Röviden így lehet összefoglalni az Egyetemi Napokat, amit a felsőbbévesek már biztosan jól ismernek, de egy gólyának még minden az újdonság varázsával hat, ami az egyetemen történik. Ezért minden pénteken kaptok tőlem egy kis összefoglalót itt, a gólyahír rovatban, ami a hét fontosabb eseményeit mutatja be gólyaszemmel. Nézzük, mi is történt az Egyetemi Napokon!
Kerítést festeni jó móka!
Kedden, akinek volt néhány órányi lyukasa, vagy csak szimplán ellógott pár unalmasabb előadást, és közben valamivel hasznosabban szerette volna múlatni az időt, mint a kocsmapult támasztása, vagy az otthoni szunyókálás, ne adj isten tanulás (ki olyan elvetemült?), annak nem kellett mást tennie, mint kisétálni a Goldmann térre és regisztrálni a sokféle önkéntes munka egyikére. Mivel nekem csak délután voltak normális óráim, ezért reggel örömmel tartottam a többi lelkes Stúdióssal kerítést festeni. A nap eleje korántsem indult zökkenőmentesen, mindig akadt egy kis probléma és sok-sok várakozás, de mikor végül az eszközök is megérkeztek, már nem volt több akadálya annak, hogy elkezdjük a munkát.
Először drótkefékkel és csiszolópapírral estünk neki az óvoda kerítésének, majd miután kellőképpen elfáradtunk, a csapat fele elkezdte a festést, míg a többiek folytatták a régi festék, rozsda és egyéb koszok levakargatását. Szerencsére ragyogóan sütött a nap, a társaság is remek volt, így nem csoda, hogy csak úgy repült az idő! Épp az egyik kerítésoszlopot pingáltam nagy gonddal, mikor megszólalt a telefonom, jelezvén, hogy ideje lenne visszamennem kémszámra. Félig szomorúan, félig viszont boldogan indultam el, ugyanis szívesebben festegettem volna még egy kicsit a redoxireakciók rendezése helyett, de boldogított a tudat, hogy a délelőttöm hasznosan telt el, és rengeteg kis óvodás fog örülni a szép új kerítésnek.
Heringparti a Halott Pénzen
Remélem senkinek nem kell azt sokáig ecsetelnem, hogy az egyetemista az egy többé vagy kevésbé, de csóró állatfaj. A szülői támogatás, a különféle ösztöndíjak (amitől szeptemberben el is tekinthetünk) nagyon hamar elfogynak kajára, tankönyvekre és különféle alkoholos italokra. A heti költségvetésemet elnézegetve megállapítottam, hogy maximum egy napra tudok kimenni, már csak az volt a kérdéses, hogy melyikre. A válaszhoz sem kellett sokáig várnom, ugyanis szerdára szerveztek a mentoraink egy kis ivászattal egybekötött tankörtalálkozót a koliban, ami után természetesen az Infopark volt a következő állomás.
Kellő alapozás után, igazán jókedvűen vágtunk neki a rövidke útnak, ami után hatalmas tombolás és arconpörgés következett… volna. DE! Amint odaértünk a Kalinka sátorhoz, rögtön szembesültünk azzal, hogy már nem férünk be, annyian vannak. Kissé ugyan sikerült befurakodnunk, de táncolni lehetetlen volt, maximum a csápolás fért bele, de az is úgy, hogy közben ügyelni kellett arra, hogy ne könyököld arcon a melletted állót. Ettől eltekintve viszont nagyon jó volt a koncert, volt többek között A feneked a gyengém, illetve a Hello lányok című szám is.
Miután kiverekedtük magunkat a tömegből, rögtön megcéloztuk a legközelebbi pultot, hogy teszteljük, tényleg olyan olcsó-e a sör, mint ahogyan reklámozták. Az éltető nedűhöz hozzájutva Majkára és Julia Carpenterre nyomattuk tovább a bulit, gondosan ügyelve arra, hogy a jobb kezünkben tartott sör a különböző mozdulatok során mindig vízszintes helyzetben álljon. Nagyjából éjféltől (némelyeknek már korábban is) egyre inkább mámoros köd borította el az emberek agyát, majd szép lassan mindenki elkezdett hazafelé szállingózni, ki korábban, ki pedig később, a lakóhely távolsága és a másnapi órarend függvényében.
Martos Blog 