Az első Show’s Sonkám

Április közepén megrendezésre került a 2017. évi Show’s Sonka. Gólyaként először kóstolhattam bele az összes finomságba, amit a rendezők nekünk szántak. Rengeteg élménnyel gazdagodtam, legalábbis olyanokkal amikre emlékszem is….

ss-cover-nepi-nagy
Az idei Show’s Sonka egyetlen gólyacsapatának tagjaként vettem részt a vetélkedőn. Már az előfeladatozások közepette nagyon élveztük az egészet, nehezen tudtuk elképzelni, milyen is lesz az a bizonyos 5 nap. Aztán elérkezett a várva várt idő. Hétfőn, a beiratkozás után nagyon találékony ügyességi feladatokkal készültek számunkra a szervezők, persze csak az elmaradhatatlan fröccsváltó után. Az igazi móka mégis, úgy gondolom a szigetelésen kezdődött meg. Minden állomás egy-egy mesét jelenítettek meg, kissé újragondolva.18083490_1537465216265190_147919556_o

Ha addig valakinek nem lett volna meg a kellő hangulata az egészhez, vagy nem érezte volna megfelelőnek a véralkohol szintjét, ott mindent pótolhatott. A májunk egyre elégedettebb lett, a hangszálaink már egyre kevésbé. A hét végére olyan csodálatos hangunk lett körülbelül, mint egy orknak. Szerda reggel következett a legendás kolifutás. Hála az égnek csak nézőként voltam jelen, meg kell jegyeznem, láttam szép dolgokat… vagy lehet, hogy a szép helyett valami más kifejezést kéne használnom?

18110330_1537465826265129_1589845935_o

A legek versenyén is találtunk egy-két érdekességet a listán a bemutatandó feladatokról, amin néztünk nagyokat, mindenesetre az ötletelgetés és a kivitelezés is jól összehozta a csapatot, vagyis azt a részét, amelyik még életben volt. Csak hogy egy személyes élménnyel szolgálhassak: sose gondoltam volna, hogy legjobb hozomány lesz belőlem, vagy hogy zsírt fogok mosni a csapattársamról, aki a legnagyobb zsírosköcsög címet viselte éppen. Szerencsére a társaim többi része is feléledt estére, hiszen nagy szükségünk volt minden plusz májra, mert elindultunk kocsmatúrázni. Sajnos azt kell mondjam, ezen a programon  megrövidültem pár – remélhetőleg szép – emlékkel.

18110005_1537465149598530_120107438_o
Aztán következett az utolsó nap, a sportnap. Őszintén, nagyon nagy szenvedések árán sikerült magam kivakarni az ágyból, hogy el tudjunk indulni, de pár gyógysör után máris jól éreztem magam, a flunky-ball fröccseitől pedig egyenesen sziporkáztam. A résztvevő csapatok és a szervezői gárda finom ebédjéről karunk tanszékei gondoskodtak. Szükség volt az erőgyűjtésre és regenerálódásra, hogy a sorversenyeket még bírjuk szusszal.  Személy szerint, én már úgy voltam vele, hogy már úgy is mindegy, megiszok mindent IS, és ez így is történt. Végül a 6. helyen zártunk, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy csapatot építettünk minden program által, és a legfontosabb, hogy nagyon jól éreztük magunkat! Nemcsak összeszoktunk, hanem a többi csapattal is megtaláltuk a közös hangot, és együtt tudtuk élvezni az egészet.

18053458_1537467136264998_1145884404_o

Mindennek a tetejébe, minden estét egy Vegyésznapokos buli koronázott meg.
Nagy köszönettel tartozunk a szervezőknek, akik egy ilyen remek hetet hoztak össze nekünk! Azért remélem, ők sem maradtak szomjasak…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s