EFOTT 2019, CSAK SZABADON – EGY RÁDIÓS NAPLÓJA

Ah igen. (Újra) elérkeztünk az év azon időszakához, amikor a koliban ülve nézzük a kinti rossz időt egy bögre forró itallal, és elkezdünk nosztalgiázni. Nekem ilyen pillanataimban persze mindig egyből a nyár jut eszembe, és a rengeteg kaland amiben részem lehetett. Azt pedig elég magabiztosan állíthatom, hogy ezek közül a legnagyobb dobás idén az EFOTT volt.

Ha esetleg egy barlangban/béka hátsó fertálya alatti kő alatt élnétek, és még nem hallottatok róla, az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója, rövidítve csak EFOTT, a nagy magyar fesztiválok közé tartozik, hasonlóképpen nagytestvéreihez a Szigethez, Balaton Soundhoz és a többiekhez, ám e fesztivál szépsége, hogy ez a 6 napos bulisorozat zömében a magyar egyetemista korosztályt vonzza. Sokaknak ez közömbös lehet, de bennem mindenképpen egy jó érzést keltett…afféle otthonosságot. Mindemellett egy kb. 26000 fős rendezvényről van szó, ami félreértés ne essék rengeteg ember, de marha jó érzés a tömegben ismerősökkel találkozni, ami egy nagyobb fesztiválon kevesebb eséllyel/ritkábban következik be.

8B1FC430-718A-4ABE-AAE3-1125A1B858F8Na de miért is volt ez nekem ekkora szám? – kérdezhetnék az emberek, hiszen nem egészen egyértelmű, hogy egy “sima fesztiválélmény”ben mi ilyen nagyszerű.
Hát elmondom, nekem ez volt életem első fesztiválja, mint STAFF. Sosem voltam még fesztiválon dolgozói karszalaggal, és sokan óva is intettek, hogy lehet nem fog annyira tetszeni, így, hogy feladatom is lesz a buli mellé. Ám én (minimum) 1000% biztos vagyok benne, hogy így csak még nagyobb élményben lehetett részem. Kezdeném példának okáért azzal, hogy nekem így nem 6 napig tartott a buli, hanem 10 nap felejthetetlen mókában lehetett részem!

Megint jöhet a kérdés, hogy de mit is csináltam én, hogyan is kerültem ide?!
A helyzet az, hogy aki ismer, tudja, hogy szeretek beszélni, és eme elfoglaltságot egészen sokat is gyakorlom. Így adódott, hogy még tavaly ősszel jelentkeztem a Martos Stúdióba, és azonnal a Rádiós stábba is, ahol azóta is töretlen lelkesedéssel tevékenykedem. Műsorvezetőtársam, mentorom, barátom (meg sok minden egyéb), Isti megcsillantott a szemem előtt egy olyan lehetőséget tavasszal, miszerint mehetnék az EFOTT-ra rádiózni. Gyorsan kaptam is az alkalmon, és beszerveződtem a Baross Rádió csapatába, akik pedig nagy lelkesedéssel fogadták, hogy nem túl sok női tagjuk mellé csatlakozott egy újabb.

Volt 1-2 gyűlés, illetve oktatás az érdembeli munka előtt, ám a lényeg július 6-án szombaton kezdődött.
Bár a fesztivál csak kedden nyitotta kapuit, a rádiós stáb már szombat reggel (terv szerint 8-kor, de végül) 9-kor Velence felé vette útját, hogy előkészítsük a terepet.
A szombat, vasárnap és hétfő kimondottan jó hangulatú munkával telt, a fiúk felszerelték a kempingekbe a hangfalakat, hogy mindenki a mi csengő hangunkra kelhessen hajnalok hajnalán (11-kor), a lányokkal pedig főztünk a csapatnak illetve segítettünk ahol tudtunk. Nem kell aggódni, természetesen a munka mellett azért volt időnk megmártózni a Velencei-tóban, sütkérezni a napon, nagyokat beszélgetni, tervezgetni hogy melyik koncerteket nézzük majd meg, stb stb.

Kedden mindenki nagy izgalommal várta a beengedést, óránként, majd később már majdnem hogy percenként szaladgáltunk ki a bejárat elé. Büszkén viselve az EFOTT ’19-es egyenpólónkat, kérdezgettük a tömeg érdekesnél érdekesebb arcait, illetve később az elsők között beérkező fesztiválozókat. Mindezek után pedig természetesen velük buliztunk a fesztivál hivatalos nyitónapján!

Szerdától viszont kezdődtek élesben is a műsorok, elindult a munka egy újabb része.
Istivel mi a Backstage nevű műsort vezettük, aminek az volt a lényege, hogy minden este a nagy koncertdömping előtt átbeszéltük kicsit az előző napi kedvenceinket és elmondtuk, hogy mi milyen fellépőket, illetve stage-eket ajánlunk az adott napra megnézni, meglátogatni.
Ezen kívül műsoraink voltak még:
– Reggeli, ahol profi rádiósunk Juhász Bálint köszöntötte a kempinglakókat és fesztiválozókat,
– Roadcast, ahol Joey és Csubi járták a fesztivál területét, és zenei kívánságműsor lévén Benji segítségével küldték a számokat “mindenkinek aki szereti”.
– Abban, hogy senki ne maradjon megfelelő mennyiségű információ nélkül, rezidens hírolvasónk Dalma segített.
– A Nappali adásában pedig Tarcsa, Lúcsi és Dovicsin adtak jobbnál jobb ötleteket, hogy a temérdek napközbeni (koncertek előtti) program közül mindenki megtalálhassa a kedvérevalót és senki ne unatkozzon egy percig se.

Természetesen nem csak dolgozni mentünk az év legnagyobb egyetemi bulijára, a napközbeni munka után mi is a koncerteken csapattuk hajnalok hajnaláig, majd egy minimális alvás/hosszabb power nap után következett egy újabb csodálatos nap.

Vasárnap este volt egy búcsúműsorunk amiben mindenki újra feleleveníthette a kedvenc pillanatait, elmesélhette legérdekesebb sztorijait, és mindenki együtt ünnepelhette a sikeres munka végeztét. Nagy ölelkezések közepette megegyeztünk, hogy aznap este bulizunk még egy hatalmasat, mit sem félve hogy másnap még vár ránk pár utófeladat.

Mindent egybevetve nekem hatalmas élmény volt ez a szombattól a következő hétfőig tartó 10 napos időszak, felejthetetlen emlékeket, s nem csak munkatársakat, de barátokat is szereztem. Igazából nem lehet teljesen jól átadni azt, hogy mennyire jó is volt nekünk ez a bő hét, de aki ott volt az úgyis tudja, aki pedig nem, annak mindenképpen ajánlom, hogy jövőre jöjjön EFOTT-ra, megéri. ♥

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s