Mi jut eszünkbe először ha azt halljuk, hogy sci-fi? Jövőben játszódó történetek? Űrutazás? Semmiből teremtett civilizációk? Elborult elméjű rajongótábor? Kánai András előadásából képet kaphattunk arról, hogyan látja ezt a világot egy olyan ember, aki nálunk sokkal jobban ismeri.
Mint a legtöbb előadás, ez is az alapfogalmakkal kezdődött. Mit jelent egyáltalán a science fiction? Ha erről egy rajongót kérdezünk, hosszú és bonyolult választ kapunk, ha pedig jelen van egy másik rajongó is, akkor lemondhatunk arról, hogy aznap este még lesz időnk jegyzőkönyvet írni. Mivel hivatalos definíciója nincs a műfajnak, mindenki azt tekint sci-finek, amit akar, bár szép számban találhatunk olyan műveket, melyek egyértelműen ebbe a kategóriába tartoznak.
A homályos definíció után az előadás egy műfajtörténeti áttekintéssel folytatódott: Megtudhattuk, hogy az első science fiction regény a Shelley Frankensteinje volt (aminek a feldolgozásait mindenki ismeri, az eredetit viszont sokkal kevesebben), az első valóban híres sci-fi író pedig Verne Gyula (akiről ma már mindenki tudja, hogy nem magyar).
Ezután keresztülszáguldottunk félszáz éven, közben pedig kiderült, hogy a távközlési műhold elve, az internet ötlete – és még kitudja, hány találmány – először sci-fi regényekben tűnt fel. Majd következett az előadás legmeglepőbb pillanata, amikor is kiderült, hogy vannak emberek, akik a Star Wars filmek megjelenését képesek negatív eseményként felfogni. Ennek érzékeltetéseként részletes leírást kaptunk arról, miért nem számít science fictionnek a világ talán legismertebb űrbéli története (röviden összefoglalva: mert nincs benne tudomány).
Nem sokkal később már el is értük a saját századunkat, megtudtuk, hogy ma már minden sci-fi ugyanarról a néhány dologról szól (androidok, nanotechnológia, mesterséges intelligencia, stb.), mégis mindegyik más, és ezzel együtt olyan hosszú listát kaptunk az ajánlott olvasmányokról, hogy már a legérdekesebbek elolvasása is könnyen kitölti majd a következő nyári szünetet.
Amit személy szerint legérdekesebbnek találtam: Greg Egan, egy ausztrál író (akit még senki sem látott, a saját honlapján sincs róla fénykép), regényeinek alapjai olyan matematikai, fizikai, informatikai számítások, melyeket bárki más tudományos magazinoknak küldene el, ő viszont inkább történeteket ír belőlük.
Martos Blog 