon általában az ember 60 percet kap. E szerint, úgy kell összerakni, hogy legyenek benne közönségkedvencek, amikről tudjuk, hogy fontos eljátszani. Fontos, hogy meglegyen az íve a koncertnek.

A közönségkedvenc számok nektek is favoritnak számítanak, vagy már inkább csak kötelességből játsszátok őket?

Bálint: A Take my hand-et már vagy ezerszer eljátszottuk. Egyébként minden dallal úgy vagyunk, hogy néha nagyon jólesik, néha pedig nagyon nem. Nekem legalábbis ez teljesen hullámzó. Egyes számokat néha pihentetünk, rég nem játszott dalokat újra elővenni pedig mindig jó. Igazából minél többet játszol egy dalt, két lehetőséged lesz: vagy nagyon megunod, vagy elkezd úgy átalakulni egy élőbb verzióba, ami mindig tartogat meglepetéseket.

Iván: Szerencse, ha nem kapcsolódik hozzá valami olyan élmény, ami ezt teljesen megváltoztatná a fejünkben. Például a Take my hand-nél nincs olyan, mint Eric Clapton Tears in heaven-je, ami a gyereke haláláról szól. Azt minden nap előadni, minden közönségnek… Újra és újra eszébe juttatja, hogy mi történt. Az a baj, hogy a legszebb számok a világon mind ilyen dolgokhoz kapcsolódnak.

És nektek van ilyesmi számotok?

Iván: Van, és nem is játsszuk – mondja nevetve. – Van olyan szám, aminek a története most is aktuális, és azt tényleg nem is adjuk elő.

A számaitok főleg angol nyelvűek. Mitől függ, ha néha mégis egyet magyarul írtok?

Ez igazából mindigis nyitott kérdés volt számunkra. Magyar az anyanyelvünk, a magyar beat és rock zenének is van egy óriási hagyománya, úgyhogy nyitottak voltunk a dologra. Ihlet szerint születtek magyar és angol dalok.

Ha külföldön játszotok akkor is főleg magyar a közönségetek? 

Iván: Nem, nem igazán. Nekünk külföldön nem az a célunk, hogy a kinti magyaroknak játsszunk, mert nekik inkább Magyarországon szeretünk zenélni. Természetesen a kinti fellépéseinkre is el szoktak jönni honfitársak is, de ha Amerikában, Hollandiában vagy akármelyik európai országban lépünk fel, akkor azok az emberek jönnek el, akik ott élnek. Lassan ott is épül a közönségünk. Nem tudom azt mondani, hogy ugyanakkora tömeg kíváncsi ránk Amszterdamban, mint Budapesten, de mondjuk annak 150 embernek , akik eljönnek, 80-90 százaléka holland.

logo

Egy kis könnyed kérdéssel szeretnénk befejezni az interjút: mi volt a legextrémebb dolog, amit valaha rajongó kért tőletek, vagy csinált valamit? (A fiúk itt gyanúsan egymásra néztek, sóhajtottak egyet, aztán elnevették magukat.)

Iván: Nem is tudom, volt egy pár. Rengeteg ember van, akiből furcsa dolgokat vált ki az, amit mi csinálunk, legyen ez pozitív, vagy negatív.  Azt hiszem, hogy ez részünkről nem lenne szép dolog, ha ezeket most elárulnánk. Egy turné során azért sok minden előfordult már…

Az idő ez alkalommal is sürgette a bandát, úgyhogy sajnos nem sikerült konkrétabb sztorikat megtudni ezzel kapcsolatban. De nagyon örültünk, hogy fogadtak minket a fiúk és megismerhettük őket személyesen is. Ami pedig ezután jött, az egy 10/10-es koncert volt. Köszönjük!

EFOTT 2017 – Csak szabadon…

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s