Boldogan vettem tudomásul, hogy se a nő, se a boldog párkapcsolatban élő ismerőseim nem akartak rituálisan feláldozni a jó ízlés oltárán az előző két cikkemért. Ennek örömére úgy döntöttem, az előző stílusnak megfelelően megkapjátok a várva várt férfihatározó szótárt is.
Már annyi helyen jártunk, annyi piát megittunk és osztályoztunk, de a minőségi szórakozás egyik legfontosabb kellékéről még nem beszéltünk. Ez pedig nem más, mint a társaság, akivel az ilyen helyeken találkozhatunk. A cikkben szélsőséges esetekről lesz szó, így kérem, senki ne vegye komolyan az elhangzottakat! Mint közismert, a mai hölgytársadalom kifogástalan ízlésről és viselkedési kultúráról tesz tanúbizonyságot.
Úgy döntöttem előző heti kihagyásom után kilépek a Móricz-Alle-CH szentháromság területéről és írok nektek egy híres, bár általam kevésbé kedvelt helyről. Üdvözlök mindenkit az Akácfában.
Remélem, kellemesen telt ez az egynapos hétvége. Az egésznek egyetlen hibája, hogy pontosan semmire sem volt elég, főleg nem arra, hogy az ember kipihenje magát. Igaz, előttünk áll a hosszú hétvége, de még van pár nap, amit energiánk utolsó morzsáival ki kell húznunk. Szeretnék egy kis ismertetőt adni, hogy milyen lehetőségeid vannak egy kávé erejéig feltöltődni két labor között, vagy éppen reggel magadhoz térni, és emberi formát felvenni.
Van valami szívet melengető érzés abban, mikor az ember a hatodik héten kezdi érezni, hogy a környezetében kezdenek baljós jelek megjelenni. A szobatárs bemegy a ZH előtti előadásra, nekiállsz anyagot elkérni/összesíteni, kezd fogyni az előző héten kapott ösztöndíj, egy-két tanár arcán pedig kiül a szokásos “ti most nagyon meg fogjátok szívni” barátságos mosoly. Ennek örömére úgy érzem, mielőtt beüt a mennykő a hetedik hét formájában, bulizzunk egy nagyot. És nem máshol mint a saját szobánkban/albérletünkben.
Hajnali 1 óra van? Totál készen vagy? Nincs nyitva se a Drönk, se semmilyen más szórakozóhely, de te még meg akarsz inni? Menj az Oportóba, a kisfröccs nem ítél el érte.