Itt, a a 8. hét végén talán van egy kis ideje az embernek szusszanni. Mindenki mással tölti: valaki azt mondja, irány a természet, valaki csak a négy fal között punnyad, valaki a családjával és a barátaival tölti, de olyan is akad, aki megtöbbszörözi görbe estéinek számát. Viszont, ha már ebbe is belefáradt az ember, következhet az intellektuális kikapcsolódás: fogjunk a kezünkbe egy Stephen King könyvet, vagy töltsünk le egy jó filmadaptációt, és indulhat a móka.
Tudom-tudom, mostanság még a csapból is az Az folyik, hol a filmről, hol pedig a könyvről van szó. Amit, amíg nem került mozivászonra, vajmi kevés ember ismerhetett, legalábbis azok körében, akik nem igazán szeretnek olvasni. Na de hagyjuk is, beszéljünk másokról. Először csak egy könyvről szólnék: egyik személyes kedvencemről szeretnék írni pár sort, a Minden sötét, csillag sehol című könyvről. Ez a kötet 4 történetet tartalmaz, a legbetegebbtől haladva a kevésbé hibbant sztorikig. Személy szerint, régen azt hittem, hogy gyűlölök olvasni, de aztán megkaptam az első Stephen Kingemet, és minden megváltozott. Jó, azt azért hozzá kell tennem, azóta is csak horror témájú könyveket vagyok hajlandó elolvasni, semmi egyebet.
Ha már a megfilmesítésekről is szóltam az elején, be is tartom, itt is a szívemhez közel álló darabokat taglalnám, elsőként a Halálsoront.
Véleményem szerint ezt a filmet hívják úgy, hogy a tökéletes adaptáció. Először a filmet láttam, majd utána olvastam a könyvet, de semmi ferdítést, részletkihagyást nem véltem felfedezni. Az pedig egy dolog, hogy a könyvnél az olvasóra van bízva, hogy hogy képzeli el a karaktereket, de a színészek is annyira passzolnak, annyira átadják az egész sztorit, hogy az hihetetlen. Meg azért tegyük hozzá, Tom Hanksszel nem nagyon lehet mellényúlni. Egyáltalán van olyan szerep, amit rosszul alakított? Nem emlékszem rá.
Másik nagy kedvencem A remény rabjai. Itt fordítva történt, előbb olvastam a könyvet, majd láttam a filmváltozatot. Őszintén, ebben sem találni semmi kivetnivalót, a könyv minden részletére nagyon odafigyeltek a készítői, és ami külön figyelemre méltó, az a főszereplők, Andy Dufresne (Tim Robbins) és Ellis Boyd Redding (Morgan Freeman) lélektani utazására fektetett hatalmas hangsúly.
Lehet, hogy ez a történet azért tartozik nagy kedvenceim közé, mert párhuzamba tudom hozni kedvenc sorozatommal, A szökéssel. (Hátha erre a sorozatrajongók is felfigyelnek.) Nyilván, abban egészen más a lényeg, de a kulcs mindkettőben a börtönből való kijutás. A nagy különbség az, hogy a taglalt Stephen King könyvben pont a reményvesztettség ösztönzi erre Andyt, A szökésben pedig ez az egyetlen reményforrás a Scofield-Burrows testvérpár szemében.
Egy könyvet tudnék még említeni, de ezt az egyet csak röviden. Ragyogás. Nagyon csíptem, újabb beteg családi sztori, itt éppen apa és fia között, ami iszonyúan jól van kidolgozva. Ez ugyancsak elmondható a horrorisztikus részletekről, mint például a meggyilkolt nő holtteste a fürdőkádban. Viszont valami megmagyarázhatatlan módon nekem a film nagyon nem jött át, nem tudom hogy mi okozhatja ezt, lehet azért, mert én egészen máshogy képzeltem el a karaktereket, mint ahogy azt filmvászonra vetítették. Ennek ellenére ajánlom a filmet, mivel mindenkinek más a szája íze, valamint a kritikák is többségben felhúzzák, amiket az ismerőseim véleményei is alátámasztanak.
Utolsó gondolat: ha valaki csak olvasással szeretne kikapcsolódni, és maradna a horror sztoriknál, annak ajánlanám az abszolút favoritomat: a Mr. Mercedest. A teljes őrület és elborultság megtestesítője a főhős, de az is lehet, hogy pont ez adja a zsenialitását Őszintén nem tudom eldönteni, de hát azt mondják, hogy a zsenit és az őrültet csak egy hajszál választja el egymástól. Mindenesetre nagyon pörgős a cselekmény: több szálon fut, gyilkosságok, családi balhék, de főleg gyilkosságok, meg egy kellően betegen romantikus mellékszál és minden, ami szükséges egy vagány történethez.
Remélem sikerült felkeltenem néhányotok érdeklődését, és vagy egy film megnézésének, vagy egy könyv olvasásának nekivágtok! Bárhogy is tesztek, bármelyiket választjátok, jó szórakozást hozzá! Egy jó Stephen King sose rossz! 😉
Martos Blog 