Részt vettem, átéltem, túléltem, avagy Sonkáztam

Már lassan két hónapja, hogy véget ért a X. Show’s Sonka. Úgy érzem most jött el az idő, hogy merjek róla írni egy kis szösszenetet. Két hónap távlatában minden emlék megszépül és egy lilára zúzódott kislábujj is meggyógyul, így én is elmesélem, hogy milyen volt számomra a Show’s Sonka.

A Sonka heti programlistája a hétfő délelőtti beiratkozással kezdődött. A feladat kreatív volt, mint az esetek nagy többsége. Minden csapat beöltözött valami tematika alapján, és mi valamiért a Mesefigurákat választottuk. A feladat itt nem ért véget…. A bemutatkozás végén tüskével, másik nevén kőműves actimellel, vagy ahogy felénk nevezik csavarós kiflivel koccintott minden csapat. Mi azonban ezt összeöntve ittuk szívószállal egy piros műanyag vödörből, hogy az ízek még jobban összeérjenek. Mi ilyen ínyencek voltunk.

Délután 17 órától a Varázslópárbaj vette kezdetét a Csocsóban, ahol a rivális csapatokkal vívtunk párbajt sörfelesezés, leghosszabb ruhakötél kötés, kútfúrás és még sok mókás feladat keretében. A megborulás garantált volt az este végére.

A követekző nap jött a kedvencem, a Városi vetélkedő, vagyis a kocsmatúra, ahol több állomáson villogtathattuk meg a tudásunk és feszegethettük testi, lelki határainkat is. Kinek több, kinek kevesebb sikerrel sikerült. Nem volt szokatlan az sem, ha szívószállal ittunk ki egy vödörnyi sört, vagy ha azt kellett kitalálnunk, hogy shemale törpep*rnó. A hatodik állomás után pedig már felajzott Kémcsőcselékként indultunk vissza a Martos Csocsó Klubba, a Vegyésznapok AP-ra, hogy tovább bulizzunk.

Az este eléggé kirúgott a csapatunk abból a bizonyos hámból. Így én és társaim is nehezen, vagy éppen sehogy nem értek oda a szerdai programokra, de pár kiemelkedő, tűzben edzett csapattárs még így is helyt állt a szerdai Legek Versenyén és az Állomásos Vetélkedőn. Így egy perc néma csenddel tisztelegjünk előttük.

A csütörtöki nap a sport körül forgott. Röplabda, foci, kidobós és még jó pár sportág, amiben megmutathattuk magunkat. Itt történt meg az az eset, hogy valami oknál fogva a kislábujjam is háromszorosára dagadt, és itt készültek a legfinomabb bográcsosok, amiket mindenki égi mannaként fogyasztott. A nap második részében a csapatváltók jöttek, ez volt a hab a tortán, itt is helyt állt minden csapat és mi is szerencsére szépen teljesítettünk (a magunk módján).

Az eredményhirdetésen minden csapat megkapta a maga jutalmát és megitta a kiérdemelt kevertjét, ezután pedig a hét közben felgyülemlett versenystresszt az esti Vegyésznapok AP bulin vezethettük le, ahol minden kicsi és nagy, szervező és résztvevő együtt ünnepelt.

A fáradt vándorokat, akik minden energiájukat és az összes erejüket beleölték ebbe a hétbe, egy disznóvágás és mindenféle vele járó finom disznóság várta péntek reggel a koli udvaron.

Péntek este, ahogy számot vetettem a hét történésein a gőzölgő Pho levesem felett, rájöttem, hogy fantasztikus élmény volt részt venni a Show’s Sonkán, érdemes volt ott lenni és végig üvölteni az egészet a csapattársaimnak szurkolva. Szóval, ha tehetitek ti is Sonkázzatok, mert hatalmas buli!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s